Posted by
Posted in

Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem, s a fák fölém hajolnak biztatón. Kívánhatok-e ennél többet, ha gyengeségem lassulni kényszerít, s vágyaim gyáván megtorpannak, mint érezni a változó lomb ölelését, a mély kékségben a végtelen erőt, s a mező enyhült sóhajtásából mélyre szívni egy új tavasz ígéretét

Posted by
Posted in

Az öröm gyümölcse

Mit viszel csőrödben, kismadár? –, kérdi, s míg válaszra vár, az apró teremtmény vállára száll, és torkából a dal az ő lelkébe hull.   Az ember tudta már, a madarat ki küldte, lelkébe a derű magját elültesse, ott meggyökerezzen, szépen növekedjen, virága teremjen nemes gyümölcsöt, mellyel borús lelke éljen, s övendezve nyíljon a teremtett világra, […]

Posted by
Posted in

Úgy, mint ők

Ha megtanulnánk a madarak énekét, s úgy köszöntenénk mint ők a pirkadó eget, lelkünk húrjai nem feszülnének pattanásig, míg a nap békésen halad kelettől nyugatig. Megköszönnénk az alkony csodáját, s könnyű lenne álmunk éjszaka!

Posted by
Posted in

HAIKUK tőlem válogatás nélkül

A föld mélyében (is) tűz dohog, míg békésen termi kenyerünk. * Égig érő fa koronáján csillagok – álmot sző a csend. * Fényes tó partján némán bámul a béka – bűvöli a hold. * Kései virágzás – a természet ábrándja – csak szemnek való. * Hallod? Magányod kertjében egy madár most csak neked dalol. * […]

Posted by
Posted in

Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

  A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]

Posted by
Posted in

Apevák

Könyv, te légy örökké világunknak világossága! … Szólj szavam, hirdesd, hogy a szeretet megtartó erő! … Jó pásztor, tereld nyájad dús mezőre, ott nyugalmat lel! … Ím, várad homokból építetted, s elfújta a szél. … Nap süti a mezőt aratásra érik az idő. … Nyár, érleld választott gyümölcseid, legyen bő szüret. … Fa, virág, állatok […]

Posted by
Posted in

Merre szállnak a fellegek?

Egy asszony naplójából /3 Nyár elején zsenge még a fű, derékaljnak fényes zöld selyem, testemhez simul, lágyan ringat, míg elalszom, ébren álmodom. Felhők suhannak a fák fölött habfehér fátyol szárnyakon, köröttük a tág óceánban végtelen csend és nyugalom. Míg félálomban kísérem őket, arcomba kósza szél lehel, s én, ábrándos lélek, tőle kérdem: Merre szállnak a […]

Posted by
Posted in

Háromszéki Szépmező

Szárba szökkent már az új kalász, szőkeségén elmereng a nap, s míg lágyan dúdol a szél a nyárnak, mint szelíd tenger ring az arany táj. Drága kincsünk e székely rónaság, földjében terem dúcos kenyerünk. Szépmező, te népünk hű szolgálója, őrködjön fölötted múltunk s jelenünk!

Posted by
Posted in

Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth díjas költő, a nemzet művésze

Kányádi Sándor emlékére “A vers az, amit mondani kell!” És mi mondtuk verseidet, Mester, lélekkel kicsik és nagyok. Tanulásunk útján fáklyaként lobogtál, s míg magyar él Földünkön, lobogni fogsz. Köszönjük, hogy voltál és leszel nekünk. KRONIKA.RO KRONIKA.RO Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet […]