About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Eső illat…

Nyári viharban… Ég, már messziig Elsötétült, vihar lesz. Felhőzet vastag. * Nap, elmenekült, Sötétség ül a tájon. Árnyak baljósak. * Minden nesztelen, Kutya bebujt házába. Égető villám! * Rettenetes csatt! Kutya fél, felnyüszített! Vihar lecsapott! * Kezdődő eső, Átcsapott özönvízbe. Mennydörgés ijeszt… * Tyúkok, kárálnak Az ólban, most nem tojnak. Villám versenyek… * Eső illata, […]

Posted by
Posted in

Bíborszínű a csend és az alkonyat…

A bíboros alkonyatról haiku csokor, eredeti Baso féle stílusban… Bíbor horizont Festi be a tófelszínt. Lassú sötétség… * Este, bronzszínű Leplet húz magára ég. Sötét láthatár… * Megnyúlt árnyékok, Bíbor színűek lettek. Fent felhőtlenség. * Bíbor csendesség, Hosszan, mélán, felettünk! Rohanó alkony… * Égszínkék világ, Az esti bíbor égbolt…. Csend és alkonyat. * Habkönnyű szellő […]

Posted by
Posted in

A villám

A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe, Idegingerlő élességgel és dermesztően… fényességbe! Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe… Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe, Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe. Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe. Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem… létezésben, Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben. […]

Posted by
Posted in

Mi lesz remény nélkül?

A nagy életkérdésről TANQ -ban meditált a szerzőpáros… A reményünk örök! Embernek, haláláig tart! Vannak bús fellegek? Elmében sötét szendereg, Korlátoltak az emberek. * A felhő-csónakok, Elsiklanak reményünkkel? Vajh’ hová tartanak? Fényes gondolatok nélkül, Az eszményi szív leépül. * Hit kell a reményhez? Remény magától teljesül? Szerető szív is kell? Hinni így már-már képtelen, Csak […]

Posted by
Posted in

Az este sötétje

A semmi, szépséges története… Az este sötétje csak tovább sötétedet, Végül teljesen elfújta a bíbor tűzet! Én még körbenéztem, már vaksiság leledzett. Est Temet Bíbor színt, Szült sötétet, Semmit nem látok. Semmit nem látok. Szült sötétet, Bíbor színt Temet Est. Est vörös kabátban, De sötétedik már az ég. Bíbor múlik lassan. Szép világ. Nem látom […]

Posted by
Posted in

Saját életem veszejtett el?

(3 soros-zárttükrős) Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. Nehéz nekem a saját életem… bizony, még belőlem mindig csak lop. Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik […]

Posted by
Posted in

A vágányom!

Versben és európai stílusú haikuban… Van ám nekem is egy vágányom, Ezen megy az életvonatom. Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott, Mint amin, harckocsi hadtest át haladott. Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán, Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám. Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal… Mint egy […]

Posted by
Posted in

Életvándor vagyok…

Versben, európai stílusú tankában és apevában… Hajnali fényben úgy látom, még sötét árnyék úszik, És e szerint, akkor a sötétségem el, nem múlik? Gubbasszak én csak tovább, amíg a Nap fel nem kúszik? A csend, –hallom még- hörgőn-sóhajtva távozik, Felkelő nappal ő így már nem találkozik. Estig valahol egy árnyékban várakozik. * Éjszaka, nyugszik A […]

Posted by
Posted in

Az estfény

Az estfény eltűnik a napfény elaludtával, A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával. Erdei manók mennek aludni, párosával. Szép Este Bágyad most, Csillagtalan, Mégis reményes. * Csillagösvényt most a dunnától nem látni, Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi, Ettől ott vannak lovasok seregei. Alkonyi vágyad Mint részeg tánc jár már át. Küzdő csillag vagy. * […]

Posted by
Posted in

Lehettem volna szirtkő?

Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet, Vittem is magammal barátomat, az ebet. Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet. Fűszálként mindenütt megterem, tarolón végzetes baj, Ha napra kerültem a fejemen rögvest olvadt a vaj. Mindig tapasztaltam ide-oda, jártamban-keltemben, A csűrés-csavarás a menő, ez alap a sikerben. Az őszöm, úgy vélem, immár szép, szürkés-télikabátos, Talán ezután, már […]