About Me

Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője.

Kupás Virág vagyok. Jelenleg a DRK Dóczy Gimnáziumának első éves diákja, illetve kollégistaként élem az életem az év számos napjában. Tizenöt évesen vált fontossá az írás, akkoriban naponta írtam verseket. A visszajelzések többsége egyre pozitívabb irányba kezdték terelni az érzéseim, ami csak növelte a szeretetem az írás iránt. Az Érmelléken születtem s mai napig itt élek. Romániai magyarként értettem, és tanultam meg, értékelni igazán, hogy milyen gyönyörű nyelven beszélhetek, érezhetek, és írhatok. Kötődöm a művészethez, szinte minden művészeti ág iránt érdeklődés él a szívemben. A zene, festészet, és színészet fontos szerepet kapott az életemben, azonban az írással tudom leginkább kifejezni önmagam. 

 

Posted by
Posted in

Írass velem egy verset

Benn a fáradt lelkem remeg, Hánykolódik, dübörög. Szomorú és kesereg,  Hiányodban ücsörög.  Olyan vagy mint az olvadó hó, Mint az éhségtől haldokló rigó, Mint felszálló köd, Mint titok amit homály föd. Fagyit fizettél, de tudom mit akartál. Csak egy csoki ízű csókért maradtál. Írass velem egy verset! Kérlek… csak egy utolsót. Arról, ahogy elfelejtem a […]

Posted by
Posted in

Kedves én

Éjszakába fordult nappalok, Múltban megfulladt holnapok. Sosem bocsájtom meg magamnak, Ha létemben bármikor megbántalak. Olyan könyvé lettél mint a többi, Amit elolvasnak, majd elfelejtenek. Olyan virággá mint a többi, Amit gondolkodás nélkül letépnek. Kedves én! Te beteg elme, Kinek leveleit tépi a szél. “Milyen felemelő lenne…” De lelked nem vár, nem remél. Kedves én! Ki […]

Posted by
Posted in

Puha-meleg

Miért a leghidegebb, Esős napok a legmelegebbek? Miért a legrövidebb, Ölelések a legédesebbek? Miért látom az arcod, Minden virágban? Miért hallom a hangod, Minden dallamban? Bár lehetnék szín a zászlódon, Puha-meleg a lelkeden, Lepedő az ágyadon, Kéz a kezedben.    

Posted by
Posted in

Első és utolsó

Az első és utolsó, Volt ez a búcsúszó. Korábban azt sem tudtam, Míg nem kóstoltam, Hogy ekkora fájdalom, Folyhat végig arcomon. Emlékszem arra a padra, A ruhád illatára. A puha és meleg ölelésedre, Az őszintén csillogó szemeidre. Nehéz volt búcsúznom tőled, Nehéz volt otthagynom téged. Most elmerülök hiányodban. Hanyatt fekszem szavaidban. Csendesen, halkan ringatnak. Édes […]

Posted by
Posted in

Mostanában

Mézédes felejtés, Amit nem fogok megkóstolni. Buta kis feltevés, Hogy elfoglak felejteni. Mostanában , Többet veszekedünk, Mint beszélgetünk. Többet hiányzol, Mostanában, Mint általában. Főleg mióta, Szemem szemed kóstolta.  

Posted by
Posted in

Ne/vess ki

  Ne/vess ki! Tiszta szívedből, Mielőtt helyet kaphatnék. Olvass ki! A vágyat a szememből, A félelmet a hangomból. Ne/felejts. Szirma kéken virágzik, Lelkedben törvényként növekszik. Ne rejtsd el, Picinyke lelkem. Nem véka alá születtem! Ne félts, Én szabad vagyok. Csak tőled nem szabadulok. Ne szólj. Ne beszéljünk róla/d. De azért én mindig gondolok rá/d.

Posted by
Posted in

Senki többet távolság

Nem a távolság bírál. Nem az szakít el. Miért kenem mégis rá? Igazán nem értem magam. Mert óceánokat át úsznék És végtelen magas, Hegyek fölött repülnék. Érted. Egyetlen pillantásodért. S látod? Mégis lelkem pocsolyájában, Fuldoklom lelkedért. Igazán nem várom, Hogy megérts. Nem hajtogatom. Vagy kívánom, hogy félts. Egyengetem, Az arcomra gyűrt arcodat. Felejtetem, Sosem látott […]

Posted by
Posted in

Hiába lettél csillag

Merre induljak, Hogy megtaláljalak? Tudom, hogy ott vagy az eső cseppjei között. Hogy amikor a szél tépi a fákat, belefésül téged ágai közé. Fenyők tűi közé beékelődő Napfény vagy, ami halványan táncol az arcomon. A hideg a hátamon, ami végig szaladva borsókat hagy maga után. Amikor a villámok egy pillanatra darabokra osztják az eget, ott […]

Posted by
Posted in

Búcsúlevél

Virágod voltam, Mézédes keserűd. Napsütésed voltam, Fájdalmas derűd. A legfinomabb mérged, A legdrágább semmid, Legzöldebb leveled . Szétdobált holmid. Rózsád voltam. Tűzzel rakott felhőd, Takaród voltam, Kinyitott ernyőd. Hidad voltam, Mezőn reszkető fűszál. Madarod voltam, Ki szabadon elszáll. Voltam földed, S földed leszek. Voltam fényed, Bérce hegynek. Voltam tengered, Megvilágított út, Voltam ösvényed, Bővizű, tiszta […]

Posted by
Posted in

Szép nap a halálra

Titkos halállal gyűrűbe zársz, Álmokkal fizetve lapokon  vársz. Ha a holnap elnyeli károgó tegnapod. Életed lapjaid már nem lapozgatod.   Titkos halállal gyűrűbe zársz, Szürke madárral semmibe szállsz. A nehéz elmúlt. Mit hoztál helyette? Tétlent engedtél lassan az emberre.   Gyűrűbe zársz, titkos halállal. Megszépítenéd virágos faággal, De nem vagy sem eső, sem napsütés. Csak […]