About Me

Történt az életemben két olyan meghatározó esemény, ami végett egy jó ideje arra, a számomra fontos kérdésre keresem a választ, mi végre vagyok itt? Mi az én feladatom ebben a földi létben? Merthogy van valami, ezt ma már biztosan tudom. Kézimunkázás, néhány kreatív tevékenység időről-időre hozott némi megnyugvást, azonban valahogy még sem éreztem túl nagy elhívatottságot e tevékenység iránt. Szívesen veszek részt közösségi programokban is, mindig igyekeztem hasznosat tenni másokért, valami mégis hiányzott, nem találtam a helyem.

Üveges Sándorné, Korpás Valéria a nevem. Borsod megye déli részén egy kicsinyke faluban, Gelejen élek. Az a megtiszteltetés ért – amiért örökre hálás vagyok – hogy 37 éven át nevelgethettem a településen élő óvodás korú gyermekeket, elhinthettem piciny lelkükbe a pozitív emberi értékek magjait. Nyugdíjazásom után sem szakadtam el a legkissebbektől. Három csodálatos unokám született, velük élem át a hivatásbeli 40 év és a nagymamaság csodáit, szépségeit. Gyakran vagyok velük, sokat mesélek nekik. Könyvből, vagy általam kitalált, közösen megélt életeseményekről, vagyis róluk, de az is előfordul, hogy valamely ismert mesét egy kicsit átformálom, kibővítem a saját gondolataimmal. Sajnos nem mindig sikerül ugyanúgy elmesélni egy történetet, ezért leírtam az egyiket, majd írtam még párat. Nekik, értük született meg néhány mese, és a Felhőcske és barátai című mesesorozat, a velük együtt, közösen megélt történésekre alapozva - melyet két kislány unokámnak ajánlottam gyermeknapi meglepetésként. Még soha nem írtam, ezek az első írásaim. Miközben írtam, nem hagyott nyugodni egy csodás érzés: mily felemelő lenne, ha írásaimat könyv formájában kiadhatnám, ha nagyon sok gyermek kezébe vehetné mesekönyveimet. Fogalmam sem volt, hogyan induljak el ezen a nehéz, mégis oly nagyon vágyott úton, hogy megvalósítsam legszebb álmaimat. Aztán megtorpantam! (Majd pont az én írásaimat akarják olvasni és hasonlók jártak a fejemben). Azonban a könyvkiadás gondolata, és az, hogy az írásaim által én is tehetek valami hasznosat másokért, egyre jobban rágták a lelkemet. (Lehet, hogy nem járok sikerrel, nem lesz belőle semmi, de ha mégis lehetne, és én nem teszek semmit! – rágondolni is borzasztó!) Másra sem tudtam és tudok gondolni, muszáj megpróbálnom! Végül döntöttem! Összeszedtem minden bátorságomat és elkezdtem irodalmi lapszerkesztőségek után kutatni az interneten. Ekkor, az utolsó pillanatban találtam rá az Irodalmi Rádió által kiírt „MESEKÖNYV 2019 KARÁCSONYÁRA” című pályázatra, melyet azonnal megpályáztam. Mindemellett tagja vagyok az éppen alakuló ’KORKÉP’ – A Borsodi Mezőség településeinek kulturális lapja alkotói csoportnak is. A gyermekeim, unokáim mellett számomra a legnagyobb boldogság – Segíteni azoknak, akik segítségre szorulnak Az a tiszta szándék vezérel, hogy a gondolataim nagyon-nagyon sok kis emberke figyelmét felkeltsék, rácsodálkozzanak a világra, és megértsék: ’ Minden ember egy csodálatos lény, mindenkiben van valami különleges, amiért szerethető! ’. Hiszem, hogy:

„Ebben a világban nem tehetünk nagy dolgokat, csak kis dolgokat tehetünk nagy szeretettel!”
Kalkuttai Teréz anya

Nem tudom, megtaláltam-e, ami után oly rég óta kutatok, annyi bizonyos: vettem a bátorságot, hogy sok gyermekhez eljuttassam a gondolataimat és ez boldogsággal tölt el.

No posts to display