About Me

kertfklaraKert F. Klára az Irodalmi Rádió szerzője.

Édesapám pedagógus volt, másodállásban könyvtáros, így gyerekként a nyarakat könyvtárban töltöttem, ahol szinte mindent elolvastam. Ekkor színdarab írással próbálkoztam, amit a barátaimmal elő is adtunk egy pajtában. Gimnazista koromban a szatirikus írások vonzottak, s magam is megpróbálkoztam írásukkal. Az akkori Ludas Matyi főszerkesztője támogatott ebben a törekvésemben, de azt is tanácsolta, hogy érettségizzek le, s tanuljak ki egy „tisztességes” szakmát. Így némi kitérő után Pécsi Állam- és Jogtudomány i Egyetemre iratkoztam be, s szereztem diplomát. Ezt követően Pest megyében különböző szintű bíróságokon dolgoztam hosszú ideig. Ezalatt emberek százait és történetüket ismertem meg. A nehéz, felelősségteljes munka után, csekély szabadidőmben festéssel és prózaírással jutalmaztam magam. A nyilvánosság elé csak az utóbbi években léptem, a festményeimmel különböző helyi és országos kiállításokon vettem részt, meséimmel pedig, melyekhez az illusztrációkat is magam készítettem, sikeresen pályáztam. Jelenleg a meseírás áll legközelebb hozzám, ekkor fantáziámat végre kinyújtóztathatom, s a világot olyan szépnek írhatom le, amilyennek csak akarom. A rövid, csattanós novellákat is kedvelem. Távolabbi célom egy sci-fi regény megalkotása.

Posted by
Posted in

Kert F. Klára -Szép volt, tündérszép!

Ez az eset még fiatal egyetemista fiú koromban történt velem, ebben a városban, ahol most is élek. Akkor megígértem, hogy soha nem felejtem el, örökké őrizni fogom és ez így is történt. Egy nehéz vizsga délutánján – pihenésül – a folyópartra mentem. Akkor még nem volt ilyen rendezett a folyó környéke, mint most. Sok helyen […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Lepkés csészék

  Milyen szép volt tegnap a polgármester beszéde! Nagyon meghatotta, amilyen szép szavakkal köszönte meg a negyvenéves munkáját az óvodában, ahogyan gyerekek százainak első lépéseit igazgatta az élet kapujában. Sajnálom, hogy a mi Irmuskánk betegsége miatt végül is a nyugdíjba vonulás mellett döntött, – mondta. A szép herendi váza, meg a nagy csokor színes virág […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Albérlet

Mint az eszeveszett vágtatok le a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat. Van ebben a vágtában menekülés, becsapottság, felháborodás érzése, az egész idegőrlő éjszaka emléke, düh, amit némileg tompít az elégtétel érzése. Merthogy elégtételt vettem az egész megaláztatásomért. A lépcsőház üvegfalán már átsejlik némi fény. Még az sem jut eszembe, hogy lifttel jöjjek le a hatodikról. […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Fogadás

– Tudod mi mindent tudtam volna csinálni szombat délután ahelyett, hogy itt ücsörgök veled a buszmegállóban? – morogta a fiú és indulatosan belerúgott a pad fémlábába. A lány abba hagyta lábának hintáztatását. – Anya akarta így! Hogy minden változatlan legyen, olyan, mint régen. – De ennek semmi értelme. Miért nem értitek meg végre, hogy vége. […]

Posted by
Posted in

Oly messze a mennyország

A fűtetlen szobában a két kislány egy ágyban feküdt. Bogi még a takaróját is magukra terítette, s két ágynemű alatt összebújva nem is volt olyan rossz az éjszakai csend. – Mondd el még egyszer Bella, hogy az angyalok teával kínáltak meg mézeskaláccsal és szólt a zene, tudod… és hurka is volt! – Már annyiszor elmeséltem […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Pillangós, sárgarigós nyár

Kamaszfiú koromban azt hittem, hogy enyém a világ. Bivalyerős, egészséges, kovács szerettem volna lenni, mint az apám vagy lakatos. 15 évesen ipari iskolába jártam. Ez azt jelentette, hogy egy hét tanulás az iskolában, utána két hét munka a szerszámgyárban. Minden nap hajnalban keltem és mentem be a busszal a faluból a városba. Meg sem kottyant […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Nyári történet

Másodéves egyetemi hallgató voltam. Valahogy ez az év nehezebbnek tűnt mint az első. A tél pedig olyan hosszú volt, talán hosszabb mint az addigi életem. A nyirkos, csontig hatoló hideg csak nem akart elmúlni, nehéz, szutykos fellegek takarták el az eget még márciusban is. Annyira vágytam már minden porcikámban egy kis napsütésre, verőfényre, szinte fáztak […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Jól neveltek

Az alsóvárosi vasúti megállóban szálltam fel a vonatra egy szombat délután. A kocsiban az ajtótól balra lévő első négyes ülésen két középkorú férfi beszélgetett egymással szemben ülve. Közöttük a padlón egy szürke kutyakölyök feküdt. Az a fajta kölyök kutya, amelyik már kicsi korában is nagy termetű és sejteni lehet, hogy később még nagyobbra fog nőni. […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Palackposta

A víz feletti magaslaton állt a hétvégi házam, mögötte néhány sor szőlő meg pár darab gyümölcsfa. Minden megvolt a házban, ami egy ilyen vén medvének kellett, így az egész nyarakat itt tölthettem. Napközben a szőlővel bíbelődtem, ha eluntam magam vagy egy kis beszélgetésre vágytam, leballagtam vízpartra és a horgászokkal beszélgettem. Mindig volt kint néhány cimborám […]

Posted by
Posted in

Kert F. Klára – Angyalarcú

Amikor a városban tartózkodom és szükségem van valamire, a legközelebbi ABC-be megyek vásárolni. Ez történt a legutóbb is. Az üzletben a bejárati ajtóval szemben húzódik a tejes polc. Mindenféle tejek, túrók, kefirek, joghurtok, sajtok tömege sorakozik, ahogy lenni szokott. A vásárlóknak egy nagy csoportja zsúfolódott össze előtte ez alkalommal. Mintha mindenki pont most, pont itt […]