About Me

burkusgabriellaMéry Anne az Irodalmi Rádió szerzője.

Foglalkozásom jogász, 31 éve vagyok a pályán. A Miskolci Egyetemen szereztem meg doktori oklevelem, és Budapesten szakvizsgáztam. Házasságom „egyidős” a hivatásommal, ugyanis az utolsó egyetemi évek alatt házasodtunk össze. Férjem üzletember, teljesen más gondolkodással, elvekkel és szemlélettel. Két fantasztikus gyermekem van: a fiam meteorológus, a lányom 5. éves mesterszakos hallgató a Miskolci Egyetemen.

Irodalmi pályafutásom igazából a Miskolci Úttörőházban kezdődött az 1970-es években, amikor is a színjátszókör tagjaként egy karácsonyi darabban „A téli erdőben” egy barna mackót kellett alakítanom, akinek a brummogás mellett komoly prózai szerepe is volt. Hatalmas sikert élhettek meg a szereplők, jól éreztem magam gyermekszínészként, amikor a közönség ünnepelt. Aztán tinikoromban elkezdődtek a szárnypróbálgatásaim, a versmorzsácskák, amiket elsősorban az érzelmi életem minden részéből sepregettem össze, és írtam elsősorban magamnak. Érettségi előtt az 1980-as években a miskolci irodalmi élet oly kiválóságai, mint például Papp Lajos a Napjaink című folyóirat főszerkesztője, Fecske Csaba és Mészáros István költők és még mások is olvastak tőlem és biztatgattak. A Miskolci Egyetemen az Egyetemi Újság szerkesztő bizottságának tagjaként rövid, de csattanós egyetemi történéseket írogattam, sokak ámulatára, hogy hogyan merek bátran írni arról, hogy az egyetemi vizsgákon milyen kivételezések történtek. Ezen újságok már igencsak megsárgultak a fényképalbumomban, szinte ereklyeként őrzöm őket.

Mindeközben verbális készségemet is állandóan fejlesztettem, próza és szavalóversenyeken is indultam. Jó néhány I., II. és III. helyezést, valamint külön díjakat is szereztem. Csodálatos felkészítőim és mecénásaim is az irodalmi élet kiválósai voltak: Fodor András költő, Szabó Lőrinc költő fia, Lóci, Tusnádi László professzor úr és sorolhatnám. De szólnom kell a szüleimről is, édesanyámról és édesapámról (ő már elutazott az Isten földjére), akiknek minden verseny előtt végig kellett hallgatni többször is a sokszor 20-30-50 perces verseket, monológokat. Az egyik miskolci szavalóversenyen (egyébként szerepeltem én Győrtől Sárospatakig) azt kérdezte Szabó Lőrinc fia, hogy kitől tanultál meg ilyen szépen verset mondani? Rávágtam, hogy édesanyámtól, hiszen ő tanított meg szépen beszélni. A válasz nagyon megrendítette a kérdezőt, mert elsősorban arra irányult a kérdése, hogy ki készített fel a szereplésre.

50 éves koromra rájöttem, hogy nem nekem való a jogászi hivatás az, amit évtizedeken keresztül végeztem. Ezért megkezdtem az önmegvalósításomat, amit egy jós jóslata elősegített. 20 éves koromban ugyanis egy javasasszony azt jósolta, hogy nagyon fiatalon fogok meghalni. A jóslat óta életem minden napját maximálisan élem, kihasználom, és élvezem.

Több szálon futott az önmegvalósításom: először is beiratkoztam egy magán természetgyógyászati iskolába, és 3 év alatt kiváló eredménnyel oklevelet szereztem. Ma az egyik országos egészségügyi team tagjaként barátaimnak, ismerőseimnek és a rászorulóknak is segítek. Bekapcsolódtam az egyházi, illetve vallási életbe is. Az egyházközösségünk beválasztott képviselő testületi tagjai közé. Egy bensőséges, meghitt ünnepség keretében Egerben az Egri Egyházmegye püspöke beiktatott a tisztségembe. Még nagyobbra tárult ki a szívem, nemcsak azért, hogy oda befogadtam az Istent, hanem azért is, mert az Isten által küldött szeretet közvetítenem kell az arra szomjazóknak, a szeretetleneknek. Tagságom része, hogy minden vasárnap és ünnepnap a szentírás olvasmányaiból és szentleckéiből olvasok fel a templomban.

Aztán jött az írás... Hatalmas csalódás ért a munkahelyemen, amit a mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni. Próbálom, nagyon nehéz, többek között úgy próbálom, hogy kiírom magamból, ami fáj. Abból a célból, hogy aki olvassa, az tanuljon az eseteimből, merítsen belőlük erőt, és én, aki írom, szabaduljak a kínjaimtól, a félszeimtől, és attól a sok-sok gyalázattól, amit a mindennapjaim rám ragasztottak.

Mit jelent számomra írni? Szabadság, hit, remény, mérföldkő, lélektisztaság, és a beszédkalapácsok ütéseinek visszaverője, a gonosz cselekedetek pellengérre állítása, létforma, életforma, így teljes az életem. A szavakkal a mögötte rejlő értékekkel kezdem magam megtalálni, és remélem, hogy az életem első és egyben utolsó jóslata egy darabig még nem teljesül, és írhatok, és írhatok...!

Posted by
Posted in

Jócskán kaptam a természet patikájából

2012 tavaszán több egymást követő napon láttam, hogy egyik kolléganőm ebédidőben fut lefelé a lépcsőn egy kis kosárkával. Mivel nagyon borús volt az arca, nem mertem megkérdezni, hogy hova fut és miért szomorú. Később megtudtam, nagy beteg a férje és már csak napjai vannak hátra. Teltek a hetek, a hónapok, és szerencsére még jó sokszor […]

Posted by
Posted in

30 év az ügyészségen, avagy szakmai felemelkedésem és bukásom története I.

Alapvetően művészalkat vagyok. Már 8 éves koromban városi színjátszókör tagja voltam, és első nyilvános szereplésem több száz néző előtt egy karácsonyváró műsorban, egy erdőben eltévedt, tűznél melegedő mackó alakítása volt. 9 éves koromban kezdtem el zongorázni, és mindenfajta előképzettség és fokozat nélkül egyedül megtanultam – a szomszéd néni zongoráján – Beethoven: Für Elise-t, majd előadtam […]

Posted by
Posted in

30 év az ügyészségen, avagy szakmai felemelkedésem és bukásom története II.

Vezetői pályafutásomat úgy indítottam, hogy próbáltam megszervezni egy szakmailag magas szinten álló, jól működő, magas számú csoportot, olyan embereket, akik minden nap lelkesedéssel, örömmel végzik munkájukat. Az fk. csoport munkája különösen azért volt nálunk nehéz, mert a nagyon nagy (statisztikai mutatókkal mérhető) munkateher miatt ember nem volt, aki önszántából ide szeretett volna jönni. A csoportban […]