About Me

Dr. Lajtos Nóra az Irodalmi Rádió szerzője.

Püspökladányban születtem, Nádudvaron éltem húszéves koromig, azóta Debrecenben élek. A püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, majd a Nyíregyházi Főiskolán szereztem magyar-ének-zene-zongoraoktatói oklevelet. Tanulmányaimat a Debreceni Egyetemen folytattam, ahol 2013-ban PhD (doktori) fokozatot szereztem irodalomtudományok ágban.
2002 óta a Medgyessy Ferenc Gimnázium tanára vagyok. 1996 óta publikálok országos és regionális folyóiratokban, prózát, verseket és tudományos szakcikkeket. Főszerkesztője vagyok az Irodalom21 A debreceni magyartanárok lapjának.
Eddig két könyvem jelent meg: A tiszta beszéd varázsa (2014) tanulmány-és kritikakötet és Sorsszimfóniák (2015) című verseskötetem. Az Írószövetség tagja vagyok.
Mind versben, mind prózában szeretem a finom asszociatív játékokat.
Verseim néhol prózaiak, prózám néhol lírai.
A szöveg mindenhatóságában hiszek, abban, hogy a kimondott szavaknak, de az úgynevezett szövegcsöndeknek is erejük és méltóságuk van.

Posted by
Posted in

Megváltatlan szekvencia

A Pillangók szárnyai véresen csapkodnak, fel az égig, ívesen   hagyják el eme földi létet, hol a halál, mint egy nagy kísértet   águjjaival megkarcolja az eget, majd kinéz magának, kémlelget,   kötelet fon fahusángból, az időt tépázza ruhástul,   ködöt pipázik az istenadta, nincs már tétje, hiába hallatja,   csak a Hétfájdalmú Szűz, ki […]

Posted by
Posted in

Marionetta búcsúja In memoriam Nagy Mesi

“Marionettát leselejtezzük. Unalmas, és kopott. Nem ő az első Marionetta Babúzs, akit le kell cserélni. A zsinórjai gyengék. Porcelán arca repedt. Javaslom selejtezzük le, és készítessünk egy újabb, szebb s bájosabb marionett babát! A műsorszámot pedig teljesen átírjuk.” a leselejtezés megtörtént. pedig nem voltál unalmas, és kopott sem. harmincévesen az unikornisaiddal álmodtál minden éjjel. az […]

Posted by
Posted in

A fekete Bösendorfer

Hatalmas teste úgy terül el a teremben, mint nyári lugas alatt egy sörpad, vagy akár egy nagyot ásító holdszáj, a filcborítású kalapácsok csak érinteni tudják a fekete-fehér álmukból felvert húrokat, a csengő hangon megszólaló dallamfutamokat, a hármas- vagy négyesfogatú, vágtató akkordokat – az Élet melódiájával   kitapétázott szobájába hordja eddigi élete keresztjeit: kottatartóján ázott fúgafutamok […]

Posted by
Posted in

Az utca vándorai

Talpuk alatt megreped az aszfalt, mert súlya van a gondjaiknak; nem árvának születtek: angyali teremtések voltak ők is egy gyerekkori fényképen; most mégis nyári éjszakán magukra húzzák takaróként az eget, csillagrojtjaik megcirógatják arcaikat, olyankor ecetszagú a mosolyuk; vánkosuk a téli éjszakában egy sínpárna lesz, s behavazott emlékeiken nem fog majd a könnyes olvadás, utcáról utcára […]

Posted by
Posted in

Memento mori

Egy nyár végi hajnalon előretolta magát az ősz mustba fulladt a most feltarisznyázott a múlt nem volt tere a jövőnek a jövőknek-menőknek Kháron ladikja maradt az idő majd elszaladt velem a tejutas végtelenbe csillagsátorban háltam meg akkor haltam utána az elmúlásnak   szomorúfűz hajamba bele-belekap egy Bach-fúga, rátekeredik a főtémára és csak a hulló hajszálak […]