About Me

kozmabarnaneKozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy gondolom, hogy egy gyermeknek felolvasott mese az, ami a legjobban fejleszti a képzelő erejét és kreativitását. A meséken kívül novellákat is írok. A novelláim életesemények, valós történetek.

Posted by
Posted in

Az álmos Hold

  Azt mondta a Hold, -Én nem bírom tovább az éjjeli szolgálatot, mennék aludni már! Odaszólt a Napnak, -Korábban kelj,adj világosságot, szolgálj most te! -Majd ha eljön az ideje kelek, azt hiszed, nem látom a szendergésedet?-válaszolt a Nap. S a lusta Hold pislogott, egy nagy felhő alatt. Morcosan, ásítva kilesett, arrább tolta a fellegeket. Lopakodott […]

Posted by
Posted in

Valóra vált kívánság

  Azt mondják, teliholdkor kívánj magadnak valamit, S a kívánság,majd egyszer valóra válik. Én is kívántam,talán egyszer nagyon régen, Hogy fenyőfámon egy kicsi mókus szökdeljen. Elképzeltem,ha mind megeszi a fenyőtoboz magját, Majd én adok neki enni, amit szeretettel rágcsál. Kibontom a dióval telt zsákom, őt abból kínálom, Csak végleg itt maradjon az én fenyőfámon. Ma […]

Posted by
Posted in

Életed

  Életedet, kaptad és létezel, Születtél, s egy útra ráleltél. Képet is kaptál önmagadról, Mindent láss a változó világról. Ez a te életed tetteiddel, Sok megálmodott vágyaiddal. Félelmed, ha néha kitartó, Hosszan, ne legyen nyomasztó. Ha messze a kitűzött cél, A jó gondolat, még remél. Átlépsz a nehézségeken egyedül, Csak a test érzi ha gyengül. […]

Posted by
Posted in

Őszi keringő

  Amikor az őszi szél, Már hidegen fújt, Táncolni kívánt kedve, A falevelek közé túrt. Felkérte a leveleket, Egy vidám keringőre, Forgatta,felemelte, Emlékezzenek az őszre. A tarka levelek forgása, Játszadozott a széllel, Mint lányok szoknyája, Libbent szerte széjjel. Tánc járta a magasban, Suhogásuk volt éneke, Dallama a ritmusban, Szél zúgása, a zenéje. Az elmúlás utolsó […]

Posted by
Posted in

Nyugalom

  Milyen csendes ez a nap, A gondok mélyen alszanak. Szunnyadó lávaként, kitörhet, Elfojtva belül, nagyon éget. Belül parázslik, forrón izzik, Oltani kellene, szomjazik, Keresni a gyógyírt ellene, Gyengülne a gond ereje. Nagy sóhajtással, távozna, Gyorsan messze szállna, Helyére költözne a nyugalom, Vigyáznám,el ne hagyjon.

Posted by
Posted in

Reménysugár

Láthatatlan a reménysugár, De néha téged is megtalál, Mindaddig ott marad nálad, Míg nem teljesül a vágyad.   Veled van,ha hosszú az éj, Bátorít téged, hogy ne félj, Átölel és körbefon puhán, Már nem fáj úgy a magány.   Sugarával gondosan betakar, Tudd, hogy ő csak jót akar, Ez a sugár megmutatja utad, Útvesztőben merre […]

Posted by
Posted in

Szánalom

Az ügyfélpultnál sorban álltak az ügyfelek.Egymás után, pár szót váltva gyorsan indítottam a tranzakciót a pénztár felé. A következő ügyfelem egy ősz hajú, megroggyant öreg férfi volt.Felnéztem és az arcot néztem, valami furcsa érzés fogott el.Ismerős, megjegyzett az arc még ha idős is.Mindig jó volt az arcmemóriám, most sem tévedhetek- gondoltam.Valami akkor kezdett még jobban […]

Posted by
Posted in

Téli táj

Havas,szél borzolta hótakaró, Olyan mint egy fehér golyó, A hó és jég foglya, Most a föld birodalma.   Fenyőágon kristálygolyók, Tobozai hóval birkózók, Zúgó patak befagyva, Szendereg elhagyatva.   Jeges tó tükrében csodálja Magát a deres fa, Őszi színes falevél, Jégkristály a peremén.   Merengő, fehér e táj, Csend és nyugalom vár, Hó altatja a […]

Posted by
Posted in

A vadgalamb panasza

Szerző: Kozma Barnáné     A vadgalamb panasza   Keresem a párom Vajon hol találom? Síró hangon hívom Tollait találom   Ó te sas madár Elkövetted már Elragadtad őt Fiai mellől   Én őrzöm egyedül Nem lesz védtelenül Védem és etetem Vízzel is itatom   Bűnös sas madár Repülj már tovább Kínzó fájdalom Ül a […]

Posted by
Posted in

Megsárgult kép

Kozma Barnáné Dandé Valéria:   Megsárgult kép   Megsárgult képen még együtt vagytok S őriztetek sok száz titkot. Arcotokon figyelem a nyugalmat, Tudtátok,hogy e kép emlék marad. Ágnes dédanyám,Imre dédapám, Már sorban állnak az ükunokák. Talán kevesen tudják kik voltatok, De ti akkor is az őseim vagytok. Rég az örökkévalóságba mentetek, De génjeimben tovább éltetek. […]