About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Furfang

A furfang biz’ az a fegyver Mely azé, ki szólni nem mer Vagy szólnia nem célszerű, Mert ellenfél nagyérdemű. Létezik furfang a női, Ezt férfiaknál beveti Ki kellőn okos, nőies. Az eredmény nem kétséges. Ravasz fő sajátossága Furfangos gondolkodása, Melyet, ha kell, jól kihasznál, Gondolatban messzire száll. A másik eszén túljárni, Gondolatai közt játsz’ni Őt […]

Posted by
Posted in

Építjük…

A sikert… Nagy dolgok ezek, építjük a várat, Igyekszünk, átvesszük majd a hatalmat. Kiterjesszük vár körüli erdőkre, Szükség van a sok-sok egyenes rönkre. Magas várat építünk mi, tornyokkal, Nem hivalkodni akarunk azokkal. Ez nekünk biz’ valós biztonságot ad, Állunk elébe jöhet, a hadd-el hadd. Sikeres, nem aki birtokot kapja, Hanem, akinek van, és abból ossza. […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Nem létező időrészecske… Minden pillanat múlt és jövő, A jelen nem mérhető idő. Valamit mi, már vagy megéltünk, Vagy mi még nem… de majd megéljük. Pillanat varázsa a jelen, Ez nem mérhető idő elem. Vagyis ember nem jelenben él, A tiszta múlt az, mit annak vél. Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fűzfa

Fűzfa ága szomorúan lóg, Ez csak a látszat és demagóg. Hajnali szürke ködbe burkolódzik, A fa válla kissé összehúzódik. A levelét elhullajtotta, Készül a télre eszemadta. Helye továbbra is folyópart És őrzi az elmúlt nyarakat. Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az emancipált nő

Csókolózzunk nyakra-, főre, Közben megkíván a dőre. Én rendes úrinő vagyok, Akárkivel dehogy búgok. Férfiak hiszik, egyszerű, Tán’ borúra jön a derű. Fiuk bizony, más az élet, Én hozom a döntéseket. Engem az anyám nőnek szült, S vagyok életből felkészült. Azért adott Isten eszet, Használjam férfiak felett. Rám hagyta anyám örökül, Fogyassz férfit, szeretetbűl. Csókolózni […]

Posted by
Posted in

Szeretet

Van, ki szeret, van, kit szeretnek. Ez bizony része az életnek, De van, ki nem tud szeretni És aki nem mutatja ki. Nem tud örömet szerezni, Aki azt nem mutatja ki, Pedig része lenne életnek, Látni, érezni, hogy szeretnek. Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Testbeszéd

Fontos dolog a testbeszéd, Ki műveli, pallérozza eszét. Ez is kommunikáció, Ezt tudni hasznos, oly jó. Mozdulat, testtartás, testhelyzet, Mindezt tudni, bizony kellhet. Ez viselkedés lélektan, Ki ügyes, használja okosan. Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Szigetvár dicsősége

Hőstörténetünk… Az oszmán Szulejmán szultán, Az Mohács környékén járván, Ezerötszáz huszonhatban, Belegázolt, az hazába. Győzött Eger ötvenkettőben, Elesett négy évvel későbben. Szigetvárnál, az gaz szultán, Ötvenhatban ostromol mán. Számára Szigetvár vívása, Erővel elfoglalása, Délnyugat-Dunántúl bírása, Hatalma megszilárdítása. Ne feledjük ki védte a várt, A tiszttartó, horvát Sztancsics Márk. Vitézek kétszázan, vértben, Hazafias szeretetben. Szembe velük […]

Posted by
Posted in

Hunyadi János

Rákos mezején nemes emberek sereglettek, Hogy Magyarország kormányzójáról ők döntsenek. Ezernégyszáznegyvenöt, június hatodika, Hunyadi János lett Magyarország kormányzója. Hunyadit a hadvezéri képességei, Vagyona, kapcsolatteremtő ösztönei És közakarat ültette a hatalomba, Benne az ország, végre tán’ önmagát látta. Ő volt az ura az egész, nagy délvidéknek, Szerepe volt ebben, Szilágyi Erzsébetnek. Volt neki ezer faluja, meg […]

Posted by
Posted in

Félhold

Hamvas, mint péksütemény, Sötétben árad a fény. Ez nem zöld török félhold, Napsütötte a félhold. Érdekes jelenség égen, Ember figyeli már régen. Középkorban igen félték, Titkát rég’ még nem ismerték. Azóta ember megjárta, Repítette fel… űrszonda. Lakatlan a kies táj, Nem süt nap, fedi homály. Vándornak, ki éjszakai, Vannak… az ég iránytűi. Maradjunk mi lenn […]