About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… adventkor

Otthon Advent van. Itt lövés, jég, alázat! Muszkaföldön itt is! Mellemben gyalázat! Hónapok óta –nem akarok-, itt vagyok Mikor lesz az, hogy én is hazaindulok. Otthon a feleségem terhes Udvaron, Bodri kutya mérges, De tudom, hogy mind a ketten hazavárnak, Nélkülem a szívükben oly’ nagyon fáznak. Mi lesz, a kicsi babám megszületett már? Otthon is […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… még élő poéta vagyok

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését… A versenyt futó lövedékek áradatában írok, Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok… Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok! Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet, Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet. Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós könnyem, Mert, mit a sors rám rótt, […]

Posted by
Posted in

Csata a Don-kanyarban

Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán, A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán. Kit idehívtak a „Sas” behívóval… a „mélybe”, Az tudja, hogy lehet, biz’ itt van élete vége. Katona, magyar hős! Itt vagy a jégben, fagyban, nincsenek színek, Itt a meleg tart életben, mit adnak neked a […]

Posted by
Posted in

Hova lettek a katonák? (A Don-kanyarból…)

Hol vannak a katonák? Mért nincsenek katonák? Meghaltak a katonák! Holtak már a katonák… Elment ő a hazát védeni, De „katyusa” válaszolt neki… Nem volt… ideje sem élni, Nem tudott megöregedni. Hol van a sok hős katonánk? Tényleg ott védték a hazánk? Helytálltak Oroszországban, De haltak jégben és sárban… Hazavárta őt a családja, Rövid élte… […]

Posted by
Posted in

Katonalevél a Don kanyarból!

Menetel a katona, egyre távolabb az otthona, Hazamenetelni nem lehet… Talán csak koporsóba. Szeretett feleségem és édesanyám, gyerekeim! Januárban mondták, hogy leváltanak minket, És kapunk ellátmánynak nem tetves inget. Lehet, hogy holnap már nem leszek a lövészárokba, S pár nap múlva meg fölszállok, a hazai vonatra! Tudom, Te, édesanyám, meg a gyerekek otthon nagyon vártok, […]

Posted by
Posted in

Éjszakai járőr a Don-kanyarban

A januári hold kissé előtűnő, csillogó ezüst fényében, Járőr oson, ellen állások felé, a háború vad örvényében. A megfagyott táj hideg, fehér csillogásában, A halál hideg, ezüst fényű áramlásában… Az éj, maga a fekete árnyék, fényjelenség. Olyan szép, mint eltévedt, idegen jelenség. A sötét álombéli… finoman, puhán suhan. A holdfény ezüstje előtör, majd visszazuhan. Az […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… a kém

A hadtáp őrmester tíz hete, szakaszparancsnokként szolgált Egy majorban, az Ukrajnai Proszkurovnál a Bug partján. Meglátott egy parasztasszonyt. Barázdában poroszkált, Lassan, egy nagyobb rongyba csavart batyuval a hátán. Akkoriban sok parasztasszonyt elfogtak, aki orosz kém volt. Ők, otthonosan, fesztelenül járkáltak át a frontvonalon. Szól legényeinek, akik elfogták. Mutogatva magyarázott. Úgy negyven körüli lehetett, mutatta, tejet […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari keserv

Keserv öntötte el a szívemet, De utálom én ezt a harcteret. Nem jöttem én ide magamtól, Elszakítottak a családtól. Otthon nincs, ki munkálja, a földet, Család nélkülem kínban… üvölthet. Riska tehén lassan megellik, Ki lesz az, ki neki ott segít. Karácsony jő, otthon akartunk lenni, De… itt vagyunk, erre kell, rádöbbenni. Keserv öntötte el a […]

Posted by
Posted in

Don-kanyar krónikása egy poéta

Harctéri meditáció, versben, apevában és haikuban… Bizakodón gondoltam mindig, a ridegen hideg tél is lehet szép, De ma már tudom, ha ezt látjuk, akkor jobb ha, elővett régi fénykép… Itt mintha dézsából öntenék ránk a hideget, Így ezt, aztán jól beszívjuk, árokban eleget. Recseg a vastag hóréteg-jég, amikor rátaposok, De nem marad meg a nyomom, […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari ének…

Fújj a szél, pengeti a kopasz-ág húrokat, Mi meg… csendesen gyászoljuk a holtainkat. Tömegsírban már a barát, a sógor… ő is elesett, Egyik sem túlélő harcos, haza ő már sosem mehet. Fekszünk ketten a géppuskaállásban, közben betakar a hó, Komámmal vagyok, de már nem beszélgetünk, nincs mit, nincs, halihó! Tegnap még énekeltünk, bele a hidegbe, […]