About Me

Kupás Virág az Irodalmi Rádió szerzője.

Kupás Virág vagyok. Jelenleg a DRK Dóczy Gimnáziumának első éves diákja, illetve kollégistaként élem az életem az év számos napjában. Tizenöt évesen vált fontossá az írás, akkoriban naponta írtam verseket. A visszajelzések többsége egyre pozitívabb irányba kezdték terelni az érzéseim, ami csak növelte a szeretetem az írás iránt. Az Érmelléken születtem s mai napig itt élek. Romániai magyarként értettem, és tanultam meg, értékelni igazán, hogy milyen gyönyörű nyelven beszélhetek, érezhetek, és írhatok. Kötődöm a művészethez, szinte minden művészeti ág iránt érdeklődés él a szívemben. A zene, festészet, és színészet fontos szerepet kapott az életemben, azonban az írással tudom leginkább kifejezni önmagam. 

 

Posted by
Posted in

Ne/vess ki

  Ne/vess ki! Tiszta szívedből, Mielőtt helyet kaphatnék. Olvass ki! A vágyat a szememből, A félelmet a hangomból. Ne/felejts. Szirma kéken virágzik, Lelkedben törvényként növekszik. Ne rejtsd el, Picinyke lelkem. Nem véka alá születtem! Ne félts, Én szabad vagyok. Csak tőled nem szabadulok. Ne szólj. Ne beszéljünk róla/d. De azért én mindig gondolok rá/d.

Posted by
Posted in

Senki többet távolság

Nem a távolság bírál. Nem az szakít el. Miért kenem mégis rá? Igazán nem értem magam. Mert óceánokat át úsznék És végtelen magas, Hegyek fölött repülnék. Érted. Egyetlen pillantásodért. S látod? Mégis lelkem pocsolyájában, Fuldoklom lelkedért. Igazán nem várom, Hogy megérts. Nem hajtogatom. Vagy kívánom, hogy félts. Egyengetem, Az arcomra gyűrt arcodat. Felejtetem, Sosem látott […]

Posted by
Posted in

Hiába lettél csillag

Merre induljak, Hogy megtaláljalak? Tudom, hogy ott vagy az eső cseppjei között. Hogy amikor a szél tépi a fákat, belefésül téged ágai közé. Fenyők tűi közé beékelődő Napfény vagy, ami halványan táncol az arcomon. A hideg a hátamon, ami végig szaladva borsókat hagy maga után. Amikor a villámok egy pillanatra darabokra osztják az eget, ott […]

Posted by
Posted in

Búcsúlevél

Virágod voltam, Mézédes keserűd. Napsütésed voltam, Fájdalmas derűd. A legfinomabb mérged, A legdrágább semmid, Legzöldebb leveled . Szétdobált holmid. Rózsád voltam. Tűzzel rakott felhőd, Takaród voltam, Kinyitott ernyőd. Hidad voltam, Mezőn reszkető fűszál. Madarod voltam, Ki szabadon elszáll. Voltam földed, S földed leszek. Voltam fényed, Bérce hegynek. Voltam tengered, Megvilágított út, Voltam ösvényed, Bővizű, tiszta […]

Posted by
Posted in

Szép nap a halálra

Titkos halállal gyűrűbe zársz, Álmokkal fizetve lapokon  vársz. Ha a holnap elnyeli károgó tegnapod. Életed lapjaid már nem lapozgatod.   Titkos halállal gyűrűbe zársz, Szürke madárral semmibe szállsz. A nehéz elmúlt. Mit hoztál helyette? Tétlent engedtél lassan az emberre.   Gyűrűbe zársz, titkos halállal. Megszépítenéd virágos faággal, De nem vagy sem eső, sem napsütés. Csak […]

Posted by
Posted in

Ki tette ezt veletek?

Kopottak az emberek körülöttem, És én észre sem vettem, Hogy én is kopott lettem. Dühös szemek, Hideg kezek, Tettek kopottá, Színeim halvánnyá. Ám ez csak én vagyok. KI tette ezt veletek? Nem látjátok mivé lettetek? Hatalmas árat fizettek értünk, És nem azért, hogy gyűlölködjünk . Szóval, köszönöm. Most már egyformák vagyunk. És ha minden így […]

Posted by
Posted in

Pedig én

Felszántottad szívem, Majd teleültetted violával. Lyukakat ütöttél bennem, Majd telepakoltad tulipánnal. Belém rózsafát ültettél, Figyelgetted ágait, Rám esőt engedtél, Simogattad cseppjeit. Babérkoszorút fontál. Fejemre emelted. Friss harmatot hoztál, Majd rá cseppentetted. Madarakat hívtál, Hogy énekeljenek, Tücsköket hoztál, Hogy hegedüljenek. Pedig én nem kértem. Se dalod. Se virágod. Elég lett volna nekem, Ölelő karjaid melege.

Posted by
Posted in

Bár levél lehetnék

Amikor felráznak a villámok, Osztják az eget darabokra, Összetörnek a felhők egy pillanatra. Amikor bevilágít a hold, Egy temető az ágyam. Leomlik legerősebb váram. Amikor hallom a szelet, Fésüli a fákat. Tépi ágaikat. Amikor látod a Napot, Tudod milyen ritkán, Fénylik rajtam igazán. Amikor vízbe mártom kezem, Vagy pocsolyába lépek. Háborognak a tengerek. Amikor tulipánokat […]

Posted by
Posted in

Békának szárnyakat?

A világ hatalmas. Ezzel tisztában a van körülbelül mindenki, ám kevés az olyan teremtés, aki fel is akarja fedezi a világot amiben éppen él. Nem volt ez velem sem másképp, nekem is  tökéletesen megfelelt a tudatlanság, és tovább is élhettem volna benne, de az életem több volt  egy „nem tudom”-nál. A nevem Benedek, és egy […]

Posted by
Posted in

Így hoztad el

Meg akarom rakni a zsebeim kövekkel, elsüllyedni, megfulladni azokban a könnyekben, amiket sosem sírtam ki. Ilyen gondolatokkal a fejemben koszorút fonok búzavirágból, mert kéksége a szemedre emlékeztet, pitypangból, mert szőkeséged idézi fel bennem. Mikor elkészül, óvatosan a fejemre emelem, majd ajkaimra költözik a Tavaszi szél, lassan hangot adok neki, miközben hanyatt fekszem a puha, édes […]