About Me

Kerecsényi Éva az Irodalmi Rádió szerzője.

Kerecsényi Éva vagyok, Körmenden születtem. Szombathelyi és pécsi tanulmányaim után a sors szerencsésebb kezének köszönhetően Győrbe vezetett az utam, jelenleg is itt élek. Boldognak érzem magam, hisz a munkáim egyben a hobbijaim is. Olasz magántanárként és asztrológusként tevékenykedem. A szellem éhségét többek között az irodalommal, a költészettel igyekszem csillapítani. Jó kedvemben, rossz kedvemben, vidámabb és szomorúbb pillanataimban csusszannak ki belőlem rímpróbálkozásaim. Verseim megjelennek a Poet.hu, Verseskönyv, Holnap Magazin, Tiszta sor internetes irodalmi közösségek oldalain. Két magánkiadású könyvvel büszkélkedem. 2015-ben jelent meg Lélekkeringő címmel első könyvem, 2016-ban pedig Felhőtánc című kötetem. Ez utóbbi borítójára írt pár sorral szeretném zárni bemutatkozásomat.

A lélek ereje

kell, hogy a sors útján előre görgesse napjaim,
forgassa életem kerekét, s vigyázza vágyaim,
kell az angyali sugallat, hogy mozdítsa kezemet,
hogy az érzést szavakká gyúrva írhassam versemet.

Posted by
Posted in

ha…

Legyőztek, ha nincs bátorságod, vesztettél, ha nincs kitartásod, elvesztél, ha nincs mit remélned, meghaltál, ha nincs kiért élned.  

Posted by
Posted in

Halálos harapás

    harapnak a szavak éhes kutyaként kapnak a konc után szívedbe marnak vicsorgó fogakkal dühös pofával ugatnak ostobán láncra vert ebként őrülten pörögnek vad harag tombol nem számít ellenérv megsebzett lelkeden sajog sok fognyom tépnek, marcangolnak ugranak feléd

Posted by
Posted in

Nem szól, csak bámul

  Figyel a csendben, nem szól, csak bámul, magányos vándor olykor alábúj, tépázza vihar, borzolja szellő, lehetne otthona sűrű, nagy erdő.   Figyel a csendben, nem szól, csak bámul, magányban szíve lassan elárvul, álmában egyszer útra kel ő is, csillagos égig, tarka mezőkig.

Posted by
Posted in

MÁS VILÁG

  Csillog-villog fals világ, vakítanak a fények, márkák, címkék, semmi más, csak kirakati képek, pózok, bántó kacajok, villanásnyi valóság, kitakart bájak, maszkok, álszent szavak, mohóság. Sűrű, sötét egy erdő, elvesznek benn az álmok, meredek már a lejtő, csúfosak a bukások, lelkek vonulnak némán, menetelnek a mélybe, alázat küzd csak árván: vegyetek végre észre.  

Posted by
Posted in

Trükkös természet

Bölcs anyatermészet huncut kis trükkjei, fagyos hajnalok és dermesztő éjszakák, bevetésre indulnak titkos fegyverek, hogy fázós lelked óvatlan behálózzák. Jégcsapot lógatnak házad ereszére, és zúzmarásra festik minden reggeled, mást nem is akarnak talán, csak ölelést, hogy felmelegítsék egymást az emberek.

Posted by
Posted in

Tóparti álmodozás

  Ülni a parton, és csak várni a csodát, hogy hozzám lép, átölel, látni mosolyát, nem, nem az öreg Hold és ölnyi csillaga, sem a settenkedő, sejtelmes éjszaka.   Ülni a parton, és bámulni az alkonyt, szívemet szólítja andalító hangon, füle van a csendnek, ó, csak meg ne hallja, várom, hogy itt legyél, súgd, hogy […]

Posted by
Posted in

Ha lemegy a nap

  Elbűvöl, elbájol, titkokat sejtet, arcomba bámul, majd szó nélkül elmegy, szemében ott ragyog új nap reménye, megnyugtat, vigasztal, ez nem a vége, holnap, ha felragyog, szebb lesz, mint tegnap, új élet fogan a felkelő napban.