About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Szakítás…

Hétköznapi pszichológia… Szakításnak nincs kezdő időpontja, Eszkaláló folyamat, sohasem megfelelő az időpontja. * Visszanézve, egy pár kezdő, szakítási, időpontja valósan nem létezik, De bármikorra taksálják is, mindig rossz az időpont! Hiába gondolják, hogy átgondolással az enyészetet még lefékezhetik, Ha Már a körülmények azt mutatják… már kitéve a pont. Az ember nem gép, hogy ki-bekapcsolva, érzelem […]

Posted by
Posted in

Életkép az esőben

(Bokorrímes) Súlyos esőfelhők -lassan- nehezedtek az erdőre, Úgy látszott elvannak, szinte lombozatra könyökölve. Az esőcseppeket meg valami porlasztó szétverte… * (Tanka) Szitáló eső Kergeti falevelet. Avart áztató! Őszi eső csepereg, Rőt levél földre pereg. * Szinte már tarkák A lombok. Eső-köd hull. Levélszőnyegek. Avar ágy lesz belőle, S bogarak eledele. * Homályos a tér, Eső-köd, […]

Posted by
Posted in

Gyorsan rájöttem…

Versben és tankában… Azerbajdzsánban a vihar elverte a tarlót, Szibériában hóvihar verte le a mangót. Engem meg a bankok szerencsére támogatnak, Hegyekben adnak kölcsönt a sok ilyen baleknak. Felveszem… akkor abból lehet jótékonykodni… Nem értem, hogy tud mangó a fára visszamenni… Érteni nem is kell? Jótékonykodni kell, Hogy másoknak ez ne kerüljön pénzébe! Mi, szegények […]

Posted by
Posted in

Elmerülök…

Elmerülök rideg élet-óceánba. Nézem, könnyben úszok én a valóságba… Érzem, hogy pánikban a lelkem-testem, De lehet, hogy késő… immár elvesztem? Kiúsznék én partra, de mind visszalöknek, Látják, hogy nem jövők, ők szedelőzködnek, Mennek is legott, tán’ mert van nekik hova. Én is mennék, de úgy kellene egy csoda… Futok én a sors elébe, Ezt teszem […]

Posted by
Posted in

Tévelygek…

Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek, Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek… A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül, De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül. Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot. Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot! Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal… […]

Posted by
Posted in

Kulacs

Kulacs az oldalamon lefetyeg, Benne a csend hangja már egyveleg. Vizem már elfogyott, úgy szomjazok… Kutat keresek, hol majd ihatok. Lélek is szomjas, ki ne száradjon… itatni kell. A réten a fű is… nagy eső után kizöldell! Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

De, ha melléd szegődik…

A bármilyen erősek is elgyengülnek A gyengék is lehet, hogy megerősödnek. A lónak négy lába van, de mégis, hogy eleshet! A kígyónak nincsen lába, de felemelkedhet. De van bizony úgy, hogy a hegyek is megnőnek, A tengerek meg visszahúzódnak, eltűnnek… Lehet, hogy egy nagy vihar lekopaszítja az ágakat És tőlünk független körülmény letörheti vágyakat. Mindezek […]

Posted by
Posted in

A mélységek csöndes temetője…

Az élet maga egy vízió… versben is és haikuban is… A végtelenből Kivágott körcikk vagyok. Álmaim, vadak. * Lelkem… fekete mélységek csöndes temetője… Ő a zongorám… ha ráverek a billentyűkre A húrok is sírnak, bánatosan nyekeregve… * Békésen várok, Láthatatlan sötétben. Izgalom-fényben. Vecsés, 2014. április 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Maradandó érzés…

Nincstelen érzés Uralja a lelkemet. Nincstelen érzés Hatja át a mindennapokat. Nincstelen érzés Uralja a zsebemet. Nincstelen érzés Uralja az ünnepnapokat. Nincstelen érzés, Már a remény sem kullog. Nincstelen érzés Listán nem szerepel a neved. Nincstelen érzés, Ha úgy fáj mind a szemfog. Nincstelen érzés Ha szakad, kilyukadt a zsebed. Nincstelen érzés Nem múlik más […]

Posted by
Posted in

Kanyargós-zord

Szomorúan markolom az életem, hetven éve, Ragaszkodva, nagyon markolom, ez belém van égve… Szomorúan markolom az életem, hetven éve. Minden napért küzdök, Ragaszkodom életemhez. Véremben benne van. * Sokszor rosszul látok, könnyem fedi a nézőkémet, Nem értem büntetésem, vonszolom a keresztséget? Sokszor rosszul látok, könnyem fedi a nézőkémet. Könnyben úszik szemem, Lelkem nyomja lét-fájdalom. Keresztem […]