About Me

Kerecsényi Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Kerecsényi Éva vagyok, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors szerencsésebb kezének köszönhetően Győrbe vezetett az utam, jelenleg is itt élek. Boldognak érzem magam, hisz a munkáim egyben a hobbijaim is. Olasz magántanárként és asztrológusként tevékenykedem. A szellem éhségét többek között az irodalommal, a költészettel igyekszem csillapítani. Jó kedvemben, rossz kedvemben, vidámabb és szomorúbb pillanataimban csusszannak ki belőlem rímpróbálkozásaim. Verseim megjelennek a Poet.hu, Verseskönyv, Holnap Magazin, Tiszta sor internetes irodalmi közösségek oldalain. Két magánkiadású könyvvel büszkélkedem. 2015-ben jelent meg Lélekkeringő címmel első könyvem, 2016-ban pedig Felhőtánc című kötetem. Ez utóbbi borítójára írt pár sorral szeretném zárni bemutatkozásomat.

A lélek ereje

kell, hogy a sors útján előre görgesse napjaim,
forgassa életem kerekét, s vigyázza vágyaim,
kell az angyali sugallat, hogy mozdítsa kezemet,
hogy az érzést szavakká gyúrva írhassam versemet.

Posted by
Posted in

LILI

Csillagok közt oson a csend, karját az ég kinyújtja, kipárnázott felhők közül szólít az égi múzsa, homlokomra csókot lehel, lelkemben tüzet éleszt, serceg a toll papíromon, le kell írnom, mit érzek, hozzád szól e hajnali dal, szívemnek szép virága, Lili, súgja egy égi hang, vagy angyalok leánya.

Posted by
Posted in

Mediterrán varázs

 Mediterrán varázs magát mélyen a szívembe lopta, még messziről figyelt a nyár, de lelkem már simogatta.   Tavasz tombolt ifjú hévvel, levetkőzött minden gátlást, téli álmából ébredve megtörte az ellenállást.   Nekibátorodott a szél, kitakart mezőket, rétet, kis virág kellette magát, s ringatózott szenvedéllyel.   Versenyt futottak a felhők kigombolt, fodros ruhában, mosolyt csaltak az […]

Posted by
Posted in

Látomás

  túl csipkés hegyeken, örvénylő fellegen, aranyba öltözött, jól fésült alkonyon hallgasd, hogy bekopog az éj az ablakon, s csillagot csókol az égbolt arcára  

Posted by
Posted in

Várva várt vendég

Nem kopog, nem kérdez, berobban, s feléleszt mindent, mi rég halott, érzést, mi megfagyott. Bejut a kulcslyukon, ajtókon, ablakon, felébreszt szíveket, alvó reményeket. Szép szeme felcsillan, tél búja elillan, tó jege megreccsen, naptól ha csókot csen. Besurran kertekbe, bimbót bont nevetve, mosolyt csal arcokra, fittyet hány gondokra. Fényt fest a kék égre, szivárványt szélére, eljött, […]

Posted by
Posted in

Játék

Fekete, fehér, fény vagy árnyék, fent, néha lent, az élet játék, könnyed szökkenés fel, magasba, tigrisbukfenc le a pokolba.   Bújócskázol magaddal, mással, otthon sírsz, hogy senki se lássa, rettegsz sokszor tükörbe nézni, bezárt szívvel nem lehet élni.   Minden napban ott van a joker, még ha nem is nálad a póker, jönnek sorban, szépen […]

Posted by
Posted in

Bíztató

(foto: Borsodi Géza) Kell a pofon, kell a bánat, értékelni tudd a mádat, tragédiák, veszteségek tanítanak bölcsességet, ajándék egy perc, egy óra, napot látni virradóra, rabság után szabad élet, átkok után bók, dicséret, búra derű, sósra édes, könnyek után nevetések,    tél után a langyos szellő, forró nyárban árnyas erdő, szárazság után az eső, s […]

Posted by
Posted in

Ronggyá gyűrt percek

Ronggyá gyűrök minden percet, mely az őrületbe kerget, széjjel tépek minden szálat, mely gúzsba köti a lelket.   Török, zúzok, szétszakítok mindent, mi lehúz a mélybe, kapaszkodok szépbe, jóba, kijussak végre a fényre.   Csendben csak ülni, csodára várva álmodni a percet, bekopogtat a sült galamb,   bolond, ki ily álmot kerget.   Zúg a […]

Posted by
Posted in

Pro memoria

Kipp-kopp, koppannak fényes kis cseppek, arcom szorítom hideg üveghez, ablakon túl a ködös valóság, várlak, vigyél el, itt hagytál árván. Mosolyom mögött zokog a lélek, elmúlástól már kicsit sem félek, hisz jött, látott, és győzött a halál, vitte magával anyám és apám. Mondtam volna, mennyire szeretlek, csak adtam volna csókot vagy ezret, mentem volna, míg ölelt […]

Posted by
Posted in

ha…

Legyőztek, ha nincs bátorságod, vesztettél, ha nincs kitartásod, elvesztél, ha nincs mit remélned, meghaltál, ha nincs kiért élned.  

Posted by
Posted in

Halálos harapás

Harapnak a szavak, éhes kutyaként kapnak a konc után, szívedbe marnak vicsorgó fogakkal, dühös pofával, ugatnak ostobán, láncra vert ebként rohannak a falnak, vad harag tombol, nem számít ellenérv, harapnak beléd, és sebzett lelkeden sajog a fognyom.