About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Vegyes vágott…

Vad, vizionáló gondolatok, felaprózva… Botrány a sztárok éltetője? Tán’ ez siker megteremtője… Ez lehet lélek, belső hője? * Járdán kutyagumiba lép az ember, Otthon, lakásba bemenni majd nem mer… Ezt megtudva, az asszony biztos elver. * Boldogok a lelki szegények, mert nem tudnak… Egyesek, sokan, hogy ne tudjanak, csak isznak, Ezzel meg jó példát mutatnak […]

Posted by
Posted in

Homályzuhatag

Európai stílusú fél-haiku csokorban… Homályzuhatag Mutat utat az estben? Vaksi iránytű? * Homályzuhatag Az élet. Csak és este? Láthatatlanság? * Homályzuhatag, Éj leple alatt, tömény… Csillan a reggel? * Homályzuhatag, Tapogatós vaksötét… Markolt pirkadat. * Homályzuhatag Ok: nincs érvényesülés… Vergődés biztos. Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A szín és árnyalatai…

Filozofálgatás… Állítólag, nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet, Lelket kitöltő lesz, sőt talán orvosolja lelket, Állítólag, nagy levegőt kell venni, mert itt az új élet. Lehet, érdemes elbóklászni az elmúltban, Lélekorvosság, szétszórva… találhatóan, Lehet, érdemes elbóklászni az elmúltban, Vajon, tudod-e, mi tölti ki a lét-teredet? Lehet, hogy sok dolog terheli a lelkedet… […]

Posted by
Posted in

Vár…

Téma meditáció, filozofálva… Mire vár lélek? Ha tudná mire, de nem! Majd, minden eljő… * Vár, mélázva nézegeti az alant elterülő völgyet… Vár mélázva, egy silbak elülső várfalnál, lát egy hölgyet… Vár mélázva, az idő, megszemlélné eljövő jövőket… * Vár-e még élet? Él-e még perc jövője? Idő, csak rohan… Vecsés, 2017. augusztus 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Volt több szabadságharcunk…

Európai stílusú haikucsokorban… Hol kard vagdosta, Hol lánctalpak taposták! Elbukott csaták! * Modern korban is, Kicsik le-igázottak! Örökös küzdés! * Tartós szolgaság! Nép évezredes sorsa! Szabadságra vár! Vecsés, 2017. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az ősz

Az ősz ideért és megjött, és tudom nyarat fosztogatni jött! Már letépett leveleket hord, bokrok, kopaszodó fák között. Mert tudja, véges az élete, tombolnia kell… még mielőtt… Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Indiai hőség… (anziksz)

Versben írva és eredeti Baso stílusú haikuban… A nap hajnalban, Glóriában ébred fel. Hajnali hőség. * Táj, még csak csendes, De napsugár melegít. Kel a hőség is. * Uralkodó lett A napfény, mind a tájon. Messzeség vibrál. * Szubtrópusi a klíma, nedvesen búja a dzsungel, Kilencszáz millióan izzadnak már, kora reggel. Gangesz vize piszkos, de […]

Posted by
Posted in

Az ősszel ujjongó hordók…

Európai stílusú haikuban… Megint szüret lesz. Még dong a hordódonga. Finom-bor tartó. * Seregély hadak A méz ízű szőlősben. Szüret a lankán. * Mézízű szőlő Tőkén várja új létet. Lehet, óbor lesz! • Ronggyá foszlott már A jó idő, szüret lesz. Must, szőlőprésből. * Nagy zsivaj, lárma A szüret kísérője. Újborhoz szedik! . * Szőlőszem […]

Posted by
Posted in

A halálba menők üdvözlete…

A hulló levelektől… (Mint az ókori Rómában a gladiátoroknál…) eredeti Basho stílusú haikuban. Levél, megsárgult Teste pörög avarba. Ázik, esőben. * Szenvedő levél Kezdi útját, avarba. Eső áztatta… * Levél, csak zizzen Belehullik avarba. Kopasz faágak. * Zöld-sárga levél, Zord idő miatt hullik. Színes szőnyeg lesz. * Rozsdás levelek, Pajkosan kergetőznek. Avarban végzik. * Halvány […]

Posted by
Posted in

Sivatag homokja…

Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek… Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek. Tevekaraván évezredek óta jár arra, Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége, Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze. Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak. Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak! Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság, […]