About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Majd ha, egyszer úgy találom

Majd ha egyszer úgy találom, Akkor tollam jól kirántom… Papírra rovom, a magas égbe kiáltom… És tudom, így azzal magam, én jól elásom… Miért kell poétának olyant írni? Mert poétának feladat… ily’ lenni! Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Alkonyodik…

Az estéről, apevában… Már Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * A Nap Fénye Sápadtan Álomba merül. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A […]

Posted by
Posted in

Orvul lopakodik az este…

Sunyin, orvul lopakodik az este, Sétálót, mindent beterít sejtelme… Menekvés előle nincs… olyan beste. Én próbálom és vigyázom a sötétet, Temetem a nappali keserűséget. Ahogy a fény-sötétet nézem, oly’ ferde… Mintha nem látna elég jól, ember szeme. A fények dőlnek, mint a pisai ferde torony, Mint a hajléktalan, akit lenyomott a mákony. Merengve, tán’ lopva […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 2.

Az elmúlást versben és 10 szavasokban írta a szerzőpáros A múlt, mint nagy sziklafal, a tényeket őrzi rég, Meg a régmúlt történéseit nagyon védi még… A múlt orma csak, fel, olyan nagyon magasba tőr, Kutakodás közben a saját magányom gyötör…. Már nem táplál életet, Nincs ereje. Odalett minden, jéggé dermedt. * Ismerem az ördögöt, biztosan […]

Posted by
Posted in

Elmúlás… 1.

Versben és európai stílusú haikuban, valamint 10 szavasokban… Fény kikandikál A hajnali felhőkből. Sugara, villog. Arcomon vesztegel, enyhén melenget, Nyárnak nyoma veszett, ősz búcsút rebesget. * Kinézek az ablakon, rögvest látom a havat. Jobban nézem, keresem, de nem látom a nyarat. Már, itt a tél és a nyárból emlékem sem maradt… * Színes avar-szín Keveredik […]

Posted by
Posted in

Hildácska…

Oly’ jó, hogy vagy nekem Hildácska, Kén’ már használható villácska. Szép testedre vágyok, Mit nagyon imádok. Hildácska, lesz gyűrött… szoknyácska? Nevetve szeretném lepedőt, Gyűrögetni, mint jellemerőt. Nevetem, Te mosnál, Sőt, te is vasalnál. Kérek légyottot… teljesedőt. Mond kedves, hogy áll a válóper? Lelkem kíntól engem leteper. Légy szabad és enyém, Pihennénk, rét füvén… Hildácskám! Vágyad, […]

Posted by
Posted in

Piac

Piac! Láttam, hölgy cipekedett, Nem bírta tele cekkereket. Mért vett annyit vajon, Krumplit süt majd vajon? Úriember vagyok, segítsek? Rám nézett, szeme ki is tágult, Annyira megdöbbent, rám bámult. Sokat vettem, nehéz, Elkél itt a plusz kéz… Ötszáz méterre lakok! Indult… Szütyők alján, biztos ólom van, De, küldöttem velük harcosan. Félúton megjött, a Szív ritmuszavara. […]

Posted by
Posted in

A szeretet intelmei.

(Az EMBER 14 parancsolatja!) Irigység. Irigység embert sárgává tesz, Mert benne, tenni nem volt mersz. A másé az mi kéne neki, De nincs mersze megszerezni. Gyűlölet. Gyűlölet éltet embereket, Kik nem ismerik szeretetet. Haragszanak mindenkire, Kinek nem beteg a lelke. Erőszak. Az erőszak éltet egyeseket, Kik nem szeretik az embereket. Tévednek, mert hiszik, ettől nagyok, […]

Posted by
Posted in

Váltani?

Megtréfált a sors, Életem túl sós. A sótartó feneketlen, Az életem élhetetlen. Lehet váltani, Só nélkül élni. Akkor mi lesz az étellel Vagy alkudjak az élettel? Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Majd mi látszik?

Az éj sötétjében kuvikok röpködnek, A fejfák felett meg szellemek lebegnek. Nem látunk, csak tapogatódzunk sötétben Bízzunk, hogy szebb jövőt látunk meg reggelben. Az éj vaksötét, gyertyafény elvész benne, Bár állítólag sötétnek is van lelke. Az éj sötét, átláthatatlan és hosszú Látszólag véget nem érő, oly’ mint bosszú. Ködben úszik a hajnal, pirkadat sejlik. Bár […]