About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Szálkás padon

Bátran várhatjuk a telet? (3 soros-zárttükrös) Ültünk kettesben az erdei tisztáson, Egy rozzant, ódon, már nagyon szálkás padon… Ültünk kettesben az erdei tisztáson. A régiséget dér borította, de alattunk elolvadt, Én csak csókoltam a kedvest, ő hagyta, élvezte… elolvadt… A régiséget, dér borította, de alattunk elolvadt. (Anaforás, bokorrímes) Közben éreztem az ősz velünk van, de […]

Posted by
Posted in

Csermelyem

(anaforás, belső visszatérő rímes, bokorrímes) Életemben, mindig peches voltam, nem volt élettengerem, Életemben, mindig peches voltam, sosem volt elég pénzem… Nekem így aztán nem jutott más; van egy kicsi csermelyem, Nekem így aztán nem jutott más; majdnem volt portengerem. • (Sedoka) Van egy csermelyem… Tengerről álmodoztam, Holdfényes éjszakákon. Álom volt csupán, A langy, sós-vizű tenger. […]

Posted by
Posted in

Inog az élet!

TANQ -ban írta meg a szerzőpáros… Meginog, mi szilárd, A valós tudás, fellazul… Jön… ostoba az úr! Ez a világ nagyon piszkos, Össze fog omlani, biztos. * Tücsök, csak zenélget, Árokparton, nincs tetterő. Néma felleg, esik! Mindenki más mocskát nézi, Közben kertjét gereblyézi. * Jöjj elém, ha tudnál, Tévedésünket, legyőznénk. Táguló, ózonlyuk. Hihetetlen hangsúlyokkal, Földöntúli […]

Posted by
Posted in

Harmatba csomagolt reggel

Hajnali harmat Erdei várromokon. Árva pókháló… * Harmatos reggel, Fehérre festé mezőt. Őzpata csúszkál. * Harmatos a fű A még éppen dús mezőn! Bárányfelhő had… * Harmatcseppektől Nedves, ébredő füves. Napkelte szárít. * Harmatfakasztó, Kezdő hajnal hűvöse. Sötétség, már megy. * Hajnal, harmatban Az elmúlásról dalol. Ural; vizesség! * Nyújtóztak a fák, Élvezték a reggeli […]

Posted by
Posted in

Őszi levélnyoszolya

Levélnyoszolyán az aranylevél leesve már sárga, Éjjel, hold ezüstszínű tallérjaira, nagyon vágyva Várják a reggelt és akkor eljön, végül is mit kérnek, Ami persze mindegy… már nem hintáznak a falevélnek. A napból még zúdulnak a nyári, elkésett fényjelek… Már sok-sok árnyék jövőjét vesztve csak lassan ténfereg. Persze csak tétován simogat már őszies napsugár, Lehet, hogy […]

Posted by
Posted in

A Tél hajnalpírja…

Ez mindig ideér… versben, apevában és HIAQ –ban. Borús fenn az ég Közeleg a tél. Ne siess! Ne még! Hát… el nem vetél… * Ködhomály, szürkeség, Gyászruhában a természet. Puha gyolcs az álma. * Már nyugszanak a rovarok és az állatok, Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. * Szikrázó Holdsugár, Szél […]

Posted by
Posted in

Csillagfénynél hajnalodik az ősz…

Látom, milyen csipásan ébred a hajnal, Ködben nem találkozik napsugarakkal. Nézem, de nem látom még közelről sem az ősz színeit, Nézném, de nem látom a lombok szín kavalkád részeit. Mára már ideérkezik az ősz süvöltve- üvöltő szele, Nincsen olyan vadállat, -hiszem én- minek ez lenne kedvence. Ez a szélvihar elsöpri majd a lustálkodó ködöt, Majd […]

Posted by
Posted in

Őszidőben ázottak az utak…

(Anaforás, 3 soros zártükrös) Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! Ül, de mi nem haragszunk rá, neki saját dolga az első… Ül a felhők szélén és a lábait lóbálja az eső! * (Haiku csokor) Nézem bámulva, Hogy az eső, hogy esik. Tócsába toccsan. * Fák színesednek, Körötte, minden szürke. Fönt, sötét […]

Posted by
Posted in

Félárnyékos – sötétben

Életvízió Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Árnyékban is csak azért, hogy mondja, sötéttel is betakart… Az életem, félig árnyékban, félig meg sötétségben tart! Őszbe borult életem… A Nap sem cirógatja lelkem. Sötétség ölel. Árnyékos oldal jutott nekem, Bánatomba belevész lelkem. * Az életem, szélárnyékban tart, hogy viharba lökhessen, Rajtam kacarászva, a kényuramként […]

Posted by
Posted in

Ujjong a harang

Hétköznapi pszichológia… Halottak napja… Harang szólít! Emlékek elevenek, időmúlás nem gyógyít, Könnyeket tódít. * Ujjong a harang, hogy újfent dalolhat, Sorok közt a fájdalom, csordogál. Halottainkra, már harangszó sem hat. S Fájdalom, lelkünkben is csordogál. Halál magában örül, ha kaszálhat… * Halottaink nem hallják… harangszót… Fagyos könnycseppet pattanót. Halál kondít lélekharangot. Vecsés, 2017. június 5. […]