About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Tél jő…

Megjött az ősz, már esik az eső, Sőt, téliesre fordult az idő. Este korán elülnek a tyúkok, Fázósan kongatnak a harangok. A szánkók, már lassan ébredeznek, A hóemberek meg éledeznek. Igaz, még hó nem esett piheként, De répa már várja, az orraként. Télnek főleg gyerekek örülnek, Sofőrök többnyire mérgelődnek. Reggelente köd van és túl vastag, […]

Posted by
Posted in

Vitustánc

Vitustáncot jár a szép lelkem, Eszem megáll mindent feledek, Mert öröm érte, óh, a lelkem… Az ész megállt, nézek… ébredek! Ébredéskor, ha kiderül, az nem egy örömforrás, Hanem az életben ez a körforgás, veszélyforrás… A nap is csak szembesüt, így más nem maradt… hunyorgás. Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Mindennapi meditációknak…

Európai stílusú haikuban Falevél hullik, Elfáradt nyári világ. Öregedő nyár. * Évszakok váltják Egymást, szépen, sorrendben. Mind elvonulnak. * Csodálni való, Varázslatos természet. Én természetem? * Édes-keserű A múltba visszamenni. Gondolat szárnyán… * Hatvanhét év sok! Innen kell visszanézni. Homokóra jár! * Távolba vész, a Hosszú gondolatsorom. Minden, múlt messze. * Kis béke puszi Cuppantás, […]

Posted by
Posted in

Szilveszterkor…

Jövő nélkül nincsen élet, embernek nincs reménye, Szilveszterkor ember kérdezi: a jövő enyém-e? Mint egy szárnyaló, szabad madár, repül életünk tova… Így aztán vele növekszik rég múltunk, éveink sora. Újévkor az új álmok tüzei fellobbannak, Lélektüzeink, mint az új álmok, felrobbannak. Óh, Te hóesés és udvari nagy fenyő, Ti maradtok, de jön egy újabb esztendő! […]

Posted by
Posted in

Ma vége

Eljött! Ma vége az évnek, Ma vége az évszázadnak, Ma vége az évezrednek, Most vége, mi volt mindannak. Sorsom, itt vagyok és dolgozok, Ez mit el nem kerülhetek, Az, hogy én most mit akarok? Ezek a sorosok, életek… Vecsés, 1999. december 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Életem a sekk…?!

Versben és TANQ –ban… Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem… Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem… Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem… Még fut bennem a heves véráram, A testem a saját életgyáram! Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma, De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma? […]

Posted by
Posted in

Átmennék én

Átmennék én tűzön és tüskés bokron, Csak végre a szerencse lenne rokon. Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret, Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet. Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová, Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá. Elintézni nem is tudok semmit se, Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se. Átmennék én már, és talán bárhová, […]

Posted by
Posted in

Ez az élet?

Milyen élet ez? Én, még csak huszonkét éves vagyok, De már apát és társat gyászolok. Rövid életemben a torz mosoly özvegye lettem, Gyötrő, lélekölő emlékeket, nem feledhetem… Eddigi életem, nem egy jó leányregény téma, Megyek a szakadék széléig… úgy tűnik, ez séma. Ezt elviselni! Kérem, ehhez kell az erős véna. Életemben még, a jónak nyoma […]

Posted by
Posted in

Emberi gyarlóság

Az emberek halandóak Amíg élnek, de gyarlóak. Tarol az emberi butaság, Sajnos ez az alapigazság. Az emberek érdektelenek, Büszkék rá tán’, hogy képzetlenek… Legalább autodidakta Képzettségük, igen jó volna. Nem kerülne nagyon sokba, Csak pici kis olvasásba, Legyőzni butaságot És felvenni, új tempót. Buta ember bölcs nem lehet, Ez nem olyan, mint kikelet. Ki hanyag […]

Posted by
Posted in

Vakablakon kinézve!

Vakablakban meditálok… Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe… Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe… Üveg nélküli vakablak… kinézve, fixírozok valamit, Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit… Bölcsesség köve nincs… beépítették a kútja kávájába, Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába. Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak […]