About Me

Kukucska Ferenc az Irodalmi Rádió szerzője.

Kukucska Ferenc vagyok, Veszprémben élek.
Eddig két novelláskönyvem és egy regényem jelent meg.
Kedvelem a nő-férfi kapcsolatok bemutatását, minden szépségükkel és bonyolultságukkal együtt.
Írásaimat pergő párbeszédekkel igyekszem izgalmassá és filmszerűvé tenni.
Minden történetre jellemző a meghökkentő, váratlan fordulat.
Írói oldalam: Kukucska Ferenc, a műkedvelő író

Posted by
Posted in

A kerékpáros /Részlet/ A fiú mindig keserű szájjal lelassított, amikor a ház elé ért. A kis kitérő – gondolta, fájdalmas ugyan, de megéri. Már csak a látvány miatt is. Az elmúlt néhány hónapban a biciklin, munka közben, vagy elalvás előtt számtalanszor megfordult a fejében, de jó lenne neki is ilyen, vagy legalább egy kicsit hasonló. Hát még tévézés közben, ha gazdag emberek házait és autócsodáit mutatták! A ház kapubejárója előtt napközben egy fekete, új kiadású terepjáró parkolt – valószínűleg a feleségé lehetett. A fiú azért jutott erre a következtetésre, mert a férjet soha nem látta. És egy ekkora hatalmas és csodás házban nem lakhat egy nő egyedül! Mert a nőt egyszer már látta, amint éppen tolatott ki a terepjáróval az udvarból. Egy reggel azonban a fekete autó mellett, másik kocsi is állt az udvarban. A fiú a délelőttös műszak után leszállt a kerékpárról és úgy tolta az úttesten a ház előtt. Lassan, mint aki nagyon ráér. Azt sem bánta, ha meglátja valaki a kíváncsi és sóvár tekintetét. Ekkor pillantotta meg az asszonyt. Megállt, mert nem tudott tovább lépni. A nő miatt. A nő miatt, aki figyelemre sem méltatta, pedig néhány lépésnyire álltak egymástól. Csak unottan belenézett a postaládába, vágott egy fintort, és mosolyogva megrázta a fejét. Mintha megkönnyebbült volna. Milyen lehet egy ilyen csoda, ha melletted fekszik az ágyban és nem alszik? – tette fel a fiú magának a kérdést. Elképzelni sem tudta ezt, mert huszonhét éves kora ellenére, barátnője még nem volt. Amikor én laktam itt, minden olyan sivár tűnt – gondolta, ahogy szomorúan visszaült a kerékpárra.

Posted by
Posted in

Olaszok és magyarok

Furcsa és egyben izgalmas dolog szembesülni korábbi munkánk helyszíneivel. 2013-ban a HM pályázatot írt ki az első világháború kirobbanása centenáriuma alkalmából. Én a Doberdó témakört választottam, mint a magyar helytállás és hősiesség egyik szimbólumát, benne a szegedi 46-os gyalogezred történetével. A doberdói fronton százezer számra estek el honfitársaink, s mint a történelem bizonyította – hiába […]

Posted by
Posted in

Mosogatás

Sok szakításom volt az elmúlt ötven évben, többnyire az én hibámból. Tudom, ez nem a nyilvánosságra tartozik, de talán lesz, aki okul belőle. Tisztaságmánia. Nem tudták tolerálni ezt a bogaramat. Ha végeztünk az ebéddel, mosogatás. Ha lepakoljuk az asztalt, nem szalvétával, hanem konyharuhával takarítjuk le az utolsó morzsát. Volt, hogy Karácsony este a plafonig ért […]

Posted by
Posted in

Buszra várva

Az idős férfi lassan, megfontoltan ballagott át az úttesten. Görbebotra támaszkodott, majd megkönnyebbülve huppant le mellém a buszváró egyik fehérre festett ülőkéjére. Gyakran láttam a bácsit, egész évben öltönyt és nyakkendőt viselt. Most kivételesen rövid ujjú fehér inget. Mintha értette volna a gondolataimat, belekezdett. – Volt egy fél éves hideg telünk, alig győztem tüzelni. Most […]

Posted by
Posted in

Kocsmai választás

A külvárosi kocsma nevét a kiszáradt torkú ám nyájas törzsközönség Hatcsöcsűre változtatta. Eddig a temető közelsége miatt a műintézmény a kissé komor hangulatú Hullamosó elnevezéssel bírt. Persze a két tulajdonnév nem a bejárat feletti cégtáblán szerepelt, inkább a vendégek szóhasználatában. Jucus munkába állása adott okot a meghitt keresztelőre. Jucus Bélát váltotta a pult mögött, mivel […]

Posted by
Posted in

Sanya barátnője

Egy történet az élet árnyékos oldaláról. A férfi kacsázó lépteit már megszokta az asszony, meg aztán ő is meglehetősen billegett járás közben. Köszönhető volt ez többek között az átfázott fájó lábaiknak, a gyakran fogyasztott olcsó kannás boroknak, és annak, hogy már érdektelen volt számukra az emberek véleménye. A férfi arcbőrén növekvő rózsaszín foltokban terjedt a […]

Posted by
Posted in

Angyal a Doberdón

/Tisztelet a hősöknek. Ízelítő, első világháborús kisregényemből./ Fiktív naplórészletek Gödri Sándor hadnagy, századparancsnok tollából, százada doberdói és isonzói harcairól. Szerettem nyári hajnalokon a hegyeket nézni. A bércek látványa valami megmagyarázhatatlan nyugalommal töltött el már gyermekkoromban is ott a Mátra lábánál, ahol felnőttem. Ilyenkor bátor erőt éreztem bensőmben hatásuktól, olyannak képzeltem magam, mint a sejtelmesen ködbe […]