About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Hősszerelmes

Meditálás a szerelemről… Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes, Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes… Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát, Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását… Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől, Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől… Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak, […]

Posted by
Posted in

Csodás égi tünemény

Szerelem, Te csodás égi tünemény, Nem vagy más, csak kémiai esemény! Meglátod a szerelmed tárgyát? Megérzed irántadi vágyát? Benned is beindult az érzés? Már nincs is benned a kétség, és… Szerelem oly’ mint egy Isteni sugallat, Magához von, elragad, ez egy nagy falat Boldogság… elmerülés a boldogságban, Továbbélés ezen Isteni csodában… Szerelem, Te csodás égi […]

Posted by
Posted in

Emberek, szánjatok…

Emberek, emberek, valahogy szánjatok engem! Életbörtönöm vakolata eltemet engem… Emberek, emberek, valahogy szánjatok engem! Fáj A lét Négy fal közt. Jó emberek Szánjatok engem! Szánjatok engem Jó emberek! Négy fal közt A lét Fáj. * Emberek! Valahogy szánjatok, szánjatok engem! Életbörtönöm dohos szaga, úgy fojtogat engem. Emberek! Valahogy szánjatok, szánjatok engem! Fojt A doh, Nyomasztó. […]

Posted by
Posted in

Élem az életem… 3.

…az élet színpadán… Zarándok lelkem, eredendően, velem együtt útra kélt, Stikában, bőszen reménykedett, velem együtt jobbat remélt. Lépteim a színpad deszkáján lépre csalták az éveket, Jöttek is egymás után, így ők adták össze az életet. Eljátszom a színpadon, hogy szív romjain születtem, Életem maga volt az én keserűvíz tengerem… Fuldokoltam a vad vihar magas légnyomásában, […]

Posted by
Posted in

Élem az életem… 2.

…az élet vonatán… Zakatol a vonatom, immár jól megkopott, törött síneken, Valaha elindult élettel… tarolni végzetet, végeken. A mozdony füstje krákogtat, hol fekete, hol meg fehér, Beborít ez mindent, egy álcázó köd-felhővel felér… Sorsom a rám szabott köntöst tartja a vállamon, Nehogy levegyem, lépjek túl a régi álmokon, Pedig nézem, a köntösöm, alul szakadt, körbe […]

Posted by
Posted in

Élem az életem… 1.

…az élet tengerén… Élem az életem az élet tengerén… A kicsi és nagy hullámok habos hegyén… Lehet, hogy a tenger leges-legmélyén létezem? Itt halak rákok, mérges medúzák vannak velem…? Születésemkor, jó nagy, tartós szél belekapott vitorlámba, És maga előtt, behajtott szeszélyes óceán viharába… Lélekvesztőm erősen dülöngél álom-éltem tengerén, Sodródik a Dél és Észak sarkok láthatatlan […]

Posted by
Posted in

A lokomotív

Európai stílusú haikuban… A lokomotív Éjjel is látja utat. Holdfény kíséri. * Mozdony, szuszogva Tőr utat a sötétbe. Felhőtlen égbolt. * Alagútban a Zaj, fülsiketítő lett. Itt nincs holdvilág. * Sötétben füst szállt, Még szerkocsi is köhög. Látni a végét. * Alagút végén, Újra terül a holdfény. Látóhatár nyílt. * Vonat, majd megáll, Mozdonyt feltöltik […]

Posted by
Posted in

Rímben a sóról…!

Fránya só! Nem hátsó Gondolat kiváltó,… Vitára citáló! Együk, vagy ne együk? Gondolkodunk, esszük! Ne együk? Mi végre? Só az élet része. A só az ember étkezésének a része, Használni kell, főként egészség megőrzésre! Amit sósan eszünk, azt ne együk édesen. Ezt akarják ránk beszélni… félelmetesen. Az persze igaz, sót, sóval enni? Ezt sem kell […]

Posted by
Posted in

Gibraltárban…

Álltam, néztem, előttem Gibraltár sziklája emelkedett, Lent a tengerszoros kék vize oly’ sejtelmesen csillogott, A játékos hullámokon afrikai napfény ugrándozott. Belenéztem a kékes verőfénybe… lélek énekelgetett. Jó mélyen beszívtam a sós tengeri levegőt, Megcsodáltam szemben lévő hegylánc szép vonalát. Levegő varázslatos, élvezem a lágyságát. De megyek tovább, várok még élményt… a következőt. Vecsés, 2014. november […]

Posted by
Posted in

Hósivatagban…

Szibériai hadifogságról, versben, európai tankában, haikuban. Győzelembe bízz! Lesz csendes éj, napsütés! Borultság múlik. Reményünk: szeretetben. Elérjük az életben? * Az élet csendes És tajték színű a nap. Béke leng körbe. Mindenhonnan lőnek ránk! Nem jut már farsangi fánk. * Kit elkaptak az Elveszett, „vég” az ura! Vagy a szerencse… * Anyám csak zokog. Tán’, […]