About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

Viharos pillanatok…

Ősszel… az életben is… versben, HIAQ –ban és apevában. Az idő csak halad, folyvást, lustán lépeget, A vihar meg lecsap, engedélyt nem kéreget. * Az idő szeszélyes, Kicsit nyár, majd vihar tombol. Fázós magány vacog. * Az életben a saját forgószelem pusztít, akarattal, És nem fekszem le egyedül, csak a társammal, a haraggal. * Egy […]

Posted by
Posted in

A gondok a fényben

Hétköznapi pszichológia… A gondok, mindig bőszen, felülkerekedtek rajtam, Pedig én élet sötétben mindig a fényt kerestem. Mások, oly’ megátalkodottan, csak nevettek rajtam, Pedig Miattuk a fényben, néha a sötétet kerestem. Ha a fény esetleg rám villantott… csak odahagytam. Vecsés, 2018. július 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Átélem…

(Bokorrím) Egyszer majd, én is átélem a halál titkát… Ember, mikor elfoglalja az örök sírját. Be is fogom lakni, mint egy medve a vackát. A Halál Értem is Eljön egyszer. Megfejtem titkát…? * (3 soros-zárttükrős) Bizony van, hogy fránya halál a legszebb, Ha körülmény lehető legelegebb… Bizony van, hogy fránya halál a legszebb. A Halál […]

Posted by
Posted in

Nyár vége felé

Sorok az őszelőről, versben, apevában és haikuban. Augusztus végén járunk, az éj, hűvösségét jelzi… Az éji hűvösség az ősz közeledtét előjelzi. Nyár Végét Járja már. Éjjel elkel Lenge takaró. Hűvös éjszakák, Űznek nyári álmokat. Ősz nyugtalan… vár. * Csillagok most is vannak, sok fénytelenül ragyog, És a fűben már kevés szentjános bogár csillog. Éj Fénye […]

Posted by
Posted in

Mondjátok!

Kihalóban az emberi értékek, Világszerte nő az agresszió. Miért nem kellünk egymásnak gyerekek? Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Durvul a nép és bőszen gyűlölködik, Gyűlölet van, közben nem kell a meló. Mindenki állhatatlan, fenekedik. Mivé lesz ez a világ? Mondjátok, ó… Fiatalokat senki nem neveli, Az öreg meg nem kell, ő már kikopó. […]

Posted by
Posted in

Bús az idő

Borult az ég, bús az idő, Ez az ősz, de tél is eljő. No, nem baj, lesz még tavasz is, Kivirul, akkor lelkünk is. Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Árnyék

Árnyék fekszik, alattomosan a fa tövében, Jól lehűsölnék, ha lehetne, ebédidőben. De mily’ gonosz a Nap velem, odébb ment az égen És mire feleszmélek, árnyék, már nincsen régen. Vecsés, 2002. szeptember 21. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Zúg a vihar

Zúg a vihar, félrevert harang dacára, Senki nem figyel a segélyes szavára. Már nincs erőm szólni, csak állok, mint vitéz Aki vesztes csata után, csak áll és néz. Vajon kihúznak-e a holt nyugalmábúl? Tér és idő nekem vajon még kitágul? Tekintetes Pech rám néz, gúnyol nevetve… Reá vitézre, kinek kardját elvette. Budapest, 2000. augusztus 17. […]

Posted by
Posted in

Iszonyú világ

Borzalmas az egész, iszonyú világ. Mikor gyúl már nekem is egy kis világ. Sírom ajtaját, valaki törhetné És halotti maszkomat levehetné. Meggyilkoltatának. Nem élek többé? Letaposnak. Válik még sorsom szebbé? Az én szívem élve eltemettetett, Várfokról ledőlve betemettetett. Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elmentünk kirándulni

Elmentünk kirándulni a családdal. Mindent láttunk, most együtt a családdal. Állatkertben voltunk a vadak között. Nem féltem az orrszarvú háta mögött. Feküdt a nagy krokodil, mint egy hulla, A sörényes oroszlán sem volt nulla. A vadkacsa gácsérja éppen búbolt, A fókapár meg játszott, versenyt úszott. Láttunk, pici, erős nyílméreg békát, És hátul vakartuk orrszarvú hátát. […]