About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

A „nem” is válasz

Minden hír, hír és a „nem” is válasz. Bizonytalanság, ha „nem” a válasz. Míg az ember vár és nem hall nemet, Ábrándozik, hiú álmot kerget. „Nem” mondása valamit igényel És ez nem egyenlő a főlénnyel. Így „nemet” ki, nehezen mondanak, Mert ők pszichésen alul maradnak. Szótlansággal, másikat alázzák, Ezzel végül is sárba tapossák. Kiben nincs […]

Posted by
Posted in

Elmállok…

Versben és TANQ –ban… Verselek, Kesergek. Esőn állok És elmállok. * Valóságom pihen, Szelíden ölelem, esőt… Elmállás valóság… Homály hosszasan vacakol, Aranyfelhőkön zakatol. Vecsés, 1999. június 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Keresd

Keresd a Napot Amikor fehér nyírfák Zöld fenyvesek Tavak ezüstje Fölé kúszik a Látóhatár szélén És csillogásával Ragyog a tájra. Keresd a Holdat A zuhanó vízcseppek Esti csillogásában A sötéten légies tájon Az áttetsző ólomfehérben A zöld árnyalatok nyálkásságában Amint ezüst utat épít A tó vizében. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Megértem az ötvenet

Megértem az ötvenedik karácsonyt És kiderült, hogy ez milyen kemény csont. Megesett velem az, mi még sohasem, Dolgoztam, munka lett az egyetlenem?! Már az se semmi, hogy nem voltam otthon, De még ennél is rosszabb lett az álmom. Ez volt első karácsonya unokának. Nekem nem jutott belőle, csak családnak. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Héja

A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Azúrkék

Az azúrkék tán’ a boldogság színe? Az ott fenn a pilóták játékszere? Szabadon, csak repkednek, mint madár, Az ő életvágyuk teljesült már. A madárnál, felhőnél gyorsabbak, Mint a villám, le és fel… cikáznak. De marad a kérdés; szabadok-e? Fejük felett… a kabin plexije. Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Víziós hangulatban…

Csúnya ködös idő rontja a hangulatomat. Ilyen időben nem vezetem ki paripámat. Inkább megyek gyalog esernyővel, Lesz még itt szép idő, napkeltével. Szépek a homályba vesző csupasz fák, Bejglinek fontos része a darált mák. A havas erdőben az őzike a tavaszt várja, De, hogy daráljak mákot, mikor köd borult a tájra. Vecsés, 2013. június 5. […]

Posted by
Posted in

Múlik a nyár és már itt az ősz…

Az ősz a földöntúliak találkozása Még kis meleg, rohammal eltakarítása… Nyár Lassan Útra kel. Változni fog, Lét és természet. * Múló nyárban, séta a már lombhullató fák alatt, Az elszálló hárslevél illata még kicsit marad! Andalogjunk együtt, fogjuk egymás kezét! Szívünkben, éljen mint gyönyörű emlék. * Csalódást hoz az őszi szél, a hideg fuvallattal, De […]

Posted by
Posted in

Jutottam… jutok… fogok jutni?

Életmeditálás, versben és apevában… Jártam én sokat a macskaköves utakon, Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon. Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs, Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs. Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon, Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon… Volt Múltban Jó és rossz. Voltam fenn s […]

Posted by
Posted in

Elsorvadt levélhalmaz

Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, És majd jön biz’ a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… Tavaszi nap sugara villódzva […]