About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Megőrjítesz Izidóra

Majd’ megőrjítesz Izidóra! Így járok minden virradóra. Éjjel álmodozok, Reggelre… fáradok. Főleg most, messze vagy hasóra… Éber álmomban megtestesülsz, Vágyhullámomon velem repülsz… Ölelés tárgya vagy, Hiányod, roppant nagy. Jó lehetne, hogy csókokat küldsz’… Hogy bírjam csók nélkül, Idóra? Veled ülnék extázis lóra. Belenyalnék a Te Fagyidba, kétszerte. Ments már meg lelkem Izidóra! Vecsés, 2019. augusztus […]

Posted by
Posted in

Nem bírnak a fellegek?

Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják, Ha a jövőre gondolok, és nem akarják, Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek. Ijedtükben levél alá bújnak a legyek! Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre? Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre? Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit? Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit? […]

Posted by
Posted in

Szemben a végzettel…

Hétköznapi pszichológia… A vak végzetet, mi biz’ nem látjuk, De ő vakságban is lát minket. Ha, baj van, nem tudjuk, mit csináljunk, És Ezért tarol le élet minket. Megtörtént bajunk kárát, mi látjuk. Vecsés, 2017. június 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmerengek… ha!

A csend csak szitál, mint az őszi eső, Csak van, de nem-igen fergeteges ő… A legszebb pillanatban is dühöngenek virágtörő viharok, Olyat, csak szemedbe ne lássak soha… amit kibírni nem bírok… (apeva) Dúl Vihar Fenn s bennem, Szememben könny; Tudod… fáj nagyon. (Kínai versforma: 7-7-7-7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet a, a, x, a Éppen megtörik […]

Posted by
Posted in

Háború végtelenségig… mégis együtt

Hétköznapi pszichológia Együtt élnek rokonok és úgymond idegenek… Rokonok a nagyik, szülők, az édestestvérek… A házasok egyik fele, bizony jövevények… Mindenkinek más a homlok-, és az ujjlenyomata… A lelke is más, ez meg „milyen ember” lenyomata… Az agyi képzetek ész, intelligens lenyomata… Nincs, tehát két ember, akik… teljesen azonosat akar, De, amit akar, azt a […]

Posted by
Posted in

Őszi napsütésben

Kirándult a vihar is, kutyafuttában… (3 soros-zárttürös) Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek, Napsütés, nyárias ízt vitt a lombokba… éltek a levelek. Az őszi napsütésben álmosan susogtak a falevelek. (10 szavas) Ősznek fénye fürdette a faleveleket, Nyár nedűje még éltette őket. * A felhősödés hirtelen elkezdődött, Magasban a sok esőfelhő előjött… A felhősödés hirtelen […]

Posted by
Posted in

Őszi napfényben

Ki a kicsit nem becsüli, nagyot nem érdemli (3 soros-zárttükrös) Szobámban a pamlagon elpihengetek, Napfénynek a hasamra utat engedek… Szobámban a pamlagon elpihengetek. (senrjú) Még dédelget Fénye, féltőn körbefon. Testemnek gyógyír. * Ez persze, már így szeptemberben nem egészen az igazi, Jöjjön, aki tud jobbat, jöjjön, adjon tanácsot valaki… Ez persze, már így szeptemberben nem […]

Posted by
Posted in

Viharos pillanatok…

Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]

Posted by
Posted in

A gondok a fényben

Hétköznapi pszichológia… A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam, Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem. Mások, oly’ megátalkodottan, csak nevettek rajtam, Pedig Miattuk a fényben, néha a sötétet kerestem. Ha a fény esetleg rám villantott… csak odahagytam. Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Átélem…

(Bokorrím) Egyszer majd, én is átélem a halál titkát… Ember, mikor elfoglalja az örök sírját. Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát. A Halál Értem is Eljön egyszer. Megfejtem titkát…? * (3 soros-zárttükrős) Bizony van, hogy fránya halál a legszebb, Ha körülmény lehető legelegebb… Bizony van, hogy fránya halál a legszebb. A Halál […]