About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Tangózó hópihék

Hófehér a táj, Még hulló pelyhek fedik! Szűzi takaró! Fehér táncol, az ég, kék, Hideg mosolyú szépség. * Hópehely hullik, Röpte vajon, merre tart? Vastag hó-szőnyeg. Lágyselymű szőttes lebben, Mint fény a táncparketten. * Pihék, táncolnak… annyiféleképpen És csúszkálnak a jeges-síkos légben… Nem semmi, hogy igyekeznek serényen. * Lassan táncolgat A hópihék serege. Gyülekező lent! […]

Posted by
Posted in

Tavaszt éltető esők…

A tavaszról, eredeti Baso féle tankában írt a szerzőpáros. Föld fagya eltűnt. Csendes eső, már hullik. Felhővonulás. Napfény mosolya úszik, Levélen hernyó kúszik. * Korai eső, Élet növényeknek. Sárosak utak. Friss, könnyed a levegő, Kis bogárszárnyban erő. * Zöldellő fűben, Új napfelkelte csillog. Csepegő eső. Áldás hullik az égből, Szomjoltás, korty reményből. * Rétek rejtekén, […]

Posted by
Posted in

Búzaföldi termés…

Az aratás körüli időkről, tankában írt a szerzőpáros… Búzatábla, mint A tenger, úgy hullámzik! Kalász is szédül. Izzad a fény, csepereg, Búzaszemen megremeg. * Recsegő, száraz Dülöngélés már, érés. Kalász is roppan! Játszik a szél, simogat, Rendezi a sorokat. * Kaszások fenik Acélokat. Élt reá. Kalász, már menne. Dolgos ember csapatban, Fütyül szalmakalapban. * Oly’ […]

Posted by
Posted in

A köd, nem látszik át…

Az őszről, az állatvilágról tankában írt a szerzőpáros Fakó őszi fényt Még sötétítő a köd. Nyálkás levegő. Csiga csúszik csendesen, Őszt simogat nedvesen. * Sötét ködfoltok, Sorban állnak rét felett! Napfény kivillan. Őzek őrzik ösztönük, Fülelik ősz örömük. * Köd szitál ide, Mindenféle vad homályt. Alkonyt fárasztja. Mókus makkot majszolgat, Télire gyűjt, tartogat. * Oly’ […]

Posted by
Posted in

OXIMORON gondolatok…

Európai stílusú TANQ –ban filozofált a szerzőpáros… Csendnek a hangja Szelek szárnyán utazik. Sűrű villámlás. Szívem sötétje csillám, Szereteted hűs villám. * Erdő, némaság Temploma, sok fa csendje. Szél nyerít ágon! Istenek látnak így is, Behunyt szemük szép Iris. * Színes levelek. Még a fény is megcsúszik rajta. Éjjel, vaksötét. Sikoltó csönd karodban, Pihenő vágyzajokban. […]

Posted by
Posted in

Állatos reggel

A tanya életéről TANQ -ban írt a szerzőpáros… A tar faágakról Láthatón, csöpög napsugár! Nyájak majd izzadnak! Nyugodtan lebeg a hold, A lélek csak ezüstfolt. * Hajnal, halkan szitál, Állatok is ébredeznek. Lukból, ürge néz ki! Agy cselekszik. Kar emel. Nem fáj, már lecsüng a fej. * Tanyavégi nádas A szelet bujtatja. Fránya! Nádast lakják […]

Posted by
Posted in

Tavasz táján… tél közepette…

Renga-láncversben az évszakokról Nyárias tavasz Befedi, mind’ a tájat. Hajnal, még hűvös! Borús az idő, Ónos eső csepereg. Az éjjel fagyott! Korai meleg Napok, nyarat ígérnek. Egy kicsit félő… Jégeső pereg, Felhőktől szürke az ég. Télies idő. Esőcsepp hullik, Levelek epekednek. Új lét locsolás. Napnak fénye nincs, Ónos felhők takarják. Látás homályos. Őzek, pataknál Isznak […]

Posted by
Posted in

Így is születhetnek versek

Csak csellengsz kora reggel óta! Az óta nem állt meg az óra! Áttértél, veszett firkálgatóra! Mért tolakszol írni szíre-szóra? Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek, Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek, Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek. Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt? Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a […]

Posted by
Posted in

Oximoron tükörben… az öregség

Az öregségről, oximoronban és apevában írt a szerzőpáros… Vajh’ Mit rejt A tükröm Hátoldala? Elmúlt életem. * Bíz’ Voltam Fiatal, Boldog, derűs. Életet faltam. Így öregen nincs már… percnyi a boldogság, Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság. * Száz Kislány Szívével Játszogattam, Elcsábítottam. Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom, […]

Posted by
Posted in

Az én vonatom, már elment…

Vízió a hátralévő időről… vagy a végről? Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe, Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe… Szív Szorong, Gondolat Jövőt kutat. Mennyi van hátra? Életem kereke forog, Hátralévő semmiségbe robog. Szemeimből, reménytelenség könnye csorog. * Itt már nincsen […]