About Me

Kőnig Eszter az Irodalmi Rádió szerzője.

Rendszerváltás hajnalán születtem,
szüleim szívébe meglepetést csepegtettem,
Hiszen ők fiúnak vártak,
nevemnek Bendegúzt szántak.
Gyermekkoromban sok történetet hallgattam,
Ezekből aztán fejben saját mesét faragtam.
Úgy éreztem, hogy ebben nincs művészet,
akkor még nem tudtam mi az a költészet.
Most sem igazán ismerem a mikéntjét,
rímekbe öltöm szavaknak miértjét.
Átlagos kislány voltam,
babák világában kóboroltam.
Egyszer csak megcsapott a dízelmozdony füstje,
józan eszemet ez azonnal elöntötte.
Azóta utazom vonaton eleget,
nosztalgikus hangulatba mindig ez kergetett.
Szeretek, verselek, írok,
hétköznapi harcokat így vívok.

Kőnig Eszter néven láttam meg a napvilágot a székesfehérvári kórházban 1989. rendszerváltásos júliusában. Kicsi korom óta szerettem meséket és zenéket hallgatni, sokszor kreáltam saját történeteket a környezetemben zajló események hatására.
Később aztán papírra vetettem a gondolataimat, jelenleg is dolgozom több novellán, regényen a verselés mellett. Egyszer majdcsak elkészülnek, nem siettetem, hiszen jó munkához idő kell (rosszhoz meg még több, tudom). :)

Közgazdasági szakközépiskolába jártam, amikor feltűnt tanáraimnak az irodalom iránti szeretetem, gyakran indultam helyi szavalóversenyen szép eredménnyel, én kreáltam az iskolai szalagavatós darabunk szövegét is, képviseltem a diákéletet a rendezvényeinken.
A munka világába sodródáskor kissé eltávolodtam az írástól, majd új szerelem kezdett kibontakozni: a vasútért dobbant meg a szívem; ez a kapocs azóta is szoros.
Hála a különleges hobbinak, megszámlálhatatlan új élménnyel gazdagodtam, rengeteg barátra leltem. Ezzel egy más, új életútra léptem, visszatalálva az íráshoz. Úgy érzem, most bátran kimondhatom: itt vagyok otthon igazán.

Posted by
Posted in

Vasutas szigor

Vasutas szigor Csattognak a kerekek, jó messzire kergetnek, Kitérőbe sodor a szigorú vasúti modor. Alakoskodnak a jelzők: “éretlennek ítélt felnőtt”. Forgóvázon padlólap, menesztenék alólam. Közbe lép a vasutastárs, Így szólt a forgalmi utasítás: Szemed mindig a pályán legyen! S tudd: zúzott kővel nincs győzelem. Dobják a vasat, majd szét hasad A füled a zajtól, s […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodó

Kapaszkodó Két szék közé esve, szavakat keresve várok.. Lélektó tükrében tisztulni, látszódni vágyok. De a zord szellő a vízen hullámokat fodroz, Nem jön az ítélet, amely feloldoz. Szívszorító hívásom nem ér fel az égig, Gondolatom a felhők felől visszarémlik, S arcomba csapnak keményen az érzések; Nem hallják meg, nem jönnek ki a lépések.. Két szék […]

Posted by
Posted in

Októberi remények

Októberi remények (for my Squirrel)   Valami lángolt bennem, valami égett, S ez bevilágította a nagy mindenséget. Egy boldog pillanatban az érzés belém vágott, Magaménak éreztem a szerelemvilágot.   Valami lángolt bennem, valami égett, Reményteli kicsi szívem rossz útra tévedt. Hisz örömöm múló léte túl hamar eljött, Éreztem, hogy késői íze bennem úgy feltör.   […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi mementó

Karácsonyi mementó Karácsony éjszakáján villódznak a fények, Arcunk előtt peregnek a megfakult képek. Meleg szoba csendjében ücsörögve, Egy pohár forralt bort szürcsölve Eszembe jutnak a régi élmények, Szívemet elöntik az égi remények. Talán még egyszer átélhetem a csodát, Mely gondtalan gyermekként várt reám. Édes, tudattalan boldogságom, Tehozzád mindig visszavágyom. Csukott szememmel a múltba révedek, Felidézve […]

Posted by
Posted in

Megtorpant életek

Megtorpant életek Megtorpant életek, Imát mondok értetek. Szentséges mennybéli Segítsél túlélni. Adj irányt, új utat, Ami messzire mutat. Szeretet után kutat Az örökös öntudat. Lépni kell, menni már, Életharcok sora vár, Lélekvesztő téveszmék Sziszegik: jó lesz még.

Posted by
Posted in

Voltam, vagyok, leszek

Voltam boldog, voltam szép, Voltam keserű, voltam kép. Voltam álmodozó, pártfogó, Voltam hazug, vágyakozó. Vagyok boldogtalan, rút emlék, Vagyok édes, monoton jelkép, Vagyok hit nélküli gyáva szó, Vagyok az igazságért harcoló. Leszek a jövőnek hű gyermeke, Leszek az életnek hirdető követe, Leszek a boldogságot kivívó, Leszek a világban örök jó. 2007.06.05.

Posted by
Posted in

Válasz

  Izgalom, reszketés, lelki szédülés, Kettős érzés miatt kínoz a nevetés. Vajon mit fogsz szólni? Mit kezdjek magammal?! Nem bírom már tovább; Rád várok, azonnal! A csorbult másodpercek hosszúra nyúlnak, Szeretném azt hinni, hogy már felocsúdtam. Várok, s csak várok, Te közelebb érsz egyre, S eldördül az ágyú: szívednek üres a medre. Porig alázva fekszem […]

Posted by
Posted in

A boldogságra mindig várni kell..

A boldogságra mindig várni kell. Leeresztett tekintettel, Meghunyászkodva, földig hajolva, Mélyen belül tücsökzenét mormolva. Telnek a fényes hétköznapok. Vidámkodó ragyogást vajon mikor kapok?! Várj még, a boldogságra mindig várni kell. Nyitott szívvel, őszinte, tiszta lélekkel. Telnek a szürke hétköznapok, Örömteli apró sugarat mikor kaphatok?! Várj még, hisz a boldogságra mindig várni kell! Türelem hárfa dallama, […]

Posted by
Posted in

Menyegzőre várva

Eljött ez a nap is, melyet annyira vártam, Magamat Neked aranytálcán kínáltam. Felragyogott lelkemnek fényessége, Ez lesz szerelmünk igaz ékessége. Szívem hangosan dobog, orgonára várva, Megszólal a dal, remeg kezem-lábam. Édesapámba jól belekarolok, A templom ajtaján szépen betoppanok. Harangének zengi üdvünket, Elengedjük könnyes arcú szülőnket, Együtt lépünk tovább az oltárhoz, Hol jóatyánk minket megáldoz. Szívünket […]