About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Jelenem?

Hatvanhat évesen jövőm már nincs És minden megélt nap ajándék… kincs. Jelenem? Az talán van, mert élek, Élet nyűgébe még beleérzek… Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni, Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni… Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni. Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hinni, remélni, bízni…

Az igazság egy életútról… TANQ –ban Gyermekként azt mondták, Hogy nekem, mindig hinni kell! Zord életben, tovább! Ha bánat ért, ajtót nyitott s mesevilág befogadott. * Az elmékben, sötét Van, rossz tanács… előtérben. Könnyű, könnyűt adni. Ott lehettem én királyfi, Kire nem kell sokat várni. * Én mindig is hinni Akartam, be is tartottam! Én […]

Posted by
Posted in

Én balga, reménytelenben reménykedek…

Öregségemről… ez most vízióm? Hmm… lehet, hogy őrült vagyok, mert öregen is reménykedek? És még, ezt is titokban teszem, mint a kicsi gyermekek? A Remény Állandó. Vagy te idős, Vagy apró gyermek. Nem Merem Reményem Felfedni. Még Őrültnek hisznek! * Miért nem akarom észrevenni, hogy a halál már itt kaszál, Miért nem hallom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Sorjás az élet

Biciklis cikázik sok kocsi között. Elütik, mert őrangyala nem őrködött . (Kínai – „Vágyódás délre”- “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Ne Hősködj! Félned kellene, Peches vagy… Nincs, ki védene. Jaj! Hol az angyal? Lesz-e baj? Figyelj már! Megesett a baj. * (HIAQ) Szerencsén múlik csak, Élsz-e vagy halsz-e majd holnap, Ha angyalod […]

Posted by
Posted in

Álmom csak kecsegtet

A leírás, TANQ -ban… Álmom csak kecsegtet… Csatatereket, nem győzőm… Fénytelen nappalok… Álmodni jó… hiú remény? Nappal szeretetben szegény. * Elmúltam már hatvan… Vannak, sok kis csataterek… Lét, legyőzhetetlen… Évek gyorsan tovaszálltak, A vágyak még motoszkálnak. * Öregség bajjal jár… Tervezni, immár minek is… Örülni a mának… Az öregség bajról regél, Élj mának, holnapot remélj. […]

Posted by
Posted in

Kicsapongó gondolatok

Érdekből, még a Gonoszt is átöleljük. Szakmaiatlan. * Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot, Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott, Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot. * Magával az ördöggel szövetkezett, Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett. *** A keserűség Körbefonva átölel. Reménytelenség. * Ölelte is olykor – olykor, ha erre-arra vágyott, Reménytelen […]

Posted by
Posted in

Elmélkedés 10 szavasokban… 1.

Élet-darabkákon meditálok… Régi emlékek, Hajdani történetek, Formalinban eltettek, Elővenni, régies, gyönyörű élmények. * Gondolkozok, tehát vagyok, tehát létezem, Most azt keresem, mi lételemem… * Most még érzek, látok, hallok, szagolok, De ilyen öregen… majd lehanyatlok. * Megszerzett javak, Sikamlósak, mint halak. Tönkre menni könnyű, És pofonegyszerű. * Gyász-hang a hangos, bánat szavakba. Fájdalomnak néma suttogás […]

Posted by
Posted in

Te vándor felhő

Rácsodálkozás az őszi természetre… Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan, Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan! Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna, Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna… Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna. Hol lakol, te vándor felhő, amerre a […]

Posted by
Posted in

Életből kiragadott részletek… 1.

Európai stílusú tankában válogatott a szerzőpáros… Egymás nélkül a Csillagokkal… elveszünk. Bolyongás útja. Fenn bolyongnak csillagok, Társ nélkül egy sem ragyog. Árny a magányom, El nem hagyott villanás. Így, örök társam. Magány villan az árnyban, Életemben hű társam. * Az ember esze Nem jön meg idejében. Utólag okos… Hibáinkat utólag Javítanánk futólag. * Rázd fel […]

Posted by
Posted in

Elővették a pergamentet…

Ülök, elmélázok és bennem új gondolat született, Ilyenkor a régiek, előkeresték pergamentet… Én a famentest, sietve, míg a gondolat nem veszett. Mint hithű fűzfapoéta írhatnék… mert ezek is témák, Hogy nézik az útszéli akácerdőből a virágzó fák, A halálba menők kezeiben… vannak szép orchideák… Vagy írhatnék szép verset nektek, mindenkinek meg magamnak, Vagy csinálhatnék én, […]