Posted by
Posted in

Téli emlék

Lelkemmel látom, mint régi emléket, voltak nyugodt, fehér teleink, amikor szobánkban hosszan pihent az árnyék,  gyapjú sálba leheltük hárs illatát, álmos altatókat dúdolt a tűz lángja, fényében álmot szőtt a romantika, s bűvös éjeken, mint meséinkben, jégvirágok mögül szerelmünket leste a hold.

Posted by
Posted in

Ha mégis

  A gyökér a fontos, tartson szilárdan, dühöngő szelet  melled kiállja, hátadon döngesse dühét az ég, ha mégis fejedre átkot szór a végzet, s érzed, lelked hamuvá ég, gyökeredben kitart az erő, minden sejtje lüktető élet, sarjai az égig nőnek.

Posted by
Posted in

Mennyből az angyal

Gyermekkorának karácsonyfáját az angyal minden évben a legnagyobb szobában az ablak melletti sarokba állította. Látja magát, amint ott áll a feldíszített fa előtt, és mintha érezné is, hogy minden ízében remeg a gyönyörűségtől. A karácsonyfa csúcsáról az angyal mosolyog rá. Rózsaszínű arcát hajfürtök koszorúzzák, hófehér pihékkel díszített szárnyai között apró kezeit imára kulcsolja. Nem tud betelni […]

Posted by
Posted in

Időtlenségben

Lábam selymes folyóban ázik, fejemen nyugszik a végtelenség, két karom, mint madár, ha szárnyát leejti, súlytalan tömegként ölembe hull.   Ernyed az akarat, kihuny a fény, a hang elhal, mélység a magassággal a térben most egy, az idő megszűnik lassan, s vele a mozgás. Kérlek, viseld gondomat szüntelen!

Posted by
Posted in

Legszebb ünnepünkhöz

Jöjj el, karácsony, fejtsd le vállunkról a közöny karmait, erőd nélkül idegen tömegben névtelenné válunk, félünk, létünk értelme semmibe vész. Jöjj el legszebb ünnepünk csodája, szellemünket tereld példás utadon, segíts fölemelni lehajló fejünket, bátorítsd, kit hite elhagyott!

Posted by
Posted in

Decemberi látlelet

Köd szállt le az ólmos égből, szürke ködben minden szürkül, az ég a földhöz közelít, borzongás ráz mindenkit, dér száll védtelen ágakra, utcakőre, a válladra, dermed a szél rejtekében dérvirággá gömbölyödve.

Posted by
Posted in

Fájdalomból új élet

Remegett minden ízében, mikor azon a télen a fagy védtelen törzsébe mart, s a váratlan vihar ereje legszebb ágait letépte.   De az ég e szenvedést nem küldte rá hiába. Erejét meghagyta, s ő fájdalmából új tavaszra ébredt, érezte a napfényt, s már tudta, sebeiből új élet fakad.

Posted by
Posted in

Őszi álom

Nyitott lélekkel álmodom, testem avarba süppedő anyag, fölöttem fehér bojtfelhők között az ég kékkel pásztázott szárnyalak.   Késő őszi álom ez, balladája lassú elmúlásnak, változásaim rapszódiába szőtt zenéje, madárszárnyú bojtos ég alatt.

Posted by
Posted in

Derékba tört életek /Bözödújfalura emlékezve/

Fényképezte: Magerusan Adrian Szomjaztad az esőt, jött és megitatott széles tenyeréből, nap perzselt, kósza fuvallat enyhítette homlokod tüzét. De jött a pusztulás. Téboly döntését nyögték vergődő életek. Menekült, ki erővel bírta, s a dombról rémület kínjával tűrte elsüllyedni a templomot s az iskolát. Nőtt a víz, súlya ágaid törte. Míg hatalmas koronád fénytől búcsúzott, gyökereid […]

Posted by
Posted in

IRÓNIA PÁTOSSZAL

Mindig jobb időkre vágyunk. A jelent átszeljük, kapkodva, mint a hal, kit légszomja hajt. Nyűg, bajlódás súlya terhes, s a teher ma kínos, ahol érjük, ott tesszük le.   Az idő ma pénz, ezt megtanultuk, s az erkölcs? Ó, kérem, a régi elfogyott, s az újat méretre vágjuk. Ki mint veti ágyát, belőle úgy részesül. […]