About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Ebugatta

Szorgalmatos gondját én életemnek senki nem viselé, Pediglen gondolám vala sorsom, mit kendtek irigyelé. Ebugatta! Ilyen a sors… tán kifényesítem a kardom, Mert lelkem még fényes, de… ez már öregségi akarnokom. Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elvesztem az arcom

Már én is igen unom, hogy a számon. Csak panasz szava tódul elő vádlón, De egyedül vívom dicstelen harcom, Közben szép lassan elvesztem az arcom. Hiába van hű, szamuráj szellemem, Ha azt alkalmazni nincs segedelmem. Pedig a hovatartozás nagy erő, Amit csak én tudok és miért nem ő? Mint egy Ronin kóborlok a semmibe És […]

Posted by
Posted in

Megtört tekintettel…

Mint haldokló vad, megtört tekintettel Révedek… világra, hűlő lélekkel. Nincs olyan, mi melegséget is adna, Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna. Mitől lennék boldog, megelégedett Ha az élet, keresztfára szegezett? Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög. Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög. Feltámadásban bízni, ez dőreség, Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség, Pedig tömeg erős, […]

Posted by
Posted in

Emberiség

Bűn az élet, mondják nekünk papok, Én is tán’ hasonlókat papolok? Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön, Reális vagyok, ez minden bűnöm. Sötét áradás töri át gátat, Köveket, sőt életet is mállaszt. Nemcsak a folyó, élet is ilyen, Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen. A jó keresztény tízparancsolat, Minden jóra, szépre utasítgat. Igaz tényleg, be […]

Posted by
Posted in

Új nap

Ébredezünk. Kappan hangja harsan korán, Új kihívások várnak tán’. Kel fel, látszik már a Nap is, Új napra ébredünk, vagyis Ébredezzünk! Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Múltunk

Hol is van az az út, melyről látszik a múlt? Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt? De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult, Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt. A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket, Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet És a múlt fontos, jelenünk abból fakad, Akarjuk-e […]

Posted by
Posted in

Fricska

A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vihar előtt

Akár a fekete méz, olyan fekete. Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. A komor viharfelhők fentről néznek le, Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. A napraforgók hosszúkás arany pillái Közül, rám tekintenek fekete szemei. Megjöttek fenyegető vihar szelei, Már itt vannak a viharfelhők elei. Fenyeget a vihar, fojtó levegője Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. […]

Posted by
Posted in

Gúzs

Csőre töltöm magamat, Elvágom a gúzsokat. Nekilódulok világnak, Lehet-e még, hogy akarjak? Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Álmodozom

Rázom a kezem a zsebben, Képzeletbeli pénz abban cserren. Mivel a hangját nem hallom, Rájöttem ébresztő! Álmodozom… Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc