About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Vendégem lehetnél

Vendégem lehetnél, Etelka! Élvezettel rád másznék még ma. Szerelem oltárán, Áldoznánk… netalán. Szeretném… élvezném tested… ma. Vendégem lennél és a párnám? Fejemet hasadra hajtanám. Húsidat zabálnám, Cickókat csókolnám. Szeretném élvezeted, bíz’… ám. Vendégem lennél lepedőmön? Heverésznél, ezt gyűrőcködőn. Simítgatnám tested, Simogatnám lelked. Szeretném orgazmust örökkön. Vecsés, 2019. április 25. – Kustra Ferenc – Anaforás, erotikus […]

Posted by
Posted in

A magány üressége…

Avagy az üres magányosság? Hátamon csorog a száraz verejtékem, Törölgetem, ez nekem már semmiségem… Árnyékban meg fázok, ez az ürességem. Még Neked Is jut fény, Állj ki bátran! Ne rettegj, kérlek! Sorsom árnyékos oldalán élem életem, A semmi közepében… fázok, verejtékezem. * Sós-keserű cseppek sűrűn gördülnek le az arcomon, Közben meg erőlködve emlékezek… régi harcomon… […]

Posted by
Posted in

Gyengéd ölelésem…

Én téged a gyöngédség sötét palástja alatt ölellek, De a viszont ölelésedet nem váltja ki, hogy szeretlek… Pedig én szeretetből, Tőled, minden percet jól megélek! Ölellek, mert szeretlek, Minden Tőled kapott perc öröm. Miért nem ölelsz? * Nem is veszem észre, hogy volna szeretet az ölelésedben, És már tudom, hogy te nem vagy az, ki […]

Posted by
Posted in

A csendem fénye…

Versben és apevában írta meg a szerzőpáros… A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye, Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye… Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza, És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja! Csend Fénye Magához Ölel. Lelkem Boldogan szárnyal. Sértőszó nem hat. Lelkemben él Szeretet, Béke s […]

Posted by
Posted in

Az életem rabszolgája vagyok!

Sajnos, nem is érzem, rabságból hol kezdhetném, Annyi mindent kevert, rögzített már az elmém. Annyi az életproblémám, hogy nem is ismerem már ki magam, Hét évtized alatt széthullottam, nem összekapartam magam… * („bambuszliget” vu-csüe = 5,5,5,5 Rímképlet: xaxa) Hol kell kezdeni? Életproblémák Megoldás lenni? Szükségessé vált. * (sedoka) Magány a zárkám, Szabadulni kellene… Megoldás még […]

Posted by
Posted in

Hová is lett

Nem tudom, hová is lett az én vonatom, A sínekem mellett magamat baktatom… Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön, És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny? Vonszolom magányosan Sáros sorsom, mocskosan, Ha kapnék még egy esélyt Nem élnék magányosan. * Látom a vasúti pálya szélén, sok a […]

Posted by
Posted in

Médiumnál

Voltunk tegnap egy parafenoménnél. Adott sok felvilágosítást, elkél. Én feladatom volt kérdezni tőle És egy belső hang válaszolt belőle. Rontás is volt rajtam, azt is levették, Halottaim átka volt, az ereszték. Ma vittem sírjukra fényt, sárga rózsát, Egyiknek meg gyújtottam, otthon gyertyát. Mondták válogassam meg barátaim, Ketten közülük az ellenségeim. Alattomosan és róka módján fognak, […]

Posted by
Posted in

Nem csitulnak

A tenger hullámai nem csitulnak Szelek óriási nagyot korbácsolnak. Készültünk, védelemre, intézkedtünk. Más kezében sorsunk, van-e Istenünk? Gyömrő, 2003. április 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hiúz inal

Avagy a politikus, érdekes fajta… Hiúz inal erdők árnyai alatt Neki ez a dolga a lombok alatt. Politikus inal mentesség alatt, Neki mentesség jó, az ad így… falat. A politikus oly’ érdekes fajta, Csak személyes hatalomvágya hajtja… Így volt ez ókori, régi időkben, Így van ez, itt az újkori időkben És így is lesz, a […]

Posted by
Posted in

Emlékek földjén

Csak kotorászok, Meg tán’ kutakodok, Részeiben matatok. Nem tudom, jók-e a módok, Bizony, előjönnek fohászok, Közben meg csárdást, bizony nem járok! Sokszor megmaradtak a régi álmok, A fontosabbakra még mindig úgy vágyok… Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok. No, de minek a sok emlék, mit elraktározok, Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok… […]