About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Van-e előttem…

Van-e előttem út… Van-e még arcom? Van-e járható út… Kell-e még harcom? Van-e még jövőm… Van-e még kilátás? Van-e még erőm… Kell-e még kiáltás? Van-e még lehetőség… Van-e még bátorság? Van-e még eshetőség… Kellene hátország! Vecsés, 2011. április 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Oximoronos haikukban

Egy tucat meditációs gondolat… Villámháború Zajlik rét, mező fölött. Mélytengeri csend… * Bennem van a zaj, Agyamban a vér dobol. Fülbe… süket csend. * Bármily sötét is Felleg, ideér… derű. Az esővíz lágy. * A reményünk, oly’ Nagy fegyver, túlélésben. Álmok altatnak. * Erős szenvedély, Erősebb az életnél. Le lehet szokni. * Csak némán a […]

Posted by
Posted in

Vérvörös uszály

A poéta estéje… Mint vérvörös uszály, úszik esteledés… látóhatár felé, Szép színeket bocsát ki, de látszik, örömét ebben nem lelé. Mindenféle árnyalatra befesti a kísérő felhőket, És kifesti az éjszakai viharos mulatságra őket. Íróasztalomon van nekem, egy régi töltőtollam, Benne vérvörös a tinta, mivel betűket rajzoltam. Vérvörös tintával írtam hazafias és szerelmes verseket, Mikor kész […]

Posted by
Posted in

Fehér lapon, paca a reménysugár?

Fehér papír fekszik előttem, kezemben a tollal eljátszok, Nézem közben, hogy az én gyertyám lassan leég… csak elmélázok. Gondolatom olyan sok van, mind előjönne… bennük vájkálok. Szép sorokat szeretnék írni, de nem… a sok-sok szavak még nem rímelnek… Érzem, a fejemben a gondolatok jönnének… vagy csak ilyet mímelnek? Pedig szép gondolatok segítik, hogy érzem én… […]

Posted by
Posted in

Aki egyszer toll percegtetőnek beáll

Aki egyszer toll percegtetőnek beáll, Annak a nyugalma, örökre tovaszáll… Estéit, gyertya halvány fényénél tölti, Lúdtollát, elgondolkodva… sercegteti. Aztán, mire a papirusz tele lesz, A szálgyertyából, szétfolyt, amorf csonk lesz! Az agyonkoptatott ceruza csonkját markolva, Lassan, bénul a kéz, mi a gondolat hiánya… A ceruza, ha volna hegye, még leírná, De a lélek, azt, akkor […]

Posted by
Posted in

Téli hideg

(3 soros-zárttükrős) Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés, Miközben rettenetesen hideg van és nem oly’ kevés… Mély, szinte halotti csendet sugall a sűrű hóesés. (10 szavas) Hull a hó, ragyog a táj, Fénylő csendben valami fáj. * Hó Ha hull, Elbűvöl. Lábam alatt Csikorog a hó. Csikorog a hó Lábam alatt. Elbűvöl, Ha […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarosok családjai…

Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki… Itt a faluban, így járt majdnem mindenki. A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót. Éjszakát sírva töltöttük… együtt néztük, harcra invitálót… Itt van a két kis pulya apa nélkül, A föld, az állatok gondozó nélkül, És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül. Esténként nézem a férjem […]

Posted by
Posted in

Illúzióvillanás a Don kanyarról…

„Isten a katonáink kezét teszi keménnyé S a katonáink harcát teszi majd győzelemmé! A kicsi Istenkép férfikézzé nő, Naggyá duzzad benne a férfierő.” „Aznap Oroszország felől érkeztek hideg légtömegek, Normafánál torlódtak… boldogan sízni vágyó tömegek.” Ezerkilencszáznegyvenhárom január közepén Még álmodozott a baka, igaz már csak szőr mentén… A már folyó offenzíva, még nem mérgezte át […]

Posted by
Posted in

Poéta a Don-kanyarban…

Csak ülök és fázok bunkerben a vaskályha mellett, LI kettesen oroszok repülnek vonalak felett. Gyertyacsonkom, már alig pislákol, küzd a sötéttel, Ha elalszik, az élet is semmivé lesz a fénnyel? Várok, nagy poéta gondolatokra, Írnám én azokat nagy halmazokba, De úgy hallom, bunkeremtől oly’ nem messze, akna robban, Elveszi figyelmem, szívemben katona harag lobban. Mit […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban áll a honvéd

1943. január 12. –e hajnalban… Figyelő tekintetek, fárad arcok, guvadt szemek, A túloldalon távcsövekben, minket úgy figyelnek! Lehet, hogy már elvesztünk, halál, valahol köztetek… A jeges hajnalok köd-gomolyában reszket még a reggel, Te meg csak ülsz hókupacon és bambulsz, sehová… merengel. De ha meghallod az első aknarobbanást… fel derengel. * Lomb nélküli fák, Dermesztőn hideg […]