About Me

Kovács Sándor az Irodalmi Rádió szerzője.

2001. 12. 16-án születtem Debrecenben, egy ikerpár tagjaként. Szüleimmel és ikertestvéremmel elsős korom óta egy Békés megyei kis településen, Kertészszigeten élek. Itt végeztem alsós tanulmányaimat. Felsős koromtól már Bucsára: a Bucsai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolába járok. Hetedik osztálytól magántanuló vagyok, mivel betegségem nem teszi lehetővé, hogy az egész napos oktatásban részt vegyek. Tanulmányi eredményem 4-4,5 között szokott lenni. Nagyon szeretem a magyar tantárgyat. Minden olyan pályázatban, ami valamilyen formában az íráshoz, történetíráshoz kapcsolódik, szeretek részt venni. Eredményesen szerepeltem már magántanulóként megyei történetíró pályázaton, melynek címe: „Az én családom története” volt. Ebben a tanévben pedig elnyertem a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága által meghirdetett „Túzok vándorkupa” pályázat vándorkupáját. Ide egy rajzokkal illusztrált élményem leírását küldtem be egy védett madárral, a túzokkal kapcsolatban. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet „Az év diák írója és költője pályázat” is, melyet az Irodalmi Rádió hirdetett meg. Eddig még sohasem próbálkoztam novellaírással, ezért olvastam néhány novellát, hogy a formai jegyekkel is tisztában legyek. A tartalomhoz az ötlet hamar megszületett a fejemben és nagy lelkesedéssel fogtam a munkához. Először piszkozatot készítettem, amit folyamatosan javítgattam. Nagyon vártam a szerkesztőség visszajelzését, hogy írásom mennyire nyerte el tetszésüket. Visszajelzésük, mely szerint önálló blogom lehet, nagy örömmel töltött el. Van még sok gondolatom, amiket szeretnék írásos formába önteni, és fel is tenni erre az oldalra, hogy mások is elolvashassák.

Posted by
Posted in

Bagira

Nyakamon fekszik fekete barátom, Ülök könyvemet olvasom. Szőre selymes, puha mint a bársony. dorombolását szívesen hallgatom.   Hátam masszírozza apró lábaival, sűrűn megteszi ezt nekem. Kicsit dögönyöz fehér karmaival, amikor a kenyeremet kenem.   Falátkát nyávogva ő is kér, mintha nagyon éhes lenne. Pedig hasába alig fér, fogával mintha kést fenne.   Szép és kecsesen […]

Posted by
Posted in

Nyár

Nincs már hideg, de jó, házunk előtt megy a ló. Nem kell mától tanulni, a ceruzát a kezemben tartani.   A z udvaron mindig játszunk, a labdával sokat foglalkozunk. A labdát kilyukasztjuk, reggel megint megragasztjuk.   Az orvoshoz nem megyünk, betegek már nem leszünk. Áthívjuk a barátokat, csak nem a lányokat.   A lányok velünk […]

Posted by
Posted in

Milyen nekem a tél?

Befehéredett a környezet, már nincs nálam a füzet. Bokáig járok mindenhol a hóban, régen volt részem ilyen jóban.   Húzzuk a szánkót ide-oda, hógolyót dobálunk milyen móka. Valaki elesik, de senki se bánja, mert a hóbuckát senki sem látja.   Csak egymásra figyelünk, a játékra ügyelünk. Lábunk a roppanó hóba süllyed, ne hagyd bármi elvegye […]

Posted by
Posted in

Kócos Szilvesztere

  – Szerinted milyen sminket használjak?- kérdezte Panni, miközben a tükörben nézegette magát.   – Szerintem valami különlegeset használj, mert bulizni megyünk.- felelte vigyorogva Lili.    A lányok már két órája készülődtek, de nem jutottak semmire. Vagy a kiválasztott ruha anyagával volt gond, vagy a színével, vagy a hajuk kócolódott össze a sok próbálgatás miatt. […]