About Me

kertfklaraKert F. Klára az Irodalmi Rádió szerzője.

Édesapám pedagógus volt, másodállásban könyvtáros, így gyerekként a nyarakat könyvtárban töltöttem, ahol szinte mindent elolvastam. Ekkor színdarab írással próbálkoztam, amit a barátaimmal elő is adtunk egy pajtában. Gimnazista koromban a szatirikus írások vonzottak, s magam is megpróbálkoztam írásukkal. Az akkori Ludas Matyi főszerkesztője támogatott ebben a törekvésemben, de azt is tanácsolta, hogy érettségizzek le, s tanuljak ki egy „tisztességes” szakmát. Így némi kitérő után Pécsi Állam- és Jogtudomány i Egyetemre iratkoztam be, s szereztem diplomát. Ezt követően Pest megyében különböző szintű bíróságokon dolgoztam hosszú ideig. Ezalatt emberek százait és történetüket ismertem meg. A nehéz, felelősségteljes munka után, csekély szabadidőmben festéssel és prózaírással jutalmaztam magam. A nyilvánosság elé csak az utóbbi években léptem, a festményeimmel különböző helyi és országos kiállításokon vettem részt, meséimmel pedig, melyekhez az illusztrációkat is magam készítettem, sikeresen pályáztam. Jelenleg a meseírás áll legközelebb hozzám, ekkor fantáziámat végre kinyújtóztathatom, s a világot olyan szépnek írhatom le, amilyennek csak akarom. A rövid, csattanós novellákat is kedvelem. Távolabbi célom egy sci-fi regény megalkotása.

Posted by
Posted in

A negyedik

A harmadik fiúnk, a legkisebb is itt hagyott bennünket. Gabi az ország másik végében, Pécsett talált magának állást, lakást és októberben elköltözött. A két idősebb már évek óta külföldön él. Az elsőszülött Marci, az USA-ban kutató mérnök, a középső fiam Péter, egy kínai nőt vett el feleségül és tavalyelőtt Pekingbe költöztek. Ránk szakadt a csönd […]

Posted by
Posted in

Gyónás

A fiatal nő sokáig rázta a kulccsal bezárt cirádás vaskaput, amíg a tornácon megjelent a fejkendős öregasszony. -Rozi néni, megismer ugye, én vagyok a Gizi! Pista bácsi kéreti, látogassa meg már a kórházban, mondana valamit magának. Már a lányával, Verával is üzent a múlt héten. Menjen be, alig van pár napja vissza szegénynek. -Mit akar […]

Posted by
Posted in

A vérszomjas nénike

A nénikét egy galamb kiállításon láttam meg a tömegben. Kis, lapos, barna kalapján bal oldalt halványzöld tölgyfa levél mellett két makkocska lógott, karimája egészen a szeméig ért. Kerek arcát húsos, fagylalt tölcsér formájú orra uralta, alatta penge vékony száj. Csenevész felső testén sárga selyem blúzt viselt, nyakában megkötött masnival. Csípője már felnőtt méretű volt, hasa […]

Posted by
Posted in

Katus baba házassága

Az idősödő asszony lassan araszolgatott felfelé az emelkedőn. A délutáni nap még mindig fullasztó meleget árasztott, a repedezett beton pedig ontotta magából az egész nap beszívott hőt. Az asszony minden lépése keserves volt. Lábai bedagadtak az egész napos állástól, a szandál pántjai durván belevágtak a duzzadt lábfejébe, dereka is hasogatott. Egyetlen vágya volt, haza érni […]

Posted by
Posted in

Nagybátyám és a gólyák

Augusztus végétől szeptember közepéig a gólyák csoportokba verődve gyülekeznek, keringenek, szállnak a rétek, legelők, falvak felett, készülődnek a nagy utazásra. Amint az utolsó csoport is kis ponttá zsugorodik az ég alján, megtelik a szemem könnyel. Nagybátyámat juttatják eszembe. Kis baranyai falu utolsó házában lakott, mögötte lucerna táblák, kukorica, búza mezők. Amolyan csodabogár, feltaláló-féle volt, sorra […]

Posted by
Posted in

Újra a padban

A diákok, kicsik, nagyok hangos csörtetéssel rohantak le az utolsó óra után a lépcsőn az ebédlő irányába. Percek alatt kiürült az emelet. A lépteimtől visszhangzott a hosszú, fényes folyosó, amint a szobám felé igyekeztem. Történelmet és földrajzot tanítottam a gimnáziumban, de mellette már hosszú évek óta én voltam az igazgató is. A csapóajtó mögötti folyosó […]

Posted by
Posted in

Bolhapiac

Csodálatos volt ez a nyárutó. A kora reggeli hűvös harmat még nyolc órakor is ott csillogott a faleveleken. A langyos napsugár délfelé felerősödve még ugyan a nyarat idézte, de ember, állat érezte, hogy a közelben már ott csörtetett az ősz. Szerettem ezt a kis Balaton menti falut, nagyanyámék házát, a kilátót, ahonnan – apró, csillogó […]

Posted by
Posted in

A név kötelez

A szürke köpenyes, térdzoknis, nagydarab takarítónő, mint a tank rontott ki az oldalajtón az épületből, és mogorva tekintettel nézett az udvaron focizó, zajongó vagy céltalanul futkározó napközis gyerekcsapatra. Kirázta a porrongyát, fogta a fal mellé állított vödrét, seprűjét és visszacsörtetett az épületbe. Az osztálytermek, folyosók takarításával már végzett, az aula felmosása volt hátra. Ez volt […]

Posted by
Posted in

Családi kirándulás

Egyik vasárnap délután a nagybátyám, anyám öccse, beállított az autójával, hogy kirándulni visz bennünket a Balatonra. Anyámék feltehetően már tudtak a dologról, mert nem kérdeztek semmit, nekem is csak annyit mondott anyu, hogy vegyem fel az ünneplő ruhámat. A Balaton nem volt nagy szám, mert egy tóhoz közeli faluban laktunk, és voltam már párszor fürödni […]

Posted by
Posted in

Vasútállomás

Először is, a barátnőm volt az, aki meghívott magához hétvégére. Nem voltam ismerős ezen a vidéken, még osztálykirándulás ürügyén sem jártam arra sosem, de ennek nincs jelentősége. Másodszor, megint ő volt az, aki olyan kritikátlanul viselkedett, hogy elegem lett belőle. Egész éjjel csinálta a cirkuszt, kiabált, és amikor odáig vitte a balhét, hogy két pofont […]