About Me

kozmabarnane

Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok,  három éve írok verseket, novellákat  és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet.

Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen  szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim  megjelentek a Montázsmagazin,

Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam.

Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.

Posted by
Posted in

Kegyes hazugság

Ahányszor átéltem a keserű gyászt, Szeretteim elvesztésének minden kínját, A te fájdalmad tovább nem növeltem, Hisz vonszoltad magad, betegen.   Könnyeim, csak titokban peregtek szabadon, Amikor lelkemet feszítette a fájdalom, Befelé hulltak azok a könnyek, Nem volt az a szívnek könnyebb.   Felvettem a nyugalom álarcát, Nem sejthetted annak titkát, Bezártam az érzelmek kapuját, Terhét, […]

Posted by
Posted in

Karácsonyra

Áldott ünnepre készülődve, Istenem nézz le ránk, az emberekre. Adj békét és szeretetet, Szívekből vidd el a gyűlöletet. Adj gyermekeknek mosolygós arcot, Reménytelenségből űzd el a bánatot. Adj fájdalmakban enyhülést, Emberek lelkébe megbékélést. Add, hogy csak jót cselekedjünk, Mutasd az utat nekünk.      

Posted by
Posted in

Hajnali fénysugár

Álmatlan, sötét éjszakán, Gondolatom messze jár, Csapong,majd megáll, Majd egy képen meditál. Hajnali fény jönne már, Derengő, meleg fénysugár!   Ahol színesek a képzelt képek, Peregnek  mint a képregények, Fakó képek, töredezett arcok, Eltűnnek, már alig látok. Hajnali fény jönne már, Derengő, meleg fénysugár!   A képzelet, hol magasra repít, Hol a valóságba visszataszít, Körbejáró […]

Posted by
Posted in

Családfa

Családfát kutatva, futnak a szálak, Néha tévúton járnak,de visszatalálnak, Ha megvannak a gyökerek és azok ágai, Megnyílnak annak színes virágai, Hatalmasra megnő sűrű lombja, Egyre csak terjeszkedik a magasba, Lent a gyökér még táplálja, Sejtjeinkben önmagát találja, Amit életünkben nehezen cipelünk, Lehet, hogy az örökölt terheink, Kaptuk őseinktől és így adjuk tovább, De a fa […]

Posted by
Posted in

Könnycsepp a párnán

Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]

Posted by
Posted in

A te kereszted

Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]

Posted by
Posted in

Dorothy

Emlékszel-e még Dorothy cipőjére? Csillogó piros színére? Csak a sárga úton haladva, Elért Óz birodalmába, Az úton barátokat talált, Cipőjétől soha meg nem vált, Mindig a jót cselekedte, Minden álmát teljesítve, Majd a hosszú álom végén, Totó ült az ágya szélén, Hű barátként követte, Álmában is védelmezte.

Posted by
Posted in

Léggömb

Léggömbökkel játszó gyermek, Nevetgélő vidám percek, Mindegyikre ráfirkálta, Hogy aki ezt megtalálja, Adja mindenki tudtára, A szél mind felrepítette, Fent a légben búcsút intve, Szálltak a világba, lebegtek, Majd leszálltak a felirattal “szeretlek”.

Posted by
Posted in

A hóember bánata

Nagy bánata volt a hóembernek, Nem volt még társa szegénynek, Hópelyhek kavarogtak a szélben, Havat hordtak szén szemébe, Magányosan lógott répa orra, Mikor gyereksereg közeledett arra, Gyúrták is a sok havat, Görgették a hószobrokat, Nemsokára kész lett a nagy alkotás, Hóemberrel, szemben állt egy hasonmás, Örömében könnyeivel küszködött, De a párja ettől bizony tüsszögött, Jó […]