About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

A világ…

Versben és európai stílusú haikuban… A világ, az élet pocsolya, dohos szagot áraszt, Ha beleesel, mint veszett, maró lúg, jól szétmállaszt… Világ felett, fülledten izzadó levegő, hebegve lebeg, Ebben a környezetben mi kis életünk, szenderegve hebeg… Fent a felhők felett, tán’ minden olyan más, Ottan fent, erre tán’ nincsen is hasonmás… Erre inspirál hőn, a […]

Posted by
Posted in

Minden a helyére kerül

Út? Idő mosta, Előttem köd. Sehova. Jé, hová mennék? Nincsen semmi véletlen, Régi nóták fülemben… * Szív? Nincsen vágya, Terveket lepi rozsda. Hűvös magányban. Lassan elmúlnak évek, Békés nyugalmat kérek… * Minden helyére Kerül, lélek szelídül. Őszek napjaim… Ismeretlen, már nem vonz, Öreg napok. Csend úgy vonz… Vecsés, 2014. december 1. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Nézek a múltba…

Csak nézek a velem szemben lévő hófödte csúcsra… De nem látom, mert belül belemerengek a múltba… Honnan, miért jöttem, mit értem el és ki is vagyok? Azon gondolkozok, mért nem segítettek angyalok? Nagy gondolatok letaglóznak, beleveszek az örültségbe! Utoljára még látom, szabad madarak szállnak a kék égbe… Vecsés, 2014. január 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hátat fordítanék az időnek

Folyvást hátat fordítanék az időnek… Velem szembe percek, persze csak úgy jönnek! Mostanra már megint egy évvel idősebb vagyok… A szembekúszó másodpercek lélekmarkolók! Emlékszem, régen volt mikor zúgott a harang… Az óta fa is korhadt, nincs már csak tárcsahang. Régen a fakopáncs dolgozott egész nap, sőt este… Ma már nem hallatszik, csak éhes fa-szú percegése. […]

Posted by
Posted in

Múltam…

Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem! Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem. Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta, Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta. Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült, Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült. Életemet úgy élem […]

Posted by
Posted in

Csókoljuk a tegnapot…

Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot… Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot? A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük, A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? Az élet pillanatokból áll, de azok nem állnak meg, Velük persze a fájdalom el nem megy, így nem szűnik meg. Maradok… itt élem világfájdalmam, egyidejűleg. Vecsés, 2013. október 4. – […]

Posted by
Posted in

Szikraszóródás…

Sétáltunk, de besötétedett, Így megfogdostam fenekedet! Nem is ellenkeztél, Magadévá tettél… Összehangoltuk fenekeket. Jaj-szók, a számból ki-kilógnak Bennem, képzetek hiányolnak. Jó lenne már kávé, Legalább pótkávé… Veled lenni… közelállónak. Éjtengerbe bújni erdőbe, A ruhád? Kiszedlek előre… Csókolom a szádat, De béka ugrálgat… Futás… élvezet, süllyesztőbe. Szél fútta régi csókok ízét, Hozta, emlékek üzenetét… Többször gondolok […]

Posted by
Posted in

Verselek…

Írok, írok, koptatom a tollat, Közben jön, következő gondolat. Persze nem tollkoptatás a lényeg, Hanem… írásban vajon van lényeg? Vörösmarty Mihály biz’ nem lehetek, De ettől még verselni szeretek. Én ilyeneket tudok leírni… Nem haragszok ha, nem fogsz olvasni. Vecsés, 1998. november 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vándorkomédiás

Sokat szenved a vándorkomédiás. Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. Nappal koplal, este nincs vacsorázás, Fáradt, mire szénapadlásra felér. Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. Vándoréletben nincs normális élet. Ellenséges, lenéző környezet való, A képzelet állít neki síremléket. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Félidőben…

Újra jó idő jár, fú a langy szél, Lépte enyhén koppan ’mint ideér. Emlékeinkből kibújik a jó, Szép az emlék, másra úgysem jó. Betöltöttem a negyvenkilencet, Elővettem régi emlékeket. Kezdek már én is nosztalgiázni, A rossz emlékeket is szépnek látni. Bízom, hogy csak a felénél járok, Jövő évezredből sokat látok. Inkább hosszan nosztalgiázzak, Semhogy hosszú […]