About Me

kozmabarnane

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet.

Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen  szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim  megjelentek a Montázsmagazin,

Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam.

Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.

Posted by
Posted in

Elcsendesedve

  Ebben a végtelennek tűnő nagy csendben, a természet bűvölő közelségében, hallani a föld szívének dobbanását, mély lélegzetének ütemes ritmusát. Messze tűnő látóhatár zöld kontúrján, felhő táncol a lebukó nap sugarán, a holdvilágnál egy madárraj repül, nem tudni,hogy miért és hová menekül. Ezernyi rovar altató zenéjére, alszik a táj hajnalig megpihenve, ringatózik a szellő ölelésében, […]

Posted by
Posted in

Megpihen az álmom

  A párnám ráncain megpihen az álmom, nyomot hagy az arcom izmain, a hajnal derengését várom. Valóság vagy álom rám nyomja bélyegét, könnyel érkező a nyugalom, eloltom a lidércnek fényét. Felrázom a párnám ne őrizze álmom, átlépem az álom határát, sorompóját kezemben tartom. Beszédes a párnám de nyugalmat ígér, egy hosszú, fárasztó nap után, ráhajtom […]

Posted by
Posted in

Az anyák csak éjjel sírnak

  Az anyák különös teremtmények, valahonnan erőt merítenek, soha nem ismernek fáradságot, akkor sem ha így telnek el napok. Az anyák éjjel titokban sírnak, amikor a könny kifelé hullhat, meg ne lássa senki bánatuk, megtartják ősi fogadalmuk. Az anyák sírva mosolyognak, amikor gyermeket vigasztalnak, gyorsan felszárítanak könnyeket, hogy a baj tovább ne leselkedjen. Az anyák […]

Posted by
Posted in

Építsünk homokvárat

  Sára,Kata, Petike gyertek ide ízibe! Építsünk homokvárat, négy sarkára bástyákat. Toronyszobából hármat, falakba ablakokat, csavaros csigalépcsőt, mely eléri a tetőt. A várnak nagy udvarán, trónon üljön a király, körbe állják katonái, meg hűséges szolgái. Legyen körbe mély árok, magas legyen a várfok, zászló lengjen a tornyon, címer a kis pálcákon. Sára lesz a királynő, […]

Posted by
Posted in

A csend szava

    Nézd, hogy vonul a felhő, tisztul az ég fejed felől, ha hátra nézel borút látsz, ahol a múlt régen lezárt.   Nem érti úgysem senki más, ami belül égetve fáj, csak is a csend szava igaz, tiszta gondolat a vigasz.   Zakatolva lüktet a szív, lelked, testeddel harcot vív, vágyakozik a még jobbra, […]

Posted by
Posted in

A három cica

A három cica Három cica gondolt egyet, gazdi után útnak eredtek. Puha léptekkel haladtak, hátul szép csendben ballagtak. Gazdi semmit észre nem vett, míg egy kutya ugatva jelezett. A bátorságuk odalett, a sétának hamar vége lett. Futva menekültek haza, jobb az otthon biztonsága. Cicaházba belebújtak, többé útnak nem indulnak. Gazdit inkább itthon várják, puha fészket […]

Posted by
Posted in

A fények üzenete

A fények üzenete Milyen titokzatos ez az este, a háztetőket, a hó befedte. Az erős szél még itt-ott kavarja, csúcsos torlaszokat emel rajta. A természet elvégzi a dolgát, hópihék díszítik fenyőfáját. A színesen világító lámpák adják, a karácsony szép varázsát. A kémények füstöt eregetnek, a kandalló mellett énekelnek. A színes gyertyák világítanak a sötétben, sejtelmes […]

Posted by
Posted in

Az ősznek könnyei

Az ősznek könnyei Őszi erdő, de csodállak, szememnek ez már káprázat. Hogy tudsz mesevilág lenni, színeiddel így tobzódni! Mintha egy szép festményt látnék, mit művész vásznára fest. Valóság ösvényét járom, ott méla csend lesz a párom. Lombod alatt megpihenek, erőt gyűjtök a lelkemnek. Kiteríted levélsátrad, hogy sokáig legyen árnyad. Őszbehajló falevelek, titeket én nagyon szeretlek. […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi kívánság

Karácsonyi kívánság Karácsonykor, mit is kívánhatnék, hogy a kívánság valóra váljék. Istenem most nagyon sokat kérek, de remélem megbocsájtod nekem. Adj, megnyugvást háborgó szíveknek, enyhítsd magányát az embereknek. Gyógyírt a megsebzett lelkeknek, és a súlyos gondokkal küzdőknek. Adj, a betegeknek gyors gyógyulást, a gyermekeknek vidám arcocskát. A könnyeket változtasd mosolyra, a szívet aggódás már ne […]

Posted by
Posted in

A láp foglyai VII.

A láp foglyai VII. RÉSZ A nap már magasan járt amikor felébredtek, nem is aludtak mostanában ennyit. Le voltak már gyengülve nagyon az éhezéstől és a sok szomjazástól. Sáta az utolsó kicsi adag szénát is odaadta a tehénnek, adott neki egy kis vizet. Megfejte, de bizony már az tejet sem adott. Közben beszólt anyjának, hogy […]