About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Totyogva rohan

(3 soros-zárttükrös) Az idő totyogva, de rohan, Rohanásban, soha nem tottyan… Az idő, totyogva, de rohan. (Apeva) Fut, Mégsem Ér célba, Semmiképpen. Útja végtelen… Fut! Halad? Azt már nem! Élet halad, Majd végéhez ér. Csak Éppen Bandukol, Úgy érzed, fut! Lét, alig maradt. * Útközben, bemenne félórát biliárdozni? Ez nem! Látom, engem akar mérgembe sodorni… […]

Posted by
Posted in

Hívőd vagyok…

Szerelemvirág, Csak nő és sokasodik. Már erdő készül. * Fényhíd látszik már Az erdő fái között. Te vajh’ bokor vagy? * Elég lenne egy Szelet kenyér, éhomra. Nincs időnk enni. * Szív a szívbe is Beleharap, rögzíti. Megjött lélekvágy. * Testeink, mint a Kaszás rendje… együtt él. Lélek felügyel. * Szerelemvirág, Beporozza a létünk. Mennyek […]

Posted by
Posted in

Végtelenített idő

Az idő, úgy tűnik olyan, mint egy motorhajtó szíj, Végtelenített, de ettől még összetákolt szíj. Az Idő Végtelen. Mi születünk, Élünk s meghalunk. * (Anafora bokorrímesben) Hmm… Nézem az asztalomon a homokórámat, mily” érdekes… Hmm… Ez is beállt már a sorba, bár fordítás nélkül végzetes… Hmm… Megest peregnek a szemek, sodródnom kell… lényeges. Sok Apró […]

Posted by
Posted in

Nagy falat

Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat, Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat. Nincs levegőm, fuldoklom, tán’ a torkomon akad. Nincs különbség; élet és halál egy tőről fakad. Én már nem érzek semmit és már nem is érdekel, Életem, mint lyukas kalyiba, mit a szél bélel. Elszaladt a csikó is, de nem velem… előlem. Itt maradtam gyalog… […]

Posted by
Posted in

Szabályos szenvedélyben… Ilon!

Magad vagy szenvedélyem, Ilon! Jaj! Körömnyomaim a falon… Kaparom a falat, Csókolnék egy ajkat… Veled lennék párban, ó, Ilon. * Szabályos szenvedélyben élek, Szenvedély segít, így túlélek. Mehetnénk színházba, Napoznánk gatyába… Veled, jók lehetnek részletek. * Gyere már, légy a párom, Ilon! Úgy túl lennék már eme harcon… Imádnálak, nagyon, Nem hagynálak napon… Szerelmed jöjjön, […]

Posted by
Posted in

Ősszel, deresek a hajnalok… 1.

Melankólia Ücsörög búsan, tájon. Hajnal, már deres. * Szellő csak játszik, Esti sötét meg támad… A hajnal, deres. * Hold, már megy haza, Napkorong megérkezik. Deres már a táj. * Nap aranyfényű, Süt még, de már hidegen. Deres pirkadat. * Levegő hideg, Deres, csak kóstolónak… Fázós hajnalok. * Meztelen a fa, Ágai csak hajlongnak. Reggel, […]

Posted by
Posted in

Megyünk…

Szigorú és mély a téli erdő, A hó, mint nap, vakítóan ragyog. A ragyogása mélyről feltörő… Oly szép látvány, hogy ember csak gagyog. Autónk lágyan, suhanva siklik, Fák között a kemény, jeges úton. A mély, rettenetes erdő játszik, Hallom… gumik gördülnek surrogón. Az erdő egyre sűrűbb és nagyobb… Eltört fa áll derékig a hóban, De […]

Posted by
Posted in

Szél

Szürke az ég, fáradt vándor a szél, Messzi tájakról mesél és regél. Hoz magával szagokat, illatokat, Meg talán szálló papírt és porokat. Vágtatott erdőn, mezőn és hegyen, Keresztülsüvített a völgyeken. Bebujt az állatok bundájába És behatolt a szalmakazalba. Mesélhetne emberekről, tájakról, Erdők fáiról és nagyvárosokról, De mi nem nagyon értjük azt, mit nyüszít, Így dolgavégezetlenül […]

Posted by
Posted in

Eltűnik…

Hétköznapi pszichológia… Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül, Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe. A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül, S Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül… Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Finoman… Márta

Finoman… tepernélek, Márta A délutáni sziesztánkba. Szeretetteljesen, Nagyon végletesen. Már izgult vagy? Engedd, akkorra. Finoman… heveskednék száddal, Csókolnám és bekenném, nyállal! Markolásznám vállad, Szopogatnám állad. Ellennél te, kéj-kínlódással… Finoman… őrületbe kergetsz, Velem, büntetlenül vétkezhetsz. Nyelved szopogatnám, Néha meg kiszívnám. Közben jó lenne, ha szeretgetsz. Vecsés, 2019. május 4. – Kustra Ferenc – anaforás, erotikus LIMERIK […]