About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Csapások…

Hétköznapi pszichológia… Van, hogy ami édes volt keserűvé, a sóvárgott gyűlöletessé Válik és ez már végleg javíthatatlan… De van, hogy az eddig hőn áhított, úgy vágyott, válik kerülendővé És Így e változások már… mind oldhatatlan. Ezen csapásoktól, a mentális probléma válhat elsőrendűvé. Vecsés, 2017. június 18. – Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én […]

Posted by
Posted in

Eltűntek az évek

Hétköznapi pszichológia… Hirtelen, futva tűntek el a fiatal évek De érdekes, én az óta is magammal vagyok. Láttam én, hogy véglegesen futásnak eredtek, S Én, az óta jobb híján, mindig magammal vagyok, Ha jő halál, hogy készüljek… csak egyedül megyek… Vecsés, 2017. július 13. Kustra Ferenc – A 6 soros versformát én alkottam. 6 sorból állhat, […]

Posted by
Posted in

A vágyam

A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna, Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska, A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna… Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő, Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő, Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő. * A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné, A reménységem […]

Posted by
Posted in

Magamban

Forrongnak a létkérdések… Senkit nem érdekel, hogy mit írok, Írok így hát, magamnak. Senkit nem érdekel, mit gondolok, Gondolok hát, magamnak. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet. Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket. Önmagam vagyok. Az egész világ bennem, Bennem, lelkemben ragyog. Lélekben vagyok – […]

Posted by
Posted in

Míg tart

Míg folytonos a lélegzésem, Addig tart az én reménységem! (HIAQ) Reményem bennem él Míg szívem dobog s lélegzem. Remény nélkül nincs lét. * (sedoka) Lélegzetvétel – Szád sarkában remény ül, Élni, élni, élni még! Lélegzetvétel – Nélkül élni nem lehet, Reményt ez szabályozza. * Amíg tart az én reménységem, Addig elkerül a végzetem! Míg remény […]

Posted by
Posted in

Mindenszentek

Kitekintő: haikuban A tömegsírban Névtelenek fekszenek. Ők is hőseink. * Halotti máglyák Lobbannak Indiában. Ott ez szertartás. * Van, hol nem félnek Haláltól. Dicsőséges. Tán nem mennek el… * Vannak még törzsek, Hol mindenki ünnepel. Közös búcsúzás. * Vannak oly’ helyek, Ahol fehér a gyász színe. Halotti tor van. * Nálunk fekete A gyász színe. […]

Posted by
Posted in

Fények a temetőben…

Versben és európai stílusú haikuban…. Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág… Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. * Gyertyaragyogás! Fekete-bársony égbolt… Csillagfény halmaz. * Értük lobognak, Gyertya, mécses lángjai. Hosszú fohászok. * Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok… már mind meghalt. Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez […]

Posted by
Posted in

Halottaimnál…

Pislákoló kicsi fények árnyjátékát nézem, Az arcod vonásait szeretettel felidézem, Lefolynak a gyertyák és elfogynak az életek, A kis gyertyafüst száll, de fájdalmaink élesek. A gyertyák is majd csonkig égnek Szívemben fájnak az emlékek. Téged már nem hív a létnek szép szava, Befogadott az ég csillagos tava. Az ősi hitű gyertyaláng rívón Pislákol, látom megannyi […]

Posted by
Posted in

Filozofikusan apevákban

és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lesz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk: piros, fehér és zöld! Magyarnak lenni az érzés: fennkölt! Ide születtünk, miért kellene ezt szégyellni? „Másoknak”, “máshol” miért lehet büszkének lenni? Amikor forradalom volt kifolyatták apáink a vérüket, Ezzel megmutatták az igazi, főleg, igaz-magyar lényüket. Túléltük a mongolok kegyetlen támadását, Török sem állította meg a szív dobogását. Folyt bizony a magyar vér, […]