About Me

kozmabarnaneKozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy gondolom, hogy egy gyermeknek felolvasott mese az, ami a legjobban fejleszti a képzelő erejét és kreativitását. A meséken kívül novellákat is írok. A novelláim életesemények, valós történetek.

Posted by
Posted in

A szél dallama

A szél dallama   Hallgasd, csak mit mesél, Neked az esti hűvös szél. Füledbe súgja a dallamát, Csak te érted, senki más.   Vihartól leszakadt szellő, Nappal együtt felébredő. Megtalál és lágyan átölel, Játszadozni érkezett meg.   Hajadat jól szétborzolja, Ruhádat is meghajtogatja. Izzadt homlokodat letörli, Engedd veled játszadozni.   Mosolyt csalogat az arcodra, Eltűnik, […]

Posted by
Posted in

Nyári este

  Nyári este   Tikkasztóan meleg, száraz ez a nyár, Hervadozni kezd, kertemben a virág. Széna friss illatát hozza már a szél, Csontig szárad,összetörik szegény.   Kiégve, sárgán elkókadt a rét zöldje, Harmat cseppeket sem hullajt reggelre. Megrepedt a föld, nagyon szomjazik, Frissítő sok esőre várva, csak áhítozik.   Felhő sincs már, a ragyogó kék […]

Posted by
Posted in

Viharban

  Viharban   Vihar előtt, süketítő nagy a csend, elhalkulva,várakozik a természet. Félelmét most magányába bezárja, mindenét, a szél karmai közt találja.   Sötét felhők gyorsan gyülekeznek, véget vet talán a tikkasztó melegnek. Hirtelen, koromsötét lett az égbolt, mindenütt fullasztó porfelhő kavarog.   Árván bámúl maga elé a gémeskút, szomjas ménese ijedtében messze fut. Mellette […]

Posted by
Posted in

Felhők felett

Felhők felett Felhők felett ott van, a tavasz, Nem is a tavasz, a tél a ravasz. Nem engedi megtörni hatalmát, Nyújtaná a természet, téli álmát. Nem sokára sírni fognak a jégcsapok, Majd akkor szégyenébe elkullog. Ellopja a szép tavasztól a hónapot, Ezért senkitől sem kap jó pontot. Kitart, mert nagyon szeret uralkodni, A szelíd tavaszt […]

Posted by
Posted in

Tarka kendő

Tarka kendő Tiszta fehér vászon kendődre, Szineket fess,a múlt emlékére, Szinekkel jelöld a vásznadon, Mindent,ami bántott nagyon . Fekete a gyász ,zöld a remény, Sárga a fény, piros a szeretet, Fehér a jó,szürke a szomorúság, Lila a fájdalom,kék a boldogság. Sok szín van kendődre kódolva, Előtted egy nagy könyv kinyitva, Olvashatod életed szép regényét, Hidd […]

Posted by
Posted in

Jégvarázs

Jégvarázs A tó vizén, a szél, Hullámköröket ír, Csipkésen fodrozik, A partnak ütközik. A hullámok csapódnak, De egyre magasabbak, A szél korbácsolja, Futtatja szélirányba. Egyre hidegebb a tó, Tiszta vize átlátszó, Az utolsó hullámok, Jégfodorrá válnak. Megáll a víz hulláma, Jégnek lett a rabja, Ezüst kristályokat hint, A szemet kápráztatja. Egyre vastagodik rajta, A jeges […]

Posted by
Posted in

Fagyos nappalok

Fagyos nappalok Fagyott, kemény a föld, Lábad alá jeget küld, Hideg, az északi szél, Megmutatja erejét a tél. Arcodba csíp hidege, Karcol a szél ereje, Fagyos a reggel illata, Mínuszokkal kopogtat. Fázik már, a nagykabát, Összehúzza ő is magát, Kapaszkodna a szél, Még erősebben tépné. Huzatos utcán, a lépések Sietősek,nem sétálnak, A hőmérő higanyszála, Lejjebb […]

Posted by
Posted in

Tavaszt váró

Tavaszt váró Fehér felhők a kék égen, Felhőszoborba gyűlnek, Tekingetnek le, a földre, A szikrázó napsütésben. Zöld mezőnek poros útja, Ki tudja már, merre futna, Ha a galagonya virága, Nem vigyázna úgy rája. Tavaszi szél ha simogat, Meglátom a nőszirmokat, Sárga ruhájában úgy virít, Hogy csíkos nyelve rikít. Útporában fürdő, pacsirta, Felröppen s énekét dalolja, […]

Posted by
Posted in

Farkasordító hideg

Farkasordító hideg Farkas les,a szikla tetején, Fürkészőn néz,szerte szét. Ha hideg lesz az éjszaka, Melegedőt merre találna. Alkonyatkor, panaszkodik, Üvöltése már messze hallik, Megdermedt éjszakában, Bolyonghat egymagában. Befagyott patakok hűs vizét, Rég nem issza,mert az jég, A falka erejében bízva, Elindul nagy vadászatra. A falka törvényeit betartja, A fázást,már is ő alig bírja, Ha kell, […]

Posted by
Posted in

A bánat súlya

A bánat súlya Ha a bánat súlya lenyom, Szaporodik, mint a gyom, Megszólal a belső hangod, Letennéd,de nem tudod. Felvetted, a nehéz gúnyát, Ha tudnád széttaposnád, Felgyűlve csak sokasodik, Nem kopik, csak rakódik. Láncaival,befon szüntelen, Tépnéd,de tested erőtlen, A kínok hegyét megmászva, Rábírnád őt, a távozásra. Hozzád nőtt,beléd is hasít, Kifelé vágyva,benned ordít, Megtelt a […]