About Me

Klotz Mária az Irodalmi Rádió szerzője

Klotz Mária vagyok, szívesen írok, énekelek és fotózom. Gyakorló (német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár) és elméleti (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Oktatási Hivatal) pedagógiai tevékenységem mellett újságírói és főszerkesztői feladatot is ellátok. Korábban a Szentiváni Újságot, a SzóljMár-t, a Szentiváni Tükör általam alapított magánlapot, a Pátyi Kurírt, a Zsámbéki Polgárt szerkesztettem, jelenleg a Somlyó önkormányzati havi lap főszerkesztője vagyok.
Magyar és német nyelven írok verseket, prózákat, egyéb írásokat. Munkáim eddig megjelentek a Neue Zeitungban és az újság Signale irodalmi betétlapjában, a Die Erinnerung bleibt (2009) című, németországi antológiában (Hartmann Verlag), a már említett újságokban, a Katedra/Új Katedra lapokban, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban, a Litera-Túra Művészeti Kiadó által gondozott Antológia 2016-ban, a Hangok és harangok (2017) gyűjteményben, az Angyalhaj (2017) karácsonyi antológiában, a „szavak könnyű szélben” (2018) című kiadványban, valamint a Szavakból kazlat (2018) elnevezésű válogatásban. Továbbá írásaim olvashatók a Sodrásban (2018) című kortárs kötők antológiájában. Német nyelven kiadott könyvem címe: Claus Klotz und seine Dichtung (2010), amelyben a költő, bátyám életművét dolgoztam fel.
Verseim érzelmeket, hangulatokat, gondolatokat jelenítenek meg, emberi kapcsolatokról szólnak. Prózáimban főként a német nemzetiségi lét problémáit, sorscsapásait feszegetem, de gyermekkori élményeimből is szívesen merítek. Az írás egyfajta önkifejezési forma, amely számomra kellemesen gyötrelmes „lelki virágzást” okoz.
2018 novemberében jelent meg a Litera-Túra Művészeti Kiadó gondozásában a Lent és fent című önálló verses- és prózakötetem. Gyűjteményemben képzeletvilágom különféle mélységekben és magasságokban szárnyal, témáimat saját élményeimből és mások elmondásaimból veszem. Fontos számomra a szavak formálása, a nyelv eszközeivel való játék, egyfajta képszerű kifejezésmód. Tartalmaimmal egy lélektől lélekig ható hídon bandukolok, néha meg-megállok, de talán célba is érek.
A festői szépségű Pilisszentivánon élek. Férjezett, két felnőtt gyermek édesanyja vagyok.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: csókás remények

Klotz Mária: csókás remények   jegenyefán télen hóval fedett részen sopánkodnak a madarak fájdalmat hadarnak zajosan panaszkodnak egymáshoz ragaszkodnak egy kóborló öreg vándor arra járt siránkozó csókákra talált látta, hallotta ahogy sorra üldögélnek zsíros táplálékot remélnek fehér hóvirágról regélnek majd füstölgő kéményhez repülnek ott kotorásznak koromban bogarásznak talán megmelegedhetnek tavaszt érezhetnek „öreg csókával” szemezgetnek   […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: születésnapi vázlat

Klotz Mária: születésnapi vázlat csodás napon szült meg édesanyám a magyar kultúra napján akkor még nem ünnepeltük szép napokat reméltünk ahogy mesélte, kemény tél volt ő mégis dalolt egy teherautó vitte a dorogi kórházba ott hozott engem világra nőttem, növögettem öregedtem, öregszem nem bánom minden ráncom az enyém mindegyikhez fűződik egy remény vagy munka, bánat, […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Megalkuvás helyett

Klotz Mária: Megalkuvás helyett „Szomorú, ha a szív megalkuvást keres; szeretni szomorú felényi szeretetért, vagy annyiért se, mást.” (Kálnoky László) Több okból elgondolkoztató az idézet. Először is a megalkuvás már eleve egyfajta lemondást sugall, másodszor pedig ha az ember szeret, akkor viszont várja, hogy őt is szeressék. Nem mindig van ez így. Sajnos. Ismerek egy […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Kakaó-dal

Klotz Mária: Kakaó-dal – Hoztál kakaót? – kérdezte reménykedve Zsófi, amikor hazaértem a vásárlásból. Anyukám, aki vigyázott rá, sietve hazament, talán főzni. – Még szép, kislányom – válaszoltam neki, pedig ha tudná, hogy jutott mégis eszembe, az ígért finomság. *** Lejátszódtak bennem az események. Ködös, szürke őszi nap volt. A levelek lassan hullottak le a […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Az igazi otthon

Klotz Mária: Az igazi otthon   Este a családban ki-ki a maga módján, tette a dolgát, végezte a feladatát. Gyermekkoromban anyukám a késő esti órákban terítőt hímzett, apukám újságot olvasott, a bátyám általában tanult, én pedig babáztam. A folyton égő kályha kellemes meleget sugárzott, a lángja beragyogta a lelkeket. Ezekre az estékre emlékszem a legszívesebben. […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Hajléktalan

Klotz Mária: Hajléktalan Zord a hideg tél, szép a fehérség Izzik a tűz, a fény, játszik a szépség. Múló a remény, még várja a jót Aludna a koldus, nem talál ennivalót. Nincs neki kiút, hiába kukázgat Kóbor kutyával itt-ott bugázgat. Ócska rongyokon fekszik a drága Béget, úgy köhög, jaj de fáj a háta. Adj neki […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Örömmámor

Klotz Mária: Örömmámor Zord tél telepedett a tájra, hullott a gyémánt hó a házra, a macskánk csöpp orrára. Imádott rozoga faszánkóm a padláson várta, mikor kerül már a meredek domb oldalára. Megrázta magát Holle anyó, hófehérre szórta a világot, meseszerű képet készített. Alkotásként szemléltem a csillogó hó-virágot, amelyet a fakerítésre díszített. Néró kutyánk visítva ugrált, […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Téli anziksz

Klotz Mária: Téli anziksz      Zizzen a fájdalomtól megrendült tél Imára kulcsolt kézzel nyugovóra tér. Magára hagyva mereng tavaszig Angyalokkal álmodva mélyen aluszik. Nem tudja mi vár rá hamarosan Koldusokkal táncot jár komótosan. Ócska rongyokba bugyelálva vár rá a halál Bajára gyors megoldást nemigen talál. Alva várja a bimbózó világtavaszt Nevére új zimankós jelzőt akaszt. 2018. […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Szótüzek

Szótüzek   Szavakból összegyúrt forró szótüzek Ócska kandallóban meleget gyöngyre fűznek. Téli változó szürke rideg világ Üvöltve forró szeretetért kiált. Zord hidegben nem talál rá a magányban Elkeseredettséget érez a mában. Koldulva eseng. Izzó szótüzek, égjetek, terjedjetek!   december 10.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Téli impulzusok

TÉLI IMPULZUSOK   Csipkés mesevilág   Hópihés álom, jaj de várom a  bársonyos tájat, a rám zúduló, táncolva hulló, ezüstös szépséget. Megérkezett.   Ragadós, tapadós, csillámló, ragyogó hófehér látkép, nem is látom másképp, mint egy mesebeli képet, villogó fényességet. Mindenséget.   Hull a szemcsés hó, vakító gyémánt takaró, csipkésen csodás, pazarul pompás, téli mesevilág, boldogságot […]