About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Az öregség realizmusa…

Öregember megkeseredett lesz, ha volt hite már elveszett. Nyugdíjból nyomorog, szó már sincs, nyaka bőre száraz, fényezett, Itt már az ember, mire fejéhez kap, rég elment az idő, De vár egy végső út… kaszás csak jő, suhint… mi lesz, a győző! Ma már ráncosodik a nyakam Látom én a tükörben magam… Régen, ha esett és […]

Posted by
Posted in

Élet, halkan sötét éjszakái?

A hulló hópelyhek, kristályai, Hóvirágok hófehér szirmai, Élet, halkan sötét éjszakái? Emlékeimben feketék az élmények, de vannak jók és szépek. Ahogy szerintem előre megyek, nem világítják utam fények… Bánat bennem a közöny, utcai lámpák látnak, mint érző lények… Bizony, sokszor van, hogy az élet-zord időkben a szele, Elfojt lángot, és segít neki, a zord idők […]

Posted by
Posted in

Van-e remény?

Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? * Összekötözött Bokával menekülni? Kínlódva várni! * Kilátástalan, Ha nincs kilátás hegyről… Futni? Csermelyből? * Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! De tudják-e, hogy […]

Posted by
Posted in

Már méla a csendem…

Görbe utcán, görbék a fények, Görbe fényekben görbén nézek… Hah! Látom jó görbék a lények… Ti, ne sírjatok, ha nagyon gondtalan mosolygok! Én már a Fénnyel, eredete felé ballagok… Csókokkal csendben lefedem, a szíveteket. Hagyok nektek, soha nem múló szeretetet. Engemet mindig is becsaptak igéző álmok, Így az én álmom, már csak csendes, hűlő zsarátnok […]

Posted by
Posted in

Nyár elvonul a téli lakba…

Sorok az öregségről, versben, apevában, HIAQ –ban… Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön. Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél. Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél. Nyár Ősztől Elköszön. Őszi szellő, Elmúlást jelez. Ha volt még szép nyarad, Elszállt hűvös szellő szárnyán. Ősz-fejed […]

Posted by
Posted in

Fékem

Versben és európai stílusú haikuban… A magas égen Szikrázva süt, napocska! Alkony közeleg. * Már az álmaim sem az enyémek, A semmiben vésznek, elenyésznek. Ezzel minek rontsam meg életem, Ha jól látom, már ez lett a fékem. * Csend, nyikorogva Beáll saját helyére. Beesteledett. Budapest. 2000. július 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Végleges

Fúj a szél és borús az idő, Csendesen eseget az eső. A jókedvem nem igen duzzad, Nem kiabálnék; cigány húzzad! Végleges a felismerésem, Okozom lehetetlenségem. Nem volna szabad vállalkoznom, Nem fogadnak el, nem lesz hasznom. Nem fogad el a pénz, az üzlet, Szerencse messze elkerülget. Lendület és iram nem elég, Sorsom mondja, most már elég. […]

Posted by
Posted in

Élni akartam

Hosszú út pora ráült a cipőmre, Sajna, nem vagyok büszke életemre. Nagy utat bejártam, zarándokoltam, Utóbb kiderült, semmit nem csináltam. Ötvenkét év alatt bizony ez történt Senki nem pártolt, sem hosszan, sem tüstént. Így csak vergődtem, szétdobált az élet, Nem is tudom az életem mivé lett. Mire születni? Kínlódás az élet, Küzdünk, birkózunk mindennel. Mi […]

Posted by
Posted in

Nincs kijárat

Nem látszik semmi, vaksötét van, Áll az óra az éjszakában. Nincs, ki indítsa mutatókat, Így aztán nem lesz már virradat. Tapogatódzok, nincs kijárat, Csak fogdosom nedves falakat. Pókháló terül az arcomra, Denevér akad a hajamba. Megyek csak, mint vak ló a falnak, Nem lelem helyét a jászolnak. Megbotlottam, már térdre estem, Falba marok! Így emelkedjem? […]

Posted by
Posted in

Az éj sötétje

Az est, halványuló vérkoszorúja, Gyorsan belevész az éj sötétjébe. Hatalmat kap sötétség birodalma, Rigók sem repülnek éjsötét kékbe. Ember ki nem lát az ily’ mély sötétben, Otthon marad, családi életet él. Kint kóvályogjon macska a sötétben, Neki a sötét természetes, így él. Elcsitul minden, készülünk másnapra, A pirkadat, majd valami újat hoz. Reggelre lehull éj […]