About Me

magdusmelindaMagdus Melinda az Irodalmi Rádió szerzője.

Nógrád megyében élek, pénzügyi ügyintézőként dolgozom. Kamasz koromban kezdtem el verseket írni. Gyerekkoromtól kezdve vonz az irodalom, a szép versek és a prózák. Édesanyám „oltotta belém a magot”, ő is rengeteg könyvet olvasott, és mai napig kedveli az irodalmat. Mindig is csodáltam a versek alkotóit. A helyükbe képzeltem magam, kíváncsi voltam, hogy mi késztethette őket az írásra. Így 50 évesen már át tudom érezni, hogy valószínűleg hasonló érzelmi viharokat élhettek át ők is, mint én manapság, és emiatt foghattak talán tollat a kezükbe. Amikor írok, mintha nem is a földön járnék, egy másik, különleges világban érzem magam. A gondolataim a múltam, a jelenem és a jövőm világában forognak. Ki szeretném írni magamból a küzdelmeimet, a fájdalmaimat és az örömeimet is egyaránt. Amatőrnek tartom magam. Néhány irodalmi pályázaton azért már részt vettem, több-kevesebb sikerrel. De nem is az eredmény motivál, hanem az, hogy valamit hozzá tegyek én is ehhez a néha "keserű" világhoz, és a szeretet erejére hívjam fel a figyelmet. Leginkább verseket szeretek írni, de az esszé és a novellaírás is kedves számomra.

Két gyermekes családanya vagyok és már nagymama is. Mese és gyermekvers is szerepel a tarsolyomban. Egy kis kötetnyi összegyűlt már belőlük, eddig még csak a saját szórakoztatásomra, kedvtelésemre.

 

 

Posted by
Posted in

Örök kérdés

Mondd, mi végre születtünk-e földre? Pontos választ ki tud adni erre? Különbözőek vagyunk mindannyian, a kérdés pedig megválaszolhatatlan. Van olyan ember kinek a pénz az istene, és van olyan is, kinek az Isten a reménye, és ki tudja még azt is megmondani nekem, hogy alig néhány négyzetméteren, miért áthidalhatatlan a távolság két egymást szerető ember […]

Posted by
Posted in

Romhalmaz és béke

romhalmaz lett az életem kerülgetem sorban ki őket, változtatni már nemigen tudok túl kemény lett a szívem, a romokat szétzúzni nem akarom, az ítélet túl nagyra nőtt bennem, csalódást okozni nincs már kedvem, béke és nyugalom csak ezekre vágyom, ám előbb még magamat kell megtalálnom, erőm fogytán, szárnyam törött, de vergődök tovább, amíg csak hörgök.

Posted by
Posted in

Csivitelő csiripelők

Élt egyszer egy majdnem kerek erdőben egy majdnem kerek kis szalakóta család. Hogy mi is az a szalakóta, hát nem tudjátok? Sokáig én sem tudtam, de nemrég felhívták magukra a figyelmemet, amikor kertünkben játszadoztak. Szép színes tollazatuk és kedves csivitelésük magával ragadott. Népies nevén kékcsókának is nevezik őket, kékes színű tollaik miatt. Általában párban élnek […]

Posted by
Posted in

Örök anya

  Gyermeke szívében születik ő, mindnyájunk szemében az igazi nő, ő szeret legjobban bennünket, aki először ölébe vett minket, aki először simogatta szöszke hajunk és dicsérte irka-firka rajzunk, nem érhet fel vele a világ kincse sem, mert e földgolyón ő nekünk az egyetlen. Ezer szál virággal sem érhetem fel szívét, meg nem köszönhetem értem élt […]

Posted by
Posted in

Cinegetánc

Örömtől bódult násztáncot jár orgonabokron a cinegemadár, az illatok tobzódó mámorában szívem is megfiatalodik talán. Temérdek parányi virág az ágon, békák brekegnek a távoli lápon, ébredni készül a cserebogár, bontja szirmait szédülten a táj. Az illatmámor fogságában, hosszasan elmélázva nézem, mint szárítja fel a tavaszi napsugár, zöldellő pázsitunk csillogó harmatát.

Posted by
Posted in

Borsócska

Hat kézzel vetettünk ma borsót, a termés is remélem lesz hatszoros, volt segítségem nem is csekély, a többit meg bízzuk az égiekre. Az állataink sem maradtak éhen, biztos, hogy mindegyik jól lakott, piciny kezével unokánk etette őket, s a virágok sem szomjaznak már többet. Szép, dolgos nap volt, elfáradtunk kicsit, alig várom már a következőt […]

Posted by
Posted in

Ünnep után

Vártuk, eljött és oly gyorsan elmúlt, rohantunk előtte, közben és utána. Elröppent és már várjuk a következőt, talán az lesz majd a tökéletes nap. Mások  már az ünnepek, mint régen, nem tudunk szívből örülni sem, felszínes lett  ma már minden, a lényeg elbújt a részletekben. Egy kis fény van csak az alagút végén, ám sokan […]

Posted by
Posted in

A gyufaleves

    Gyermekkoromban nagyszüleim jóvoltából sok-sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg, mindkét nagymamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg ezért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De hát sajnos az alma, illetve az „alma almácskája” nagyon messze esett a fájától. Túl messze.  Talán azért is, mivel én […]

Posted by
Posted in

Lélekbeszéd

Lélekbeszéd   Vérzik a lelkem, csak én értem szavát, megértésre máshol nemigen talál, dacol a világgal, csak bennem bízik, s mint a síró kisgyermek megbújik. Tombol, üvölt, ám kitörni nem mer, remél, ezért harcát nem adja fel. Végül a győztes remélem ő lesz, bár tisztességéért elismerést nem lel, s babérkoszorút itt a földön nem kap, […]

Posted by
Posted in

Álomkép

Álomkép   Álomkép vagy csupán, vagy talán tényleg létezel? Mert olykor érzem ám a léted, bennem vagy, tudom. Bizsergem, hiszem, valahol Te vársz engem.   Távol vagy, messze. Mérföldekre talán, szemeid tekintetét ma is látom ám, vágyad el nem lankad soha, csak a szád maradt néma. Majd megoldom én, ne félj, csak látogass meg még […]