About Me

kocsiserikaKocsis Erika az Irodalmi Rádió szerzője.

1969-ben születtem Miskolcon egy olyan családban, ahol mindenki művész volt a maga „portáján”. Nagyanyám folyton verseket írt, anyám naphosszat népdalokat énekelt még munka közben is, gyönyörűen rajzolt és festett, apám is fogékony volt a költészetre, sokat olvasott. Olyan elképzelhetetlen volt a mi családunkban, hogy könyvre ne költöttünk volna. Minden hónapban jött a postás nagy dobozaival, anyám újabb rendeléseivel. Könyvtár mellett volt nagyanyám háza, mi pedig otthonunkban „működtettünk” egy mini könyvtárat.

14 éves koromban írtam először verset az édesanyámhoz.  Diák koromban jelentek meg verseim a helyi lapokban, majd Sárospatakon a diákévek alatt.

Tanítóként végeztem a Comenius Tanítóképző Főiskolán, ének speciális tagozaton. A hivatásomhoz  2 éve tértem vissza újra, s azóta ismét szárnyal a lelkem, újra írok. Jelenleg  Nyékládházán tanítok a Kossuth Lajos Általános Iskolában. Itt vezetem az iskolai Arany János Irodalmi Szakkört.

Műveim eddig különböző internetes irodalmi portálokon jelentek meg, s párommal – aki szintén költő – vezetünk  egy irodalmi csoportot is Szókincstanya néven.  Tavasszal a Nyékládházi  Furmann Imre Művelődési Ház a Reményi Ede Zeneiskola közreműködésével  költői estet szervezett a megzenésített verseimből. Ez év nyarán szerepeltem a Kossuth Rádió Kulturális rovatában.

A tanítás számomra költészet. Öröm, játék és nagy felelősség. Édesanyámtól tanultam:

Kocsis Erika
Anyám hangja

Lelkéből énekelt nekem
gyermekkorom hajnalán
anyatejjel csöpögtette
szíve minden ritmusát.
Minden éjjel s minden
nappal karjában ringatott
dúdolt halkan, szomorúan
virágszirmú dallamot.
Csengő hangján jártam
végig életének ágait
szedegettem, ízlelgettem
tudásáról fátylait.
Gyűjtögettem minden
szavát, s mozdulatait
mindent láttam és
hallottam gondolatait.
Megőrzöm majd minden
titkát, ahogy ő az anyjáét
s ugyanoda rejtem vissza
a hangjának magjáért.

(2014.02.09. Miskolc)

Posted by
Posted in

Nyelvünk tánca (Carmen versforma)

Földanya méhéből szólt a Nap dalt érlelt rá, Ős-magja bimbót hozott, hajdan, éltünk bokrán. Mint megannyi kis levél szállt ajkunkra csókként, Virágzott utak hegyén szekereken beszélt. Lovak vágtája: ritmus nyílvessző-rezgés, tánc, Torkon érlelt száraz hús ajkunkon ezer ránc. Völgy ölének visszhangja medencének könnye, Kárpátok hű madara ezredévnyi csöndje. Idegen szelek tépték zajos viharfelhőn, Hamis mérlegre […]

Posted by
Posted in

Ébredés

Elszórom ócska vackaim sorban szétfoszlott ereklyék, elhalt virág Megannyi sárga kódex porban elégett papírok, száraz faág. Eltörök csorba tükröket holnap kiesett asztalláb, eldőlt füzet Százezer üres mécses a hóban csonka gyertyák, kihunyt tüzek Felrakok egyesével mindent a múlt elhagyott kopár hegyére Eszelős kacajjal búcsút intek Kiapadt tavaim bűzös vizére Megmaradt kincseim átölelem megfoltozom, kibélelem Összevarrok […]

Posted by
Posted in

Kocsis Erika A drágakőcsiszoló

A Nő és a Mester már várták a Lányt. A Nő pár napja ismerte a férfit. Őrült egy találkozás volt. A Mester már mindent tudott a Nőről a találkozásuk előtt is, hisz képességei birtokában játszva térképezte fel őt. A Nő elfogadta a férfi különös képességeit, eddig megismert életét, szokásait, törvényeit. Vakon bízott benne. Ha azt […]