About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Meredve nézek…

Füstkarikákat eregetek, mik beleütköznek a földbe, Közben meg meredve nézek az emelkedő, felszálló ködbe. Lelkemben érzem, hogy levihetetlen lázban csak égek, Lábaim, lüktetve, remegve, futást követelnének… Nem is tudom, hogy van-e valamihez lelki vonzódás, Vagy csak kínzó és folyamatos, már elunt várakozás, A köd nem oszlik el teljesen, napsütést szűrve engedi át Én a tétlenségben […]

Posted by
Posted in

Mikor… ha majd!

Konklúzió Tankákban: Mikor a bántó zajt csend szövi át… Mikor sokágú villám elvakít… Mikor menekülünk a folyón át… Mikor az ég, a létből kiszakít… Ha majd úgy érezzük, nincs már tovább… Ha nem jó az, hogy neked tenni kell… Ha majd úgy véljük, hogy így ne tovább… Ha itt az idő és már menned kell… […]

Posted by
Posted in

Titokzatos élet-alfejezetek

3 szerzős meditáció az életről… azonos témafeldolgozással. Az élet engem dezinformál, Hazugságokkal etet, táplál… Elhallgatásokkal bőn retardál. Jót Tőle Nem kaptam. Talán létem Mostohám nekem? Mostohám nekem Talán létem? Nem kaptam Tőle Jót Füllent az élet, süketel, Csúszós haraggal felesel. Füllent az élet, süketel. * Élet rezsimem szokásait tanulmányoztam, Ok nélkül állítják másoknak, hogy hazudtam. […]

Posted by
Posted in

Múltba bújt emlékek…

Emlékező meditálás versben és apevában… Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek, Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek. Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje, A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense. Múlt Fátyla Takarja Emlékeit. Semmibe tűnnek. Már Lassul Teste. Fogy Habitusa s Emberi léte. * Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet, Útközben, […]

Posted by
Posted in

Magamban vívódva

Versben, HIAQ –ban, apevában, 10 szavasban meditált a szerzőpáros. (HIAQ) Marcangol fájdalom, Csatát vív, szív és értelem. Egál! Győztes nincsen. * Magamba roskadva… vívom, Magamba vívódva… vívom. Harcom, mi eredménytelen… Harc és olyan reménytelen! * (apeva) Nem Bírom Tovább már! Feladom! Nincs Kiért, nincs miért. * Magamat emésztve… vívom Harcom, de nem irányítom… (10 szavas) […]

Posted by
Posted in

Esteledik, verselek…

Esteledik, gyertyafénynél rovom a sorokat… Egyedül vagyok, csak a lelkem, más nem noszogat, Sorjáznak a gondolataim, levisz a nyers lélekig, Olyan varázslat ez, mely engem, totál lemeztelenít. Kedvesen pislákol a kis gyertyám lángja, Menne már aludni, jól elfáradt mára. Kinézek az ablakon, látom az éjjel vándorát, Velem virrasztja át a mai álmatlan éjszakát…? Ezüstős fénye […]

Posted by
Posted in

Ma már sokat írtam, elfáradtam…

A poéta, mindig poéta… Késő már az este, át is csapott oly’ mély-éjbe, Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.. Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal… Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, És még új is van, így az álmom ellen még […]

Posted by
Posted in

Az élet körbejár?

Ami körbejárhat, biztos körbeérhet? Közben lehet, hogy menve is elvérezhet? Mi az, ami körbejárhat és beérheti magát? Sorsunk, vagy karmánk, mocskos élet csak, kelleti magát? Ami nem egyenest megy, hanem csak körbe, Az lehet, hogy régen már, maga is görbe? Ami végül körbejár, az lehet, hogy körbeér? És ha meredély áll útjába, akkor hova ér? […]

Posted by
Posted in

Fogadnám

A félelemtől reszketve hallgatózom, Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom. A megkönnyebbülés ismert érzésével Fogadnám, mi azonos a szerencsével. Én őt eddig a pech álarcában láttam, Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam. Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok, Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok. Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ember csak ül…

Mint rendesen, leszállt az este, TV- ben már elmúlt az esti mese. Ember csak ül, számadást csinál, Elemzi, hogy tette mit kóstál. Biz’ nem mindig jó a számadás, Embert magától ér támadás. Van, hogy lelkiismeretem lázad, És jöhet a támadás, mint század. Egyedül ülni és értékelni Fontos magunknak is megfelelni. Ez lehet, úgy tűnik, hogy […]