About Me

kozmabarnaneKozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy gondolom, hogy egy gyermeknek felolvasott mese az, ami a legjobban fejleszti a képzelő erejét és kreativitását. A meséken kívül novellákat is írok. A novelláim életesemények, valós történetek.

Posted by
Posted in

Kutyám búcsúzása

Kutyám búcsúzása Hangosan ugatok nagyokat, gyere gyorsan, mert fájdalmam van. Most szeretném ha velem lennél, itt mellettem ha kérhetném. Gazdim, ezek a végső órák, érzem, hogy elmegyek nemsoká. Ne sírj kérlek, ez fáj nekem, csak legyél itt addig mellettem. Emlékszel nem dorgáltál soha, kész voltál mindig a játékra. Neked örömöt is okoztam, melletted nagyon boldog […]

Posted by
Posted in

Anya meséld el

Anya meséld el…. Anya meséld el most nekem kérlek, mit hozott neked a Mikulás régen! Amikor még kisgyerek voltál, virgácsot, ugye te soha nem kaptál? Akkor is nagy szánkóval érkezett, fehér szakálla hosszan lengedezett? Hosszú, havas utat is megtett, de csizmácskádba valamit beletett? Rénszarvasai fáradtak voltak, időben érkezett az ajándékkal? A kívánságod ha levélben kérted, […]

Posted by
Posted in

Téli örömök

Téli örömök Hull sok ezernyi hópihe, elő a szánkót izibe. A rozsdás szán talpa kifényesedik rögtön rajta. Domboldalon gyerek sereg, ott csillognak a szemek. Nevetésük messze elszáll, velük örül a jégmadár. A téli örömök napján, messze repül velük a szán. Ha néha fel is borulnak, puha hóban megmártóznak. Kinn vannak a természetbe, hol csipked a […]

Posted by
Posted in

A fenyő illata

A fenyő illata A fenyőerdőt hó borítja, néha a szél felborzolja. A méla csend rátelepszik, egy lovas szán közeledik. Csilingelő hangja hallik, járatlan úton jól siklik. Paták kemény dobogása, a havat szinte felszántja. A tobozok mint harangok, díszítik a fenyő tornyot. A szél belekapaszkodik, mint szélcsengővel úgy játszik. Az erdő mély álomban van, csendben alszik, […]

Posted by
Posted in

Múló idő

Múló idő A percek órákká, az órák napokká, a napok évekké válnak ékkövekké. Az élet elrohan, kiszámíthatatlan, jó vagy rossz történik, sorsunk rendelkezik. Néha megállítanánk vagy visszafordítanánk, hogy azt újra kezdjük, a fájót feledjük. Azok az ékkövek nagyon viseltesek, elmúlt csillogásuk, fakó foglalatuk. Koptatta az idő, mint felhőt az eső, körhintában ülünk, ahol még létezünk.

Posted by
Posted in

Itthon vagy

Pannon Rádió /Szerbia -Szabadka/ pályázatán, a győztes alkotásom,melyet egy hónapon keresztül mindennap többször megszólaltattak. YOUTUBE.COM Itthon vagy! – Kozma Barnáné A Pannon Rádió írói pályázatának győztes alkotásai.

Posted by
Posted in

Ha szorít a cipő

Gyermekkorom nagy élménye volt „ Óz a csodák csodája” című film, beleéltem magam elég jól. Dorothy szép piros cipőjének emléke felnőtt koromig elkísért. Mindig olyan cipőre vágytam, színére és fazonjára, de soha nem találtam hozzá hasonlót sem. Az egyik napon, nézegettem a cipőbolt kirakatát, amikor megláttam álmaim cipőjét. Szívem majd kiugrott a helyéről, azonnal a […]

Posted by
Posted in

Kiszáradt fa

Nem hoz többé levelet, lelke elszállt, mint lehelet. Eshet áztató eső, ereiben már nincs erő. Kiszáradt már vén szíve, madár elrepül felette. Vihar tépázva megtöri, ágait semmibe sepri. Madárfészek sem díszíti, utolsó is készül leesni. Már nem várja a holnapot, elfelejti a tegnapot. Magányba bezárt elmúlás, a vég derengő hajnalán.

Posted by
Posted in

A csiga háza

Sokan irigylik a csigát, mert hátán viszi a házát, neki nem lehet ez terhe, megszokta már csigateste. Lassan csúszik de célba ér, segítséget soha nem kér, ha aludni kívánkozik, házába visszahúzódik. Ő aztán otthon van mindig, akkor is ha úton mászik, vendégségbe ezzel indul, ajtaján mélán kibámul. Néha nehezen viseli, ha lassúságát gúny éri, csak […]

Posted by
Posted in

Lelkünk üzenete

Egy ködös téli reggelen, aludt a föld is dermedten, jeges dér lógott a fákon, mélabú ült a magányon. Megremegtette a testem, nehezen teltek a percek, a hideg foga harapott, fagyosra csipkedte arcom. Szívem hevesen dobogott, kabátommal takarózott, sejtjeimben félelem járt, az erőm is máshol kószált. A csend némán várakozott, perceket hosszúra nyújtott, a nap néha […]