About Me

Komor Levente az Irodalmi Rádió szerzője.

Történetek dörömbölnek a fejemben.
Ki akarnak törni.
Néha engedem.

Valamikor régen születtem, talán Budapesten, talán 1970-ben. A zsibongás a fejemben tizenhárom éves koromban kezdődött. A kitörni készülő hangokat magyar tanárom eloldani, matematika tanárom elfojtani akarta. A reáltudományok győztek. A zsibongás zümmögéssé szelídült.

Közben bejártam az Óperenciát (Nyugat-Európát), bejártam az Újvilágot, saját helyemet és koromat kutatva, de nem leltem nyugalomra. A hangok a fejemben új erőre kaptak. Az elfojtás ideig-óráig-évekig működött, de a történetek immár ismét koponyám falán kopogtatnak.

Eljött az idő, hogy kiengedjem őket.


Történeteimmel    –    állítólag   –    sajátos módon látom a világot,  balga módon homályos,  s egyben görbe  tükörrel hadakozom a mindenséggel. Honnan a bizarr gondolatok? Nem tudom, ugyanakkor azt tudom, hogy kedvenc festőm, Salvador Dalí is így fogalmazott:

„a különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok őrült.”

De ki vagyok én, hogy Dalíhoz hasonlítsam magam? Kénytelen vagyok beismerni:

A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok köztem.

Posted by

Egy pohár víz

A világ szétrobban. Péter halkan nyög fel, félve, nehogy a szomszédos szobák vendégei meghallják. Belemarkol a felszolgálónő vállába, becsukja a szemét és kiélvezi a pillanatot, a pumpáló érzést ágyékában. Szívverése lassan lecsillapodik és szép fokozatosan a külvilág ingerei is megérkeznek: a lecsurgó izzadtság a hátán, a nő parfümjének illata, a felhevült testén táncoló hideg légfuvallat, […]

Posted by
Posted in

Cecília

Sorban gyúlnak ki a fények az utcákon. Az árnyékok lustán kúsznak elő, a nappal színeit fokozatosan szorítja ki a szürkeség. Egy újabb nap ér véget, adja át helyét az éjszakának. Csend van. Az erkélyre csak tompán, távolról, mintha víz alól jönne, hallatszik fel az utca zaja: autók surrogása, elmosódott tülkölés, szórakozni induló fiatalok távoli kiáltozása. […]

Posted by
Posted in

Borongós mesék 3. – Szörny az ágy alatt

Tim felriad. Kinyitja szemét. Az árnyak elmosódottan úsznak a félhomályban. Most csönd van, de álmában tisztán hallotta. Az utcai lámpa halványsárga fénye beszűrődik a függöny mögül, a szoba sarkában álló játékokra vetül. A kertben álló hatalmas tölgy árnya lassan hullámzik az ablak mögött. Ez az az óra. Ilyenkor szokott jönni. Ismét hallja a zajt. Csak […]

Posted by
Posted in

Hazudságok

Hazudni nem bűn. Nem, ha az ember az életét félti. Erre pedig minden oka megvan annak, akit olyan felmenőkkel áldott meg az Úr, mint például az én jó atyám. Soha nem fukarkodott az ütlegekkel, hajnalonként a kocsmából hazatérve szorgalmasan osztogatta az áldást a furkósbottal. Édesanyámat korán magához szólította a Teremtő, ketten maradtunk hát atyámmal, aki […]

Posted by
Posted in

Borongós mesék 2. – A kis hableány

Attól az éjszakától fogva Kicsiny Tommyt nem lehetett eltántorítani. Hiába próbáltuk elmondani neki, hogy valószínűleg csak álmodta az egészet, vagy csak a sok rum okozta érzékcsalódás játszott vele, ő hajthatatlan volt. Szép lassan mindenkit az őrületbe kergetett a sellőlányos meséivel. Hogy éjszakánként azóta is kiül a hajó farára és addig figyeli a csillagok tükröződését a […]

Posted by
Posted in

A teremtés története

Kezdetben nem volt más, csak a csend és a sötét némaság.  Khami, a Teremtő vakon és süketen lebegett a semmiben.  Unatkozott.  Töprengett.  Elmélkedése során egy szerszámot képzelt maga elé, mely mozgásba hozza a semmit, a csendet.  Így született meg a Szent Lant.  Khami végigfuttatta isteni ujjait a húrokon, és a Lantból dal fakadt.  Csodás harmóniák […]

Posted by
Posted in

Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke

A Borongós mesék sorozat nem gyerekeknek való. Mégis, ismert meséken alapulva igyekszik egy másik képet mutatni a világról. Ez a rövid írás a sorozat nyitódarabja. Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke Az Erdősor utcában sétálunk Apával. Újmama nincs itt. Dolgozik. A hosszú, növényillatú utcában lépdelünk, szél simogatja arcomat, a köveket rugdosom, lábaim kopognak az aszfalton. […]

Posted by
Posted in

Meghallgatatlan imák temetője

Talán furcsa, hogy egy verssel kezdem, mert nagyon ritkán foglalkozom lírával. Ezt a szösszenetet feleségem édesanyjának halálakor írtam. Akkor már éveken át küzdöttünk az életéért. Hasztalanul. A kisebbik lányom az utolsó előtti nap rajzolt neki, arról, hogy hogyan fog az ölében mesét nézni, miután a Mama hazajött a kórházból. A rajzzal együtt hamvasztottuk el. A […]