About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Avar borítja a sírokat…

A sírhelyek közötti “vég”, jelképezi az örök végtelent. Fölnézek, látom a kék ég idézve-jelzi, örök tértelent. Az idén lassabban jön a tél, békességet hagy és dértelent. Holt remény kereng, Csillagok, világítnak… Holdsarló csak néz. Ülök csak a már rozzant, szálkás, öreg kis padon, Sóhajtozok, hüppögők, de bizony, itt nincs pardon… Tiszta lélekkel nézek közeli-távoli múltba, […]

Posted by
Posted in

Óh, Ti kedves ősök…

Óh, Ti kedves ősök, eljöttünk benneteket meglátogatni, Ti vagytok múltunk, benneteket kötelező és jó szeretni… Már eme régi helyen Ti elegen vagyok, bezárták, Az idő vasfogai vaskapu zsanért is elvásták. Ódon kerítés öleli körül a sok sírhalmot, Van hol leomlott, így beosonásra lyukat hagyott. Kihasználjuk, bemegyünk, sétálunk sírjaitok közt. Gondolatban viszünk virágot, , mécsest egyebek […]

Posted by
Posted in

Bolyongó lelkek…

Kint a temetőben rideg, márványból lett sírok, Olyan, mint sivatagi kőrengeteg, és sírok. Szerettem testét borítják, nyugodni nem bírok. A sírokon, koszorúk, gyertya, mécses, virágok, Ahogy megyek, mindenhol csak folynak a bánatok… Sok kis picike lángocska, lelket szaggató! Emlékezünk… de, ez meg nagyon szívszaggató! Fák között hallik, szélfútta halotti ének, A sírok között meg, sok […]

Posted by
Posted in

Esőben kullog a végzet… a halottak napján

Versben, európai stílusú haikuban és eredeti stílusú tankában Sebesen vágtató viharban, az esőben kullog a végzet, Utoléri, nem a viharban… a megsebesült nemzedéket? Szemünkbe villámlik, vágyak felhőtemetőbe temettetnek, Vihar fölénk úszik és fájdalmam szikrái nagy lángot vetnek. Kedves őseim! Sírotok letisztítom… Semmi változás. Ó szeretteim! Úgy mesélnék szépeket. A vágy, vágy maradt. Lélek és kerti […]

Posted by
Posted in

Őszi falevelek a síron

Őszi falevelek, minden beborítanak a föld felett, Légben, szélben is sodródnak, elsuhannak a sírod felett… Változik a nyári zöld levél, Itt az őszben lett barna levél. Változik a világ, Ti elmentetek, Mi maradtunk, gyászolunk benneteket. Beszélgetni, egymást átölelni már nem tudjuk, Hiányotoktól, folyvást csak elakad a szavunk. Hoztunk nektek emlékeket, virágot, koszorút és gyertyát, Ezeket […]

Posted by
Posted in

Kimegyünk a temetőbe…

Kimegyünk a temetőbe, sírok előtt megállunk egy percre Emlékezve, már ott lakó, de nem feledett sok szerettünkre. Ők voltak nekünk a család, meg a nyugalom, az ősök És éltükben voltak ők nekünk, a mindennapi hősök. Hiányuk végtelen, szívünkben űrt alkot Helyük… mi megőrizzük, nem lakik más ott. Gyertyát gyújtunk, mert ez az összetartozás jelképe, És […]

Posted by
Posted in

Ködtől sikamlós avarban lépkedünk

Ködtől sikamlós avarban lépkedünk a temetőben, Virágot, mécsest viszünk örök, nem múló szeretetben. Milliónyi mécses világítja ódon temető utat, Megyünk előre szemünk a szerettünk sírja után kutat. A sorsunk úgy akarta, hogy ne sűrűn járjunk itt, Pedig tán’ jó lenne többször is jönni egy kicsit. Őseinkkel, úgy spirituálisan tartani kapcsolatot, Ülve kispadon, merengeni, érezni szív […]

Posted by
Posted in

Őszi szél a temetőben…

A kavics hangja a lábam alatt ropog, Mint egy régi tangóharmonika, vinnyog. A kövek kemények, törik a talpamat, Arcomba belevág az őszi fuvallat. * Arcba vág a szél, Az elmúlásról mesél. Mélyen hallgatok. * Gyertyákat gyújtok, Azt hagyja, biztos érti… Mégis elfújja… * Megyek egyedül, magányosan cammogok, Kapaszkodnék, de nincsen semmi, mit fogok. Kapkodom a […]

Posted by
Posted in

Sírkertben érezni a múltat…

Halottak napja – haikukban, európai stílusban… Halottak napja. Virágeső sírokon. A hűvös, derűs. * Semmivé lett lét… Kopasz gallyra veréb száll. Szomorún gubbaszt. * Harc a tegnapért, Már hűlő levegőben. Összetört álmok. * Lomb elmúlása… Halála más időké… Idősuhanás. * Csendülő gyászdal, Gyertyaláng-surrogásban. Széltől, lengedez. * Mécsesek lángja Fenntartja az elmúlást. Lángban… holt lelkek. * […]

Posted by
Posted in

Feltámadás

Van úgy, hogy temetőnek tetszik a jövő, Onnan lakó, feltámadáskor… ha kijő?! Pap is ezt mondja a celebráláskor, Bár ő hisz, hogy így lesz feltámadáskor. Én bizony, jobb kedvelem tetsző jövőt, Életben élvezni jobb a hűs szellőt. Jobb, ha örülünk, vigadjuk magunkat És odébb toljuk feltámadásunkat. Feltámadás illetné meg szeretett ősöket, Emlékszünk rájuk és szeretjük […]