About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Sok beszédnek sok az alja…

Hétköznapi pszichológia… A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond, Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez. A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond És Félszóból sem derül ki igazság… út jellemhez. Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond. Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hűnek lenni…

De, mi az? Lehet az ember hű, a hazához, Lehet az ember hű, a családhoz, Lehet az ember hű, a baráthoz. A Hűség Kitartást Jelent, személy S feladat mellett. * Van hűség sokféle, amit ki is lehet mutatni, Van hűség, amit meg adott helyen el kell titkolni. Van Hűség Nyilvános, S amit néhol Titkolni muszáj. […]

Posted by
Posted in

Helyes-e, eme cselekedet…

Eszperente nyelven, versben és Európai stílusú haikuban… Ejnye-bejnye, teremtette, Ember, nedveket szerette. Fenekedve erjesztette. Nedveknek lenyelete kellemes, Szerette! De reggel rettenetes! Léte ezért, szétszedett, elegyes. Lehelete, egyenest fertelmes. * Lélek defektes, Cselekedet sekélyes. Megfeneklett kedv. * Kelyhet, remegve vette kezébe, Bevette e nedvet nyeldekébe, Lekergette bélésébe, Bele evett levesébe. Észrevette, nedve régen elment, Helytelen cselekedete […]

Posted by
Posted in

Tiszteletre méltónak lenni…

Tiszteletre méltónak lenni A tiszteletre méltók között, Ez bizony nagyon… szerfölött jó dolog, És szerencse rögvest idemosolyog. Vecsés, 2012. május 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Jó barát!

(Európai típusú haikuban) Múlik bánatod, Ha fejed, a barátod Vállára hajtod. * Vállára hajtod Fejed, érti bánatod. Ő támogatód. * Ő támogatód, Lelkes, biztat, erősít. Még hitet is ad! Vecsés, 2013. április 16. – Kustra Ferenc Molnárné ICA: „A jó barát” c. verse ihletésével.

Posted by
Posted in

Kegyes hazugság…

Rossz szavak, kusza szövevényébe ne keveredj, Másokon, így hamisan, felül biz’ ne kerekedj. Csúnya szavaknak liánnal átszőtt mocsarába, Csak mást bántasz és belefulladhatsz mondókába. A felnőtt ember napi kb. kétszázszor is lódít, Mondják az ezt kutatók, eme kínos módit. Rosszindulatból hazudni egyesen vétek, Az ilyen nem kap feloldozást… ő bűnös lélek. Hazugság is az, mi […]

Posted by
Posted in

Vendégség

(haikuban) Nincs semmi másom, Csak vendégszeretetem. Meghívtam őket. * Megyek a boltba Veszek lisztet kenyérnek, Adok vendégnek. *** Lakomát csaptunk. Volt egy nagy evős napunk. Pocim, degesz lett. * Vendégek mennek, Mi meg kitakarítunk. Vacsi, maradék… * Jól eltelt a nap, Jól éreztük magunkat. Máskor mi megyünk. Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ma oly’ nagyon…

Versben és európai stílusú haikuban… Elnyűttből élet… Újjá, már nem fakadhat! Élni, mi kirótt! * Ma oly’ nagyon… plötty vagyok. Nyomom látszik a havon, De nincs is hó, így vakon Megyek vagy csak… cammogok? * Lesz nagy ünneplés… Családfő is öregszik! Isten éltesse! Vecsés, 2013. február 18. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Viharban lakomáztam (63 évesen)

Csurran- tán’ cseppen a néhány villám, Ennék, de nem találom a villám. Vihar szele már nagyon megpörkölt, Ebédre legjobb falat a pörkölt. Nem is érdekel közben milyen az idő, Pörköltes tányérban én vagyok nagymenő. Kinézek, már nagyon zuhog fránya eső, Reggel óta ünneplek, ő visszaeső. Zuhog nagyon a jég is, mindent fölsért, Bemegyek a spájzba […]

Posted by
Posted in

Nekem, még az sem sikerül…

Bús, könnyáztatta arcom az eső veri, Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri… Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok, Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok. Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet, A végére lásd, hogy mindenki mivé lett… Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull, Porhüvelyünk bármilyen is, a végére […]