About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

A zöld szörny…

Hétköznapi pszichológia… A féltékenyekkel az a baj, hogy a hipotézist, tézissé emelik! Nagy a baj, ha a hipotézis, már eredendően pletyka… Mert aztán, a féltékenyben az adrenalin megnő, és nem mérséklődik, De Nő, a ,,gyilkosan” fékezhetetlen, magabiztos haragja… Ez átcsaphat,”Kretschmer-féle katatímiába”. Végleg tönkre tevődik… Vecsés, 2018. február 16. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Éhes csavargók

Hétköznapi pszichológia… Élet-fakultan kukáznak, az éhes csavargók, Keresem köztük, múltbéli ismerősöket! Együtt nőttünk föl, várom hangozzanak igaz szók S Közben felismerem a végleg múlt időket! Változó világban a múlt szavai már csalók… Vecsés, 2017. június 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nőrokon

Nőnap van A nő; testvér, feleség, és netán a nagymama… A nőnapnak, az ünneplésének most van a napja! Szeretjük őket, a szívünkben is élnek… Szeressük öket és semmitől nem félnek. Az év minden pillanatában kell szeretnünk őket… Ez ingyé van… szeressük öket, a nekünk fénylőket! Vecsés, 2019. február 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Nőnap lett megint!

Újra megértük a nőnapot, Az idő sorolt, nem kapkodott! * Zamatos reggel, Felébredtem boldogan. Szívem csücske vagy! * Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak, Főzz is egy jó kévét, hogy a csészéink koppanjanak, Örüljünk a napodnak, köszönteni szándékozlak. Édes! Te vagy nekem a nagy Ő, a NŐ! Veled az élet, egy örömkereső! Ma legyen élményünk, egy […]

Posted by
Posted in

Nőnapon, esmét

Kendőbe van kötve a szeretetem… Hogy kéznél legyen, a vállamra vetem… Én azonban szeretem a nőket, nekem mindennap egy nőnap, Kín lenne nélkülük a perc, vagy akár üresen tengő hónap… Én mindennap és minden percben, szeretettel gondolok rátok, Úgy kelletek… szeretettel a leánykörben elmondhatjátok. Nekem is kell annyi, hogy… kérlek, figyelj csak rám, Mert a […]

Posted by
Posted in

Viselt körülmény…

Hétköznapi pszichológia… meditáció. Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, Nekem úgy kellene felismernem mákat, Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. * Így öregen, lehet, Nem is kell már felismerés… Hold meg csak, világít. Szerelem szárnyán repkedtem, Örök szerelmet reméltem. * Az élet értelme vajon a lét? Vagy lét adja az élet értelmét? * Ha nincs […]

Posted by
Posted in

Kérem

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]

Posted by
Posted in

Az életem foglya vagyok…

Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]

Posted by
Posted in

Már ébreszt is a kakas…

Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]

Posted by
Posted in

Az élet ködében…

Versben és európai stílusú haikukban… Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni? Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző… azt ki kell várni! Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba, Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba. Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a szén, […]