About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Piac

Piac! Láttam, hölgy cipekedett, Nem bírta tele cekkereket. Mért vett annyit vajon, Krumplit süt majd vajon? Úriember vagyok, segítsek? Rám nézett, szeme ki is tágult, Annyira megdöbbent, rám bámult. Sokat vettem, nehéz, Elkél itt a plusz kéz… Ötszáz méterre lakok! Indult… Szütyők alján, biztos ólom van, De, küldöttem velük harcosan. Félúton megjött, a Szív ritmuszavara. […]

Posted by
Posted in

A szeretet intelmei.

(Az EMBER 14 parancsolatja!) Irigység. Irigység embert sárgává tesz, Mert benne, tenni nem volt mersz. A másé az mi kéne neki, De nincs mersze megszerezni. Gyűlölet. Gyűlölet éltet embereket, Kik nem ismerik szeretetet. Haragszanak mindenkire, Kinek nem beteg a lelke. Erőszak. Az erőszak éltet egyeseket, Kik nem szeretik az embereket. Tévednek, mert hiszik, ettől nagyok, […]

Posted by
Posted in

Váltani?

Megtréfált a sors, Életem túl sós. A sótartó feneketlen, Az életem élhetetlen. Lehet váltani, Só nélkül élni. Akkor mi lesz az étellel Vagy alkudjak az élettel? Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Majd mi látszik?

Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, A fejfák felett meg szellemek lebegnek. Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, Bár állítólag sötétnek is van lelke. Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú Látszólag véget nem érő, oly’ mint bosszú. Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. Bár […]

Posted by
Posted in

A Föld urai

A hegyek- völgyek és a vadvizek, Ez mind a természet, mit szeretek. Vadakat látni és bogarakat, Megfigyelni a sok madarakat. Ember több az állatnál, gondolkozik, A rombolásban vajh’ visszakozik? Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük, A Föld urai pozitívan legyünk. Naponta halnak kiállatok, növények, Értem én, de nem minden az okos gépek. Mi lesz, […]

Posted by
Posted in

Pszichológista vagyok én

A pszichológus egyetemi végzettségű, Igen tanult, igen okos, vizsgázott lelkű. Könyvből megtanulta, ami a szerint, fontos. Kérdés, hogy tudja-e, az élet csomópontos? E tantárgyat én is tanultam, sőt vizsgáztam, De igazából az életben iskoláztam. Foglalkozások révén van sok tapasztalat, És az, mi felgyülemlett bennem, sok év alatt. Azt nem mondhatom én, hogy pszichológus vagyok, De […]

Posted by
Posted in

Laci barátunk

(In memoriam: Berencsi László) Faragott sast kaptál ajándékba, Így szárnyalj Te is Te gyalogbéka. Legyen tied minden… a látóhatár… Élted hosszú legyen, kívánom immár. Életutad jól végigtekintve, Sok jót látunk, és nem erőlködve. Család s munka töltelék életedben, Tartalmas lehetett végeredményben. Lakótelep omló, düledező, Te csináltad, Te kísérletező! Jó isten azonban nem ver bottal, Csak […]

Posted by
Posted in

Kérdések

Nem sírok, tovább, már nincs erőm, Érint még valaha, mi öröm? Csak zúg, süvít, fúj élet szele, Örökös vihar vagy lesz vége? Nem elég a sikertelenség, Bevágott cukor, mint betegség. Mi végre büntet Isten, ha van? A hét szűk esztendő tán’, hatvan? Mindenki oly’, minek születik, Meg még, aminek mások nézik. Én vajon minek is […]

Posted by
Posted in

Van-e előttem…

Van-e előttem út… Van-e még arcom? Van-e járható út… Kell-e még harcom? Van-e még jövőm… Van-e még kilátás? Van-e még erőm… Kell-e még kiáltás? Van-e még lehetőség… Van-e még bátorság? Van-e még eshetőség… Kellene hátország! Vecsés, 2011. április 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Oximoronos haikukban

Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]