Gyűrött füzetlap, mivé lett sorsunk, szerelemkönyvben lábjegyzet voltunk.   Mesének indult, kalandregénynek, ábrándos álmok huss, véget értek.   Csupasz valóság szívembe markolt, könnyed játékunk drámába torkollt.   Gyűrött füzetlap, mivé lett sorsunk, lányregényben csak szamárfül voltunk.

Kirajzó méhkasként szárnyal a gondolat, feltörve titkokat poroz be álmokat, fullánkját ha döfi érzés friss húsába, könnyezik a lélek kínzó fájdalmában, máskor édes mézet csorgat a szívedbe, döngve, döngicsélve röpköd a fejedben, szorgalmasan köröz éjt nappallá téve, lecsendesült elme esküdt ellensége. 

  Mit ragozzam, csűrjem, csavarjam, titkom nem titok, oly jó veled, kedvem, mint higany, feljebb kúszik, s lázasan lüktet az érzelem.   Nem vagyok beteg, semmi komoly, bár arcom piros, csillog szemem, szívritmuszavar, talán ennyi, forró vérre nincs ellenszerem.   Nem is szeretnék jeges fürdőt, jéghideg zuhanyt, vagy bármi mást, langyos vízben sem jó tocsogni, […]

Csillagok közt oson a csend, karját az ég kinyújtja, kipárnázott felhők felől szólít az égi múzsa, homlokomra csókot lehel, lelkemben tüzet éleszt, serceg a toll papíromon, le kell írjam, mit érzek, hozzád szól e hajnali dal, szívemnek szép virága, Lili, súgja egy égi hang, vagy angyalok leánya. Te vagy a Nap, a csillagok, a lét […]

 Mediterrán varázs magát mélyen a szívembe lopta, még messziről figyelt a nyár, de lelkem már simogatta.   Tavasz tombolt ifjú hévvel, levetkőzött minden gátlást, téli álmából ébredve megtörte az ellenállást.   Nekibátorodott a szél, kitakart mezőket, rétet, kis virág kellette magát, s ringatózott szenvedéllyel.   Versenyt futottak a felhők kigombolt, fodros ruhában, mosolyt csaltak az […]

  túl csipkés hegyeken, örvénylő fellegen, aranyba öltözött, jól fésült alkonyon hallgasd, hogy bekopog az éj az ablakon, s csillagot csókol az égbolt arcára  

Nem kopog, nem kérdez, berobban, s feléleszt mindent, mi rég halott, érzést, mi megfagyott. Bejut a kulcslyukon, ajtókon, ablakon, felébreszt szíveket, alvó reményeket. Szép szeme felcsillan, tél búja elillan, tó jege megreccsen, naptól ha csókot csen. Besurran kertekbe, bimbót bont nevetve, mosolyt csal arcokra, fittyet hány gondokra. Fényt fest a kék égre, szivárványt szélére, eljött, […]

Fekete, fehér, fény vagy árnyék, fent, néha lent, az élet játék, könnyed szökkenés fel, magasba, tigrisbukfenc le a pokolba.   Bújócskázol magaddal, mással, otthon sírsz, hogy senki se lássa, rettegsz sokszor tükörbe nézni, bezárt szívvel nem lehet élni.   Minden napban ott van a joker, még ha nem is nálad a póker, jönnek sorban, szépen […]

(foto: Borsodi Géza) Kell a pofon, kell a bánat, értékelni tudd a mádat, tragédiák, veszteségek tanítanak bölcsességet, ajándék egy perc, egy óra, napot látni virradóra, rabság után szabad élet, átkok után bók, dicséret, búra derű, sósra édes, könnyek után nevetések,    tél után a langyos szellő, forró nyárban árnyas erdő, szárazság után az eső, s […]