About Me

kozmabarnaneKozma Barnáné vagyok, Álmosdon élek. Mindig szerettem a mesék világát, gyermekemnek is tovább adtam a mesék szeretetét. Úgy gondolom, hogy egy gyermeknek felolvasott mese az, ami a legjobban fejleszti a képzelő erejét és kreativitását. A meséken kívül novellákat is írok. A novelláim életesemények, valós történetek.

Posted by
Posted in

Álomképek

Téblábol az álom képeket vetít. Kiterített vásznán csal megint. Eltűnik, visszatér sötét képe. Nincs gondolata vár a fényre. Éjszaka az övé körbe fon. Feszülő képzelet a plafonon. Árnyjátékát elűzi a derengés. Képeit már elviszi az ébredés.

Posted by
Posted in

Forró nap

Forró a nap lehelete, árnyék forog előtte. Folyik a verejték vize, kendő a szárító szele. Zápornak hűs cseppjeiben, most enyhülést találnék. Pataknak vizét keresném, rég kiszáradt medrében. Kiégett fűszálak között, verejték esővel öntözök.

Posted by
Posted in

Lidérc

Lápos, ingoványos talajon, lidérc fénye az égő levegő. Maradjon ott a mocsárban, a mindig gonosz bajkeverő. Követni csalóka e látomást, a láp felszálló illata szédít. Veszélyes, járatlan utakon, hajlékony talaja megbénít. . Hamis fény a láp világában, zavaros vize mérges csoda. Messziről szemlélni látvány, tudni kell róla,hogy csalóka.

Posted by
Posted in

Hamueső

Baljós gondolat borzol, elmúlt idők szele megfolyt. Friss levegő után kapkodok, ez gyorsan múló állapot. Beágyazott érzés mélyéből, időnként lávaként feltör. Forró talajom égésétől, sebzett talpam menekül. Hamueső cseppjei hullanak, sötétjéből keresem a kiutat. A méla csendet felkavarom, hamu maradványán virágzom.

Posted by
Posted in

Jázminom

Illatodat mélyen beszívom, érzem te lehetsz vigaszom. Keresem néha annak okát, Miért választ engem a virág. Vagy én óhajtom annyira őt, ki szívemhez már hozzánőtt. Bájos, hófehér csillagvirága, elbódít teljesen édes illata. Szépségében egyszerűsége, hófehéren él a tiszta a lelke. Tiszta benne a mély érzelem, nem is lehet virágban véletlen. Az örök, nagy kedvencemet, szorosan […]

Posted by
Posted in

Engedj közelebb

Lelkednek viharát érzem, húrjait szétfeszíti  szíved. Nem fér el több feszültség, könnyekben ázik rég. Mond mit tehetnék érted, hogy a nyugalmat érezd. Ne fájjon annyira az élet, melynek pohara megtelt. Legyek én neked a gyógyír, ki nehéz időkön is átsegít. Nyújtom feléd a kezem, fogadd el kérlek segítségem. Engedd lelkemet lelkedhez, ölelj magadhoz engem

Posted by
Posted in

Csendben álmodni

Madár énekkel telt koncertterem, szívem dobbanása az ütem. Csendben nagyokat álmodom, jövőmet még nem tudom. Vágy rozsdás hídját bontom, újabban kellene már járnom. Addig még csónakot választok, szelíden vigyenek el a hullámok. Fehér fodor lesz a víz körülöttem, andalító lesz ott a lebegésem. Ha a partot egyszer elérem, megfejtem akkor a küldetésem.

Posted by
Posted in

A szél dallama

A szél dallama   Hallgasd, csak mit mesél, Neked az esti hűvös szél. Füledbe súgja a dallamát, Csak te érted, senki más.   Vihartól leszakadt szellő, Nappal együtt felébredő. Megtalál és lágyan átölel, Játszadozni érkezett meg.   Hajadat jól szétborzolja, Ruhádat is meghajtogatja. Izzadt homlokodat letörli, Engedd veled játszadozni.   Mosolyt csalogat az arcodra, Eltűnik, […]

Posted by
Posted in

Nyári este

  Nyári este   Tikkasztóan meleg, száraz ez a nyár, Hervadozni kezd, kertemben a virág. Széna friss illatát hozza már a szél, Csontig szárad,összetörik szegény.   Kiégve, sárgán elkókadt a rét zöldje, Harmat cseppeket sem hullajt reggelre. Megrepedt a föld, nagyon szomjazik, Frissítő sok esőre várva, csak áhítozik.   Felhő sincs már, a ragyogó kék […]

Posted by
Posted in

Viharban

  Viharban   Vihar előtt, süketítő nagy a csend, elhalkulva,várakozik a természet. Félelmét most magányába bezárja, mindenét, a szél karmai közt találja.   Sötét felhők gyorsan gyülekeznek, véget vet talán a tikkasztó melegnek. Hirtelen, koromsötét lett az égbolt, mindenütt fullasztó porfelhő kavarog.   Árván bámúl maga elé a gémeskút, szomjas ménese ijedtében messze fut. Mellette […]