About Me

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője.

Írni 1997-ben kezdtem egy élmény hatására. Eddig valamivel több mint 2400 verses művem van, ebből még kb. 950 vers kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3400 darabot eredeti, Basó féle stílusban, és cca. 400 db-ot európai stílusban. Naponta írok. Lelki kényszerem van rá. Szoktam írni: verset, aforizmát és novellákat. Haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga láncverset, és Tankát is, sőt megalkottam a HIAQ-t és TANQ-t, mivel álláspontom és a kísérletezéseim-kutatásaim szerint, ezek jobban megfelelnek a magyar nyelv sajátosságainak. (Szótagszám: 6-8-6+8-8). Megalkottam a fordítottját a HIAQ-nak HIAfo néven (6-6-8). Már írok 10 szavasokat és oximoronokat, apevákat és tükör apevákat is, sedoka-t és 3 soros-zárttükrős-t, amit szintén én alkottam meg. Ez "magyar vers", de az eszmeisége olyan, mint a sedoka-é. (A szakirodalomban is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek... De, végül is a szakma ezt fogadja el eredetinek!) Szívesen írok - egyedül is - olyan "műveket", amelyekben a különféle stílusosokat vegyítem... Az olvasóm ezek olvasásával közelebb kerül a mondanivalóm megértéséhez... (Visszaigazolásokból tudom...) Már több poéta társam van, akivel együtt is írunk, közös műveket. Sőt, már szerzőtársaimmal együtt írunk, nem csak kétszerzős, de háromszerzős műveket is, ahol mindenki más stílust használ. Anyagi helyzetem soha nem engedte, hogy önálló kötetet jelentessek meg, de több (öt) irodalmi portálon is publikálok. Az alábbi antológiákban szerepelek:
1. Illúzió 2010
2. Átszellemülés 2011
3. Megbúvó csillagok 3. 2011
4. Ritmikus sorgimnasztika - POET 2015
5. A NAPKORONG LAKÓI - Napkorong Irodalmi Klub 2015
6. DÉLIBÁB ANTOLÓGIA - Cserhát Művész Kör 2016
7. Szimfónia ANTOLÓGIA - Magyarerő 2016
8. Mint fénylő nap - Napkorong Irodalmi Klub 2016
9. Szeretet üzenete - Magyarerő Antológia 2017/1.

Tősgyökeres vecsési lakos vagyok és itt is élek, már - szegény - nyugdíjasként. Az idén 70 leszek, ha megérem! A foglalkozásomat tekintve eredendően bűnügyi nyomozó voltam. 6 évig judóztam, majd 8 évig karatéztam és 1978. 09. 01-jén 71 karatékéval megalapítottam a vecsési Karate Szakosztályt. 6 évig én voltam az edző. Azóta is van Vecsésen karate sport. Négy unokám van.
A nyugdíjas le van írva és olyan, mint avarban a levél... Hiába, már gyermekkoromban is mindig mondták az öregek, hogy "az öregség bajjal jár..." Már csak az a dolgom, hogy még egy kicsit húzzam... De még írok Nektek, hátha van, aki várja?!

Posted by
Posted in

A múló idő… elröppen.

A múlt-élet része is az idő… A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban, És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban. Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan. Fáj! Idő Múlása… Megfékezni? Létezhetetlen. * A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél, Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél? A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél. Fa […]

Posted by
Posted in

Mi férfiak

Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk! Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk… Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget, Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet? Vecsés, 2009. május 2. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Még rügy az élet…

Születő életről – eredeti Baso stílusú haikuban… Rügyek bomlanak, Alakul az új élet. Remény-fényekben. * Fűzfa dús lombja Pataknál, magány-hírnők. Ága vízbe lóg. * Aranyló mező, Születő virágágyás. Üde sugárzás. * Virágnyílások, Sok, méz ízű titokkal. Remény, újólag… * Orgonabokor Már látható, rügyet bont. Frissülő élet. * Végtelen térben Hallani rügyfakadást… Évente, egyszer. * Napsugár […]

Posted by
Posted in

Placebót oszt a természet?

(3 soros-zárttükrős) Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? Rögtön valós lesz, ha ránk küldi fergeteget… Itt a tavasz, vagy placebót oszt a természet? * (haiku) Fán, nincs zúzmara Hófehér, már itt nem úr! Ág, mint szélhárfa. * Hideg, csomagol. Havazás, már elolvadt. Hideg már nem fed.. * Szól szellő szélnek, Tarolj! Adj a […]

Posted by
Posted in

Nyárelő idején

Volt… micsoda ravasz tavasz! Hír volt: hegyekben még havaz! Pedig most volt, kemény telünk, Hogy vége, örömélményünk! Lassan túl vagyunk tavaszon, Már nem csúszkálunk havakon. Lassan tavasz is elmúlik, Idő is előbbre csúszik! Mezőn, virágok kinyíltak, Fű is vastag, ülni hívnak! Hajnali harmatcseppek már Nincsenek, mentes a határ. Légben a lepkék játszanak, Méhek, már nagyon […]

Posted by
Posted in

Vakvágta a jövőbe…

Filozofálgatás a jövőről Vágtatnak a tán’ megvadult lovak a gladiátor alatt… Mi vagyunk az a gladiátor, súlyos, lógó felhők alatt… Nem a arcba vágtatunk, ám előre a jövőbe De mi az, hogy jövő? Életünk új lehetősége? Lovak patája alatt porzik a beton, a fű, Visznek magukkal, tudjuk… ott nem nő elég szegfű. Majd ha odaérünk, […]

Posted by
Posted in

Kutyafürdetés

Bogaras és bolhás volt Bobikánk, Doki mondta, fürödjön a kutyánk. Nosza, gyógyszer száz liter meleg vízbe, Az meg bele műanyag edénybe. Ötven kilós kutyát beültettem, Nyaka alatt fogta a bal kezem. Jobbal meg öntözgettem busa fejét, Szerette, be sem csukta a két szemét. Öt percig áztattuk a fehér lében, Anyu és Anita locsolta bőven. Szerette […]

Posted by
Posted in

Tűzet éleszteni

Minden szerelmet, Mint minden tűzet, Éleszteni kell. Együttlét felold, Energiát ad, Ezért tenni kell. Ad önbizalmat, Mint javadalmat, Ez az, ami kell. Több ágyba bujás, Sok bujálkodás, Ez mi sokszor kell. Újból és újra, Kell biz’ a társa… Szerelemhez kell. Összeborulás, Több mint bármi más… Csak akarni kell. Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Kék ég alatt

Az azúr fénnyel áradó utcákon, A selymesen halovány kék ég alatt, A házak homlokzatának csillogón Visszaverődő visszfénye nem oly’ matt. Nők, mint azúr színű arany üstökős, Úgy mentek tova, szinte átsuhantak. Ruhájuk lebegett, arcuk gyönyörős, De mindez csak álom, mit mások láttak. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

A kanadai Bow-tónál…

Mindenütt pára, örvény, árnyékok, Köd-gomolyból néha, nagy hegycsúcsok, És hihetetlen magas sziklafal. Ezt látni felér egy szép álommal. A mélységből előtűnik a tó, Látványához nincs hozzáfogható. A vize varázslatosan szép kék, Csípem magamat, mintha álmodnék. A hegyekben a Bow-tónál ilyen, Lelki szemeimmel látom milyen. Mert biz’ ez nekem marad csak talány, Mi látható Kanadában; talán. […]