Posted by
Posted in

Úgy, mint ők

Ha megtanulnánk a madarak énekét, s úgy köszöntenénk mint ők a pirkadó eget, lelkünk húrjai nem feszülnének pattanásig, míg a nap békésen halad kelettől nyugatig. Megköszönnénk az alkony csodáját, s könnyű lenne álmunk éjszaka!

Posted by
Posted in

HAIKUK tőlem válogatás nélkül

A föld mélyében (is) tűz dohog, míg békésen termi kenyerünk. * Égig érő fa koronáján csillagok – álmot sző a csend. * Fényes tó partján némán bámul a béka – bűvöli a hold. * Kései virágzás – a természet ábrándja – csak szemnek való. * Hallod? Magányod kertjében egy madár most csak neked dalol. * […]

Posted by
Posted in

Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

  A költő magányosan a folyóparton áll, földig hajló lomb hűvöse homlokára száll. Amíg ír, a szél hang nélkül repül, madár ül az ágon szótlan, tétlenül. A vidéken most különös csend honol, a költő fűre dől fényben álmodón. Este jön, halkan pereg a ég harmatja, messze világlik egy szentjánosbogár lámpa. A tücsök húrjain most dicséretet […]

Posted by
Posted in

Apevák

Könyv, te légy örökké világunknak világossága! … Szólj szavam, hirdesd, hogy a szeretet megtartó erő! … Jó pásztor, tereld nyájad dús mezőre, ott nyugalmat lel! … Ím, várad homokból építetted, s elfújta a szél. … Nap süti a mezőt aratásra érik az idő. … Nyár, érleld választott gyümölcseid, legyen bő szüret. … Fa, virág, állatok […]

Posted by
Posted in

Merre szállnak a fellegek?

Egy asszony naplójából /3 Nyár elején zsenge még a fű, derékaljnak fényes zöld selyem, testemhez simul, lágyan ringat, míg elalszom, ébren álmodom. Felhők suhannak a fák fölött habfehér fátyol szárnyakon, köröttük a tág óceánban végtelen csend és nyugalom. Míg félálomban kísérem őket, arcomba kósza szél lehel, s én, ábrándos lélek, tőle kérdem: Merre szállnak a […]

Posted by
Posted in

Háromszéki Szépmező

Szárba szökkent már az új kalász, szőkeségén elmereng a nap, s míg lágyan dúdol a szél a nyárnak, mint szelíd tenger ring az arany táj. Drága kincsünk e székely rónaság, földjében terem dúcos kenyerünk. Szépmező, te népünk hű szolgálója, őrködjön fölötted múltunk s jelenünk!

Posted by
Posted in

Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth díjas költő, a nemzet művésze

Kányádi Sándor emlékére “A vers az, amit mondani kell!” És mi mondtuk verseidet, Mester, lélekkel kicsik és nagyok. Tanulásunk útján fáklyaként lobogtál, s míg magyar él Földünkön, lobogni fogsz. Köszönjük, hogy voltál és leszel nekünk. KRONIKA.RO KRONIKA.RO Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze Életének 90. évében elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet […]

Posted by
Posted in

Pirkadat nyáron

Ma is a hajnal ébresztett dallal lengő karzaton szoprán bariton szólamok rendje kórusban zengte kánonban trilla dobon szinkópa, harsogó kürtszó messzire hangzó üzent a földnek az embereknek új reggel fénye pirkad az égre.

Posted by
Posted in

Hűségem könnyű teher

Mert az én hűségem nem köt engem gúzsba, ő választott engem,  s lett lelkem lakója, rendelt utamon kitartott mellettem, ha megpróbált sorsom, erejét éreztem. Súlytalan a terhe az én hűségemnek, hálás vagyok érte Gondviselőmnek.

Posted by
Posted in

Magyar Költészet Napja Makfalván 2018. április

  M. Simon Katalin költő és prózaíró „Szeretet szirmok” címmel lírai önéletrajzát mutatta be: az eltelt 75 év történéseit, Makfalva lakóihoz és környezetéhez való szoros kapcsolatát, a sokszínű élet minden vonatkozását” – írja SUBA MÁRIA a “M a k f a l v i T E K I N T Ő”-ben. TOVÁBB ITT olvasható: TEKINTŐ […]