Mélypataki Gábor az Irodalmi Rádió szerzője.

Hogyan is kezdődjön egy bemutatkozás? Mindig ez az alapvető dilemma. Lehet száraz tényadatokat közölni, de lehet elbeszélő formában is. Úgy gondolom, hogy mindegyiknek megvan a helye. Az elsőnek a hivatalos közléseknél. Ezt alkalmazom, mikor a hallgatóimmal először találkozom és mutatkozom be, de persze ott is kialakul mindig egy más minőségű kapcsolat is. A második jellegű bemutatkozás pedig inkább személyesebb jellegű kapcsolatokhoz szükséges hosszabb gondosan megfogalmazott szöveg formájában

Épp mikor ezt a bekezdést kezdem írni, észre kell vennem, hogy már döntöttem. A döntéseink és kapcsolataink határoznak meg bennünket. Ez nem csak személyekkel kapcsolatosan, de az általunk alkotott szövegek kapcsán is. Mi határozzuk meg, döntjük el, hogy milyen szavakból áll egy szöveg. A mi döntésünk, a mi kötődésünk. A döntés mindenkit determinál.

Az adott helyzet mindenkit döntéskényszerbe hoz. Miről akarunk írni, mit akarunk kifejezni? Az írás pillanatában gyakran magunk sem tudjuk, De mégis ott lappang maga az öntudatlan döntések sorozatában rejlő akarat, mely szövegformát öltve, vagy vigyázzállásban simul egy lap közepére, mint szerkesztett vers, vagy lustán elterül a papír homokjában faltól falig.

De mit is gondolunk, mit is ötletelünk, vagy olvasunk? Mindig ugyanazt, mindig mást? Talán Murakami mottója segít, mely ars poetica-m egy része: "HA AZT OLVASNÁM, AMIT A TÖBBI EMBER, GONDOLKODNI IS CSAK ÚGY TUDNÉK, MINT ŐK"

Az egyik legfontosabb a gondolat, mely elszáll, ezért meg kell ragadni és formálni, egyedivé tenni sajáttá. A gondolat mit sem ér a kreativitás nélkül.

Ezt próbálom a Miskolci Egyetem oktatójaként és jogászként is hangsúlyozni, a hallgatóim részére, és persze következetesen. Gondolkodjanak, legyenek kreatívok. Engem is erre tanítottak az iskolákban és ezt is szeretném tovább adni, valamilyen írásos formában.  Hiszen a döntéseink és a kapcsolataink sokszor már ismeretlenül is bemutatnak bennünket. Adnak egy képet rólunk.

Mondhatjuk, hogy magáért beszél mindegy egyes mondatfüzér és szövegfoszlány, epigramma vagy nagy eposz.

Mióta írok, próbálom ezt megvalósítani. A kezdetekben, mint önmagát kereső tinédzser, ma pedig mint őszülő halántékú harmincas. A különbség annyi, hogy a döntés megmarad, de a kapcsolat megváltozik. Minden nap új impulzusok, új problémák és élmények segítenek bennünket.