About Me

  • Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője

Kupás Virág vagyok. Jelenleg a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának másodéves diákja. Érmelléki születésű, romániai magyarként tanultam meg igazán értékelni, hogy milyen gyönyörű nyelven beszélhetek, érezhetek, gondolkodhatok és írhatok. Az írás számomra nagyon szabad, hiszen tudom, hogy nem sértődik meg a papír ha az ember őszinte vele. Legjobban a verseket szeretem. Egy számomra különleges történet köt minket össze, és azt hiszem ez azok közé tartozik, amiket ha akarna sem tudna elfelejteni az ember. 

 

Posted by
Posted in

A korhadó lelkeknek

Kedves költő! Minek írsz szomorú verseket hiába? Örömöt nem hozol vele, Ebbe a bágyadt világba. Tegyük jobb hellyé, Kicsit otthonosabbá! Kicsi színesebbé. Annyian sírnak. Szomorú verseket, Túl sokan írnak… Egy tavasz egy vers, édes illatokkal, békével, virágokkal. A szenvedést csak szenvedést szül. Úgy az ember lelke gyorsan kihűl. Gyilkos vagy te, vagy költő? Emeld fel […]

Posted by
Posted in

Egy kupicával

Jó illatú a mosolyod. Ettől van itt ilyen finom levegő. A szeretet egy döntés! Dönts úgy, hogy szereted ezt a felfordult világot. Mert nem rossz hely ez. Az lét nyugalmával. Minden kérdésével, Minden hibájával. A mosolyod illatából, Kérnék még egy kupicával.

Posted by
Posted in

Hashtag ötös

Kézzel lábbal próbálom, bemagyarázni, hogy nem hiányzol. A konyhában fel s alá járkálok, A fehér falaknak magyarázok, És elképzelem, Hogy te nézel vissza rám. Kézzel lábbal próbálom eltüntetni a nyomaidat. Azon tűnődőm megörültem-e? Pedig nem! Csak hiányzol. Túl sokat. Túl sokszor. Még meg kell gyászolnom téged. Elfogadni, hogy a szíved,  Egy meleg otthon. Ahová nincs […]

Posted by
Posted in

Újra és újra

A türelmemből, várakozás lett. A várakozásból elengedés. Amiből feledés. A felejtésből elmúlás. És megint ott tartunk, hogy nem tudjuk hol tartunk. Mi megint ott vagyunk, Hogy sehol sem vagyunk. Ugyanazok a körök, Újra és újra. Szóval azt hiszem, Nem is jövök vissza.

Posted by
Posted in

Itt mondom el

Nálad nincs semmi. Csak a kávé illata. Itt mondom el, mosolyogva: Nem szeretlek kedves, És már nem foglak soha! Nálam sincs semmi. Csak egynéhány kopott könyv, és egy szomjas árvácska, lopva nézek a virágra, ő sem érti, nem is hallja, ahogy suttogom sírva: nem szerettem én még így senkit, és már nem is fogok soha!

Posted by
Posted in

Ez is én

2020.03.29 A boldogság, szeretet, szerelem nem egy érzés, hanem létállapot. Feltétel nélküli. Semmilyen mögöttes gondolatot nem hordoz. Ellenben a szomorúság, a düh, a félelem, mind egy-egy érzés, amit a gondolataink előznek meg. Tehát: Nem változtathatod meg a dolgokat, amik érnek. De megváltoztathatod a gondolkodás módod. Neked is annyi boldogság jutott mint másnak. Eszmélj fel a […]

Posted by
Posted in

Kedves én

Éjszakába fordult nappalok, Múltban megfulladt holnapok. Sosem bocsájtom meg magamnak, Ha létemben bármikor megbántalak. Olyan könyvé lettél mint a többi, Amit elolvasnak, majd elfelejtenek. Olyan virággá mint a többi, Amit gondolkodás nélkül letépnek. Kedves én! Te beteg elme, Kinek leveleit tépi a szél. “Milyen felemelő lenne…” De lelked nem vár, nem remél. Kedves én! Ki […]

Posted by
Posted in

Puha-meleg

Miért a leghidegebb, Esős napok a legmelegebbek? Miért a legrövidebb, Ölelések a legédesebbek? Miért látom az arcod, Minden virágban? Miért hallom a hangod, Minden dallamban? Bár lehetnék szín a zászlódon, Puha-meleg a lelkeden, Lepedő az ágyadon, Kéz a kezedben.    

Posted by
Posted in

Első és utolsó

Az első és utolsó, Volt ez a búcsúszó. Korábban azt sem tudtam, Míg nem kóstoltam, Hogy ekkora fájdalom, Folyhat végig arcomon. Emlékszem arra a padra, A ruhád illatára. A puha és meleg ölelésedre, Az őszintén csillogó szemeidre. Nehéz volt búcsúznom tőled, Nehéz volt otthagynom téged. Most elmerülök hiányodban. Hanyatt fekszem szavaidban. Csendesen, halkan ringatnak. Édes […]

Posted by
Posted in

Mostanában

Mézédes felejtés, Amit nem fogok megkóstolni. Buta kis feltevés, Hogy elfoglak felejteni. Mostanában , Többet veszekedünk, Mint beszélgetünk. Többet hiányzol, Mostanában, Mint általában. Főleg mióta, Szemem szemed kóstolta.