About Me

kovacsmiklosdanielKovács Miklós Dániel az Irodalmi Rádió szerzője.

Azt hiszem nincs olyan képzőművészeti ág, amivel ne foglalkoznék szívesen. Fotózok, érdeklődöm a festészet iránt, sokat rajzoltam, valamint folyton vissza-vissza térek a dráma és színháztudomány világába. Talán ez eredményezi azt, hogy sokszor képekben látom a verseimet, vagy az is lehet, hogy a verset látom a képeimben. Úgy gondolom, hogy miután megírtam a művet és már valaki elolvasta, akkor már nemcsak az enyém. Bár tőlem ered, mégis közös élménnyé válik. Ez jó érzés, szerintem emiatt van értelme a költészetnek. Lehet, hogy ezek az alkotások mind az én fejemből pattannak ki, de olvasó nélkül csak alkotások maradnak.

Posted by
Posted in

Mint kés a vajon

Mint kés a vajon Szemedbe néztem, Szemembe néztél, Szerintem már kommunikáltunk. Rád köszöntem, Rám köszöntél, Szerintem már ismerjük egymást. Nevettem rajtad, Nevettél rajtam, Szerintem is viccesek vagyunk. Füledbe súgtam, Fülembe súgtál, Szerintem ez a bizalom jele. Megfogtam a kezed, Megfogtad a kezem, Szerintem is jelent valamit. Megcsókoltál, Megcsókoltalak, Szerintem már befejeztük.

Posted by
Posted in

Két perc

Szememre nagysötét borul, Ez este pezsgőül és borul Beszéltem az üveggel picit. Álmomra már olcsó licit Kerül, mert reggelre elvész. A pupillámban a kertész Csukja szememre a zárat, Már elindult az utolsó járat.

Posted by
Posted in

Nem állok le

Nem állok le Veled erről veszekedni. Ennyi. Mert nem fogod Megérteni művészetem. Tetem. Nekem se tetszik Feltétlen fotográfiátok. Átok. Gyűlőljük hát egymást, Komolyan és keservesen. Esem. Én verset írok, Míg te lelkeidet ápolod, Porod. Szemecskédből hulló könnyeid Vizsgálva nem tudhatni Hakni. Leszek-e bölcs bajuszos, Jó hírű, irodalom tanár. Halál.