About Me

kozmabarnaneKozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy gondolom, hogy egy gyermeknek felolvasott mese az, ami a legjobban fejleszti a képzelő erejét és kreativitását. A meséken kívül novellákat is írok. A novelláim életesemények, valós történetek.

Posted by
Posted in

Felhők felett

Felhők felett Felhők felett ott van, a tavasz, Nem is a tavasz, a tél a ravasz. Nem engedi megtörni hatalmát, Nyújtaná a természet, téli álmát. Nem sokára sírni fognak a jégcsapok, Majd akkor szégyenébe elkullog. Ellopja a szép tavasztól a hónapot, Ezért senkitől sem kap jó pontot. Kitart, mert nagyon szeret uralkodni, A szelíd tavaszt […]

Posted by
Posted in

Tarka kendő

Tarka kendő Tiszta fehér vászon kendődre, Szineket fess,a múlt emlékére, Szinekkel jelöld a vásznadon, Mindent,ami bántott nagyon . Fekete a gyász ,zöld a remény, Sárga a fény, piros a szeretet, Fehér a jó,szürke a szomorúság, Lila a fájdalom,kék a boldogság. Sok szín van kendődre kódolva, Előtted egy nagy könyv kinyitva, Olvashatod életed szép regényét, Hidd […]

Posted by
Posted in

Jégvarázs

Jégvarázs A tó vizén, a szél, Hullámköröket ír, Csipkésen fodrozik, A partnak ütközik. A hullámok csapódnak, De egyre magasabbak, A szél korbácsolja, Futtatja szélirányba. Egyre hidegebb a tó, Tiszta vize átlátszó, Az utolsó hullámok, Jégfodorrá válnak. Megáll a víz hulláma, Jégnek lett a rabja, Ezüst kristályokat hint, A szemet kápráztatja. Egyre vastagodik rajta, A jeges […]

Posted by
Posted in

Fagyos nappalok

Fagyos nappalok Fagyott, kemény a föld, Lábad alá jeget küld, Hideg, az északi szél, Megmutatja erejét a tél. Arcodba csíp hidege, Karcol a szél ereje, Fagyos a reggel illata, Mínuszokkal kopogtat. Fázik már, a nagykabát, Összehúzza ő is magát, Kapaszkodna a szél, Még erősebben tépné. Huzatos utcán, a lépések Sietősek,nem sétálnak, A hőmérő higanyszála, Lejjebb […]

Posted by
Posted in

Tavaszt váró

Tavaszt váró Fehér felhők a kék égen, Felhőszoborba gyűlnek, Tekingetnek le, a földre, A szikrázó napsütésben. Zöld mezőnek poros útja, Ki tudja már, merre futna, Ha a galagonya virága, Nem vigyázna úgy rája. Tavaszi szél ha simogat, Meglátom a nőszirmokat, Sárga ruhájában úgy virít, Hogy csíkos nyelve rikít. Útporában fürdő, pacsirta, Felröppen s énekét dalolja, […]

Posted by
Posted in

Farkasordító hideg

Farkasordító hideg Farkas les,a szikla tetején, Fürkészőn néz,szerte szét. Ha hideg lesz az éjszaka, Melegedőt merre találna. Alkonyatkor, panaszkodik, Üvöltése már messze hallik, Megdermedt éjszakában, Bolyonghat egymagában. Befagyott patakok hűs vizét, Rég nem issza,mert az jég, A falka erejében bízva, Elindul nagy vadászatra. A falka törvényeit betartja, A fázást,már is ő alig bírja, Ha kell, […]

Posted by
Posted in

A bánat súlya

A bánat súlya Ha a bánat súlya lenyom, Szaporodik, mint a gyom, Megszólal a belső hangod, Letennéd,de nem tudod. Felvetted, a nehéz gúnyát, Ha tudnád széttaposnád, Felgyűlve csak sokasodik, Nem kopik, csak rakódik. Láncaival,befon szüntelen, Tépnéd,de tested erőtlen, A kínok hegyét megmászva, Rábírnád őt, a távozásra. Hozzád nőtt,beléd is hasít, Kifelé vágyva,benned ordít, Megtelt a […]

Posted by
Posted in

Életed állomásai

Életed állomásai Életedben lehet sok állomás, Mely megállít,majd újra indít. Lehet szép és kedves emlék, Kellemetlen is, mit felejtenél. Mi volt az,mi tovább lendített, Ha néha félősen megrekedtél. Valaki nyújtotta, feléd a kezét, S elfogadtad az ő segítségét. Csak megérzéseidben bízva, Erőre kaptál, tovább haladva. Kapaszkodtál cérnaszálban, Álmaidnak szürke foszlányába. Az élet néha meghintáztatott, Néha […]

Posted by
Posted in

A lélek tápláléka

A lélek tápláléka Amit szemeddel látsz, Mind, a jelen valósága, Ami a lelkedben van, Másnak,az láthatatlan. Étellel táplálod tested, Mit adsz a lelkednek? Vajon azt a táplálékot, Sikerül -e megtalálnod? Benned terem minden, Mit útravalóul kaptál, Rájössz,amikor felemel, Mert jóságodból is adtál. Táplálást, a lelked várja, Meglátod,ő meghálálja. Körülvesz a harmatos, Sok száz szeretet virág. […]

Posted by
Posted in

A csend

A csend Milyen jó ez a csend, Ami most körülvesz, Eső kopog az ablakon Nagyon halkan dobol. Gyógyító pihenéshez, Most az idő is kedvez, Sikertelen téblábolás, A munka úgyis megvár. Néha tudni kell megállni, A csenddel barátkozni, Semmivé váló gondolat, Elszáll, a csendé marad. Körbeölel puha takaróval, Távozik egy-egy zajjal, Ez, nappali csendes álom, Most […]