About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Lehet bolond a bölcsből?

Hogyan is lehetne bolond a bölcsből? Amikor így szabadult a bölcsőből… De bíz’ minden lehet, az élet ilyen cifra! Tanúsítja ezt… analfabéta kismiska! Mert az élet nem a normális létnek kedvez, Mondják, Isten végez, ember hiába tervez… Meg az is mondják, okos ember nem terem úgy, mint a gomba, De, okosokat is be lehet slihtolni […]

Posted by
Posted in

Van nekem árnyékom…

Filozofálok a saját árnyékomról… Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül, Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül. Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?! Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek? Van nekem árnyékom napsütésben, Van a közvilágítás fényében… És van temetői gyertyafényben. Van, hogy súlyos viharfelhők bántón lógnak felettem, Akkor […]

Posted by
Posted in

Áradó folyó

Beleveszünk az Ég, kékjébe… élvezzük. A mennyem Te vagy! * Élő angyalom Vagy, csak hívogass folyvást. Így üdvözülünk. * Szádból, lelkemnek Ima hallatszik. Áldlak! Paradicsom ez. * Lelkem mélyéből Sok szeretetem adom. Áradó folyó. * Révészed vagyok, Háton viszlek mennyünkbe… Így nyögj, imákat. * Szerelem perce Nem érhet véget! Tovább… Mi; örök társak… Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Elmúlóan tündöklő álomképek. (Dzsungelben járok 3.)

Nem tudom az élet miért olyan, mint egy dzsungel? Másnak nem? Én érdemeltem e jót… valamivel? Folyton fába, bokorba, vadállatba ütközök, Kerülném ezeket, de… csak beléjük ütközök. Az élet tengerén nekem is van álomhajóm, Mi kivezethet a viharos vízből, ezt szomjazom. Mondják az élet üstökös, enyém csak trükkös, Nekem már minden döfős, göcsörtösen tükrös. Keresztre […]

Posted by
Posted in

Ide hozzám fény…(dzsungelben járok 2.)

A dzsungelben vánszorgok… Mindenhol csak liánok… Hátamat kígyó farka simogatja, Tarkómat ez a fél-sötét markolja. Látom, óvatosan közeledik a jaguár, Nyílméreg béka is ugrik… egészen közel jár… Még látom, van itt nagy mangrove mocsár is, Kimehetnék oda… ott a krokodil is. Nézem, no… de mindenütt csak az ellen van. Ezt tán érdemlem? Bennem tán ennyi […]

Posted by
Posted in

Elsettenkednék (dzsungelben járok 1.)

Fényes, tüzes tekintete van a napnak, Izzó lángsugarai megnyugtatnának, De jaj, körbenézek ingatag, jó nagy víz az enyém, Lélekvesztőben hánykolódok az élet tengerén A dzsungelben kelek, járok, Arcomba lógnak liánok. Nekem ez jutott, az örök fél sötét, Mint a tévedésből belém lőtt sörét. Hátamat vastag kígyó farka csapkodja, Tarkómat kilátástalanság markolja. Hallom, nesztelenül jön a […]

Posted by
Posted in

Gondolatok… 2.

Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban) Bolond lett a világ, Nekünk ilyenben kell élni. Léttől is félni kell. Úgy lobognak a varkocsok, Majd kifésülik, markosok…?! * Majd’ minden fordított, Működés feje tetején. Fiatalság érti? Ló térdig sárban iázik, Szamár nyerít, füle fázik…?! * Bevezetik itt-ott Kézírás megszüntetését. Harc műveltség ellen. A büdös kutyák röfögnek, Disznók, ugatva […]

Posted by
Posted in

Gondolatok… 1.

TANQ csokorban Hazám védelmében Vagyok én csatára készen. Még vérem is folyhat! Hazafinak, lelke számít, Ha őt, téveszme nem ámít! * Nekem csettint révész, Rám vár! Nem tudom fizetni. Így nem visz sehova… Nem is akartam még menni, Csak érdekelt, a jegy mennyi… * Ha magadra maradsz, Nyakig ér az egyedüllét. Kilábalás, nehéz. Lelki problémával […]

Posted by
Posted in

Leszáll az éjszaka

A házak között a nap bágyadt sugarai, Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái. Nemsokára sápadtan világít a holdfény És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény. Az éjszaka világa a bűnözőké, Vagy tán’-talán inkább a szerelmeseké? Másképp látszik a világ konok sötétben, Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben. Éles szemű ember lát vaksötétet, […]

Posted by
Posted in

Lázálom-mámor

Laura! Mi lesz, úgy izgulok… Már lázálom-mámorban úszok! Jöjjünk kicsit össze Nullára, mindössze! Gondolatomban csak rád bukok! Jobban izgi, mint fiatalon, Laura! Ölelnélek vakon… Csak kicsit… derekad, Közben lógna hajad. Laura! Engedd már, tékozlón… Legalább baráti ölelést, Ezzel, elvennéd a torok-kést. Lágy-szerű karolást, Nem kérek, semmi mást. Tested, közelségi ölelést! Vecsés, 2018. december 17. – […]