Posted by
Posted in

Pihenőben

Elcsendesülni aggályok nélkül, csak menni, menni, amerre visz a láb, oda, ahol a szelek más húron zenélnek, más illatokkal jön feléd a nyár, s amerre jársz, hogy csended ne zavarják, elnémulnak a beszélő kövek. Kép: Káli-medence (Kőtenger)

Posted by
Posted in

Szűrt realitásban

Alkalmazkodsz minden körülményhez, magadra erőlteted a kényszer zubbonyát, mint a cipőt, bár lábadnál kisebb, viseled öntudatlanul, miközben nőnek körülötted a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól érzed magad, biflázol kéket-zöldet, undorral nyeled a csukamájolajat, viseled, mit a szigor rád kényszerít portörléstől Pitagorászig, de nem tudod, mit tudnod kellene, vársz, jön majd valami vagy valaki és […]

Posted by
Posted in

Gratulálok

Szívből gratulálok Bodó Csiba Gizellának a megérdemelt 2015-ös év legjobb szerzője elismeréshez, és kívánom, hogy még sokáig folytathassa értelemmel és alázattal teli alkotói munkáját!

Posted by
Posted in

Színes képek

Színes képek Makfalváról     Rövid falusi létem emlékeit úgy őrizgettem, mint meséskönyveim színes képeit. Gyermeki fantáziám mesébe palántált mindent, amit a falu kínált kíváncsi lelkemnek. Lestem az alkalmat, hogy közöttük lehessek, csodálhassam hőseim, s mi több, közülük való szerettem volna lenni, úgy járni-kelni, mint nyári napokon a kapát vállán egyensúlyozó menyecske, aki keszkenőjét szalmakalap […]

Posted by
Posted in

Összetartozás

Most valami újat kellene írni! Ez a baj a verssel, megírod, utána az űr újért kiált, s mert bensődből fakad, nyugton sose hagy, lázít, békít, ad és vesz, amint szárnyára engeded, másnak adjon, és kapja, mi neki jár, érzed, az űr marja lényedet.   Ez így megy szüntelen, amíg széthordanak a strófák, s akkor más […]

Posted by
Posted in

Várok rád

Részlet a Házasodni minden áron c. elbeszélésből Abban az esztendőben a hegyek felől korai havazást hozott a szél a háromszéki tájakra. Szerencsére az emberek végeztek a betakarítással, az őszi szántáson is túl voltak már, csak néhol gubbasztottak a csűrben még nagy halom hántásra váró kukoricsacsövek. Bartáék épp vacsoráztak, amikor szerényen kopogtak az ajtón. – Édesanyám […]

Posted by
Posted in

Angyalra várva

Havazik, hull a dermedt fűre, behinti a háztetőt, s végre, ablakom előtt a meztelen fa hófehér hálóinget ölt.   Ilyenkor felébred lelkemben a gyermek angyalváró hangulata, szaloncukrot főz anyánk, mi körülüljük a nagy asztalt, és frissen sült kekszek illatában színes papírok, ollók s két kezünk a fenyőfát karácsonydíszbe öltözteti, ünneppé varázsolva a várakozás perceit.   […]

Posted by
Posted in

Robogás

    Árnyak, fények… út szélén a fák állnak, nézik, mint robog vonatunk az út vége felé.   Ritmusa ringat, néha ráz, néma tájban zord állomás, egy perc megálló, indulunk tovább, utánunk egy fa álmosan integet.   Kezemben könyv, hű útitárs, menny és pokol között nem is lehetne más…   Az ég tiszta kék, a […]

Posted by
Posted in

Őrült magány

Kevert érchangok, dübörgő decibel, a fényszóró vörös, kék füstöt lehel, testpára csapódik terem falára, őrjöng a lélek vonagló zárkában, kéz pohárra tapad, gubbaszt az elme, a magány sötét zugban áll prédára lesve, éjfélt üt az óra új nap kezdetén, sikoltoz a lemez, a magány ünnepel. 2011.

Posted by
Posted in

Szólítsd meg a csendet

  Tél jött. Közeleg Karácsony, Jégfüzérek csüngnek kopár ágakon, Ködlámpák fényében szédült tánc az élet, E lázas keringőben helyét keresi a csend. Ember, állj meg egy percre! Szólítsd meg A csendet, nyiss kaput neki! Gyújts egy szál gyertyát, hogy szelíd fényénél Lelked házához ösvényre leljen!