About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Élni akartam

Hosszú út pora ráült a cipőmre, Sajna, nem vagyok büszke életemre. Nagy utat bejártam, zarándokoltam, Utóbb kiderült, semmit nem csináltam. Ötvenkét év alatt bizony ez történt Senki nem pártolt, sem hosszan, sem tüstént. Így csak vergődtem, szétdobált az élet, Nem is tudom az életem mivé lett. Mire születni? Kínlódás az élet, Küzdünk, birkózunk mindennel. Mi […]

Posted by
Posted in

Nincs kijárat

Nem látszik semmi, vaksötét van, Áll az óra az éjszakában. Nincs, ki indítsa mutatókat, Így aztán nem lesz már virradat. Tapogatódzok, nincs kijárat, Csak fogdosom nedves falakat. Pókháló terül az arcomra, Denevér akad a hajamba. Megyek csak, mint vak ló a falnak, Nem lelem helyét a jászolnak. Megbotlottam, már térdre estem, Falba marok! Így emelkedjem? […]

Posted by
Posted in

Az éj sötétje

Az est, halványuló vérkoszorúja, Gyorsan belevész az éj sötétjébe. Hatalmat kap sötétség birodalma, Rigók sem repülnek éjsötét kékbe. Ember ki nem lát az ily’ mély sötétben, Otthon marad, családi életet él. Kint kóvályogjon macska a sötétben, Neki a sötét természetes, így él. Elcsitul minden, készülünk másnapra, A pirkadat, majd valami újat hoz. Reggelre lehull éj […]

Posted by
Posted in

Eltévedtem

Eltévedtem! Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége, A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege. Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége, A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete. Hol a kiút? Eltévedtem! A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje, Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege. Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya, […]

Posted by
Posted in

A szívem

A szívem dobog, és hős ritmust ver, De menetelni, vágtázni nem mer. Szívem dobog, minek ez irama? Meggyötörte az élet és a ma. A szívem továbbra is lendülne, Ha nem volna, mi mindig fékezze. Én most súgok neki, csak előre… Hagyja el azt, ami most a féke. Vecsés, 2000. február. 6. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ébrenlét

Micsoda élet, micsoda lét, Annyira nem jó, az ébrenlét. Álmodni ébren nagy kiváltság Annak, kinek jó ez a világ. Nem jó a világ, megcsalt a lét, Így nem is jó az ébrenlét. Alva álmodni tán’ igazi, Akarom vagy nem, ezt kell élni. Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Úgy érzem

Levegőzőm és Sóhajtok. Volánhoz ülők és Elhajtok. Nyomom a gázt és Elviharzok. Lassan úgy érzem, hogy Nem vagyok. Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tüzes katlan

Elveszni a végtelenbe, Feloldódni a semmibe, Fentről nézni lefelé, Imádkozni felfelé. Mi lehet a Teremtő célja? Kinek, hová vezet útja? Kinek útja járhatatlan, Annak élte tüzes katlan! Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kiknek?

Kacsázni a tó felszínén, Vadkacsázni nádas szélén, Horgászni a Balatonba, belenézni a Vezúvba, Célba lőni a vurstliba, Beülni a körhintába. Ezek jók és kedvtelések. Kinek ez… lehetségesek? Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

És itt van

Fény cikázik a fák lombjai között. Már ősz van, a sok gólya elköltözött. A medvék téli nyughelyet keresnek, A vaddisznók még makkért verekszenek. A pókok meg kövérek, jól megnőttek, Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. Cseresznyefánk levele rozsdásodik, Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. Minden elmúlás, új élet kezdete, Mindennek van talán […]