About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

A fenyőfánk hegyén…

A fenyőfánk hegyén ott a fényes csillag, Szép szavakat használjunk, mint… vezércsillag. A Dicsőséges Atyának adjunk hálát, Mert segített, hozta a szív diadalát. Ne feledd, a mennyei fény adja az életet Az ő neve Jézus, ki sugározza a szeretetet. Nem leszünk mi a kín zsámolya, Ha átitat ma a szeretet mámora! Havas, borús téli estén […]

Posted by
Posted in

Szép karácsony…

Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony. Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon. Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok, De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog. Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve, Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve. Megyek haza és megpihenek a család szeretetében, Együtt […]

Posted by
Posted in

Várta a karácsonyt…

Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott. Csak egy szakadt doboz volt az asztala, És pár –ellopott- fenyőág volt rajta. Tengette az életét, mint kivert kutya, Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba. Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg, De mi […]

Posted by
Posted in

Karácsonyfa díszeleg a szobában

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba. Napfény, vette az irányt nyugat felé, Elmegy, mert este már a hideg lelé. A fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja, Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba. A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp De e szeretet a […]

Posted by
Posted in

Tűrj és szeress…(karácsonytól karácsonyig…)

Ha fáj és nem érted, miért büntet az Isten, Ha te jó vagy, úgy érzed… biz’ valami nincsen, Tűrj, és szeress, s a végén kivirágzol. Az élet ilyen… mert e kettőről szól. Ha szívből jön a szó és a tetted, A szeretet ereje, így nem dermed… Mindig mutasd, hogy jó és szép az élet, Más […]

Posted by
Posted in

Az élő hit karácsonykor

Az élő hit, az élő szeretet. Hidd! Minden ebből eredeztetett! Legyen missziód: szeretni a családot, Szomszédot, munkatársat, felebarátot. Családdal karácsonykor erősítsed a hited, Együttérzést ne rejtsd el, mutasd ki szereteted. Karácsonyfán gyertyaláng a reményt sugározza Felénk, meg az összetartozást, békét mutassa… Nézem melegből, bentről a havas decemberi ködben, De a hó csendes, nesze sem hallatszik […]

Posted by
Posted in

Adventet megélni…

Odakint szép csendben havazik, ki- fehérül a táj, Csillog a fénye, szinte világít, ez maga a báj. Eljött az ideje, kicsi láng ég nézem, ez bűbáj. Az első gyertya, az advent első fénye, Gyertyalobogás, már Jézus érkezése? Egy hét eltelt, fellángol a másik gyertya, Ez mutatja, hogy ez évek fénye, máma. Megint elment egy kerek […]

Posted by
Posted in

Az én jó napom

Versben, európai haikuban és tankában… Ha jó a napom, akkor az olyan, mint fodrozódó folyó, Olyankor soha nem, hajódokkot kötélről leszakító! Az én folyómon, már hajók sem úsznak semerre, Az én koromban nyugodtabb nem nagyon lehetne. Az én folyóm, mindig akkor hömpölyög vidáman, Ha nincs benne egy csepp félsz, a kis hullámtaréjban. Az én folyómnak […]

Posted by
Posted in

Megy le a nap…

Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, […]

Posted by
Posted in

Van már, hetven évem

Fura az élet… és abból csak egy van… Hetven éve, hajnal négy-huszonháromkor, élet jól elkapta a grabancom! Egyedül voltam, sorba állított, pedig láthatta, nem rakoncátlankodom… Nem is vettem észre, amikor erős hajókötél-gúzsba kötött! Nem tudom ma sem, miért bánt velem így, szerintem nem vagyok lökött. Fiatalságomról, annyit tudok, volt részem nagy szeretetben, De bevágott első […]