About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Egy kis szél

Tegnap egy kis szél meglengette vitorlát, Örültünk, nézzük, de nem mozgatja tatját. Igen, mondhatjuk, ez is több a semminél, Morbid, olyan, mint vacsora, kivégzésnél. Az igaz, ha állandó ily’ szellő fújna, Jobban lennénk és tán’ a fejünk se fájna. E fejfájásra bizony nem jó a gyógyszer Segítség volna a szél, legalább egyszer. Görcsölünk, mint hal […]

Posted by
Posted in

Napsugár-nyalábok…

Még égnek a völgyben a napsugár-nyalábok, Még rezeg csendesen, az elszáradt falevél. Még nyár van itt a völgyben, ideszorultak a hő nyalábok, Még élvezzük a nyár végét, pedig van már neki menlevél. Még kifekszünk a fűbe, horgásztó partjára, süttetjük a hasunkat. Még elmélázva bambulunk az égbe, tükörként… keressük magunkat. Még behabzsoljuk az utolsó csepp „D” […]

Posted by
Posted in

Néptribun

Hatalmasok… Felelősséget mikor vállaltok? Elit… Mikor lesz, hogy tesztek… a mindenit? Vezetőink… Mikor lesztek már képviselőink? Néptribun… Lehet, már a vég szele fúj, tribun?! Budapest, 2005. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szívom a fogam

Nincsen saját hívem, és nincsen társam, A tollam, tenta nélkül, mibe mártsam? De van elit, ami(jaj!) gondoskodik, Magáról és ellenem gondolkodik. Tenni mit sem tudok… oka van, Az, hogy a hatalom náluk van. Én tennék, de nem lehet, Mert ki ellent mond… mehet. Csak szívom a fogam, búsulok, Mért ilyen a sors… elmélázok. Tennénk pedig […]

Posted by
Posted in

Reményünk

Hazánk sorsa borzalmas! Hol vörös katonacsizmák taposnak, Hol a tőke és bankok szorongatnak. Hazánk sorsa elképesztő! Mindig várjuk; a messiás megjelenik, Még mi várjuk; balsorsunk beteljesedik. Hazánk sorsa állandó! Reményünk; egyszer mi is urak lehetünk. Reményünk elszállt; bank-pénz rabszolgák lettünk. Vecsés, 2004, szeptember 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 2/2.

Avagy, a múlás impressziói víziók? Az elmúlás, ördögtől való cselekedet? Vízióm, majd megyek… itt hagylak benneteket… Már Sátán Kerülget, Megfelelő Pillanatra vár. * A nyugdíjas már elfogyóban és le van írva! Lehet, hogy életében, végig, magát csak, „nyírta”.,. Ha Sorsod Mostoha, A halál csak Megváltás lehet. * Fáraók az elmúláskor ételt, italt vittek magukkal, Nyugdíjasnak […]

Posted by
Posted in

Enyészet ideje… 1/2.

Avagy, kegyelemről vízió? Versben és tankában… Kegyelem csak néz… Körben, enyész már minden. Múlás is múlik… Fekete rózsa nyílik, Halál csokrába illik. * Kegyelemnek itt Már nincsen semmi dolga. Múlás, múltba vész! A vég köpenybe burkolt, Sötét szíveken hurkolt. * Kegyelem leül, Lehet, megint elkésett? Utólag… minek? Kaszás mosolyra fakad, Ujjára élet akad. * Mindenfelé […]

Posted by
Posted in

A szívem ritmusa

Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza. Sok jó és igaz magyar elhullt a véres harcokba! Vörös lett a vértje és fű-zöldje. Győzött harc… az élet fejedelme. El, ne- veszítsd tenmagadat magyar! Onnantól neked, az élet fanyar És nem egyenesíthető kanyar! Szíveink ritmusa visszhangozza, a haza jajszavát! Senki ne feledje jó és igaz, elhullt honfitársát… Vörös […]

Posted by
Posted in

Nyílt tavirózsád

(sedoka) Az opál gyönyör Borítson be teljesen… Nyakadban, izzadt hajad. Viharos kéjvágy Keményítse bimbódat. Köldöködben, izzadtság… * (10 szavas) Nyílt tavirózsád, a gyönyör kertje, Szirmaira forró csókok… közelről, belelehelve. * (sedoka) Vágyaink tánca, Eltáncolását várja Heves, táncos szerelem. Vágyaink tánca Kielégülésbe csap! Tánc, heves mozgásokból! * (Senrjú) Szerelem kardját, Beléd merítem tövig! Kéj áldozata! * […]

Posted by
Posted in

Te…

Te… álnok élet! Hetvenegy évet megéltem már! Volt szép is, de üres volt… határ. Remény, még lelkemben buzog… és a balvégzet? Te élet! Tudod, hogy embernek nincs már élet? Te… galád élet! Adtál sok változatosságot, Kezelhetetlen marhaságot… Reményem sok volt, de létem mégis mivé lett? Ördög volt, ki mindig valamiért fékezett? Te… pazar élet! Te, […]