About Me

Miskolczy Eszter az Irodalmi Rádió szerzője.

1999-ben születtem Budapesten. Már egész korán megmutatkozott vonzódásom az irodalomhoz, 5 évesen kezdtem el olvasni. Első versemet 12 évesen írtam, és onnantól kezdve folyamatosan papírra vetettem gondolataimat kisebb-nagyobb megszakításokkal. Eleinte csak versek, majd novellák is kikerültek kezem alól. Olyan 15 éves koromig csak a velem történt eseményeket próbáltam versbe önteni, majd mikor megmutattam első szárnycsapásaimat magyar tanáromnak, az ő biztatására elkezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal, és élményeken kívül, közösségibb dolgokról írni. Ekkor készült el első verseskötetem. 16 évesen megismertem egy irodalomtörténészt, aki szintén dicsérte a műveimet és az ő észrevételei, recenziója is sokat adtak nekem. Ugyanebben az életkorban második lettem egy kerületi versenyen A kisfiú című novellámmal, amelynek leírhatatlanul örültem. Elkezdtem első hivatalosabb könyvemet írni, melyet még nem tudtam befejezni de nagy álmom hogy egyszer a könyvesboltok polcairól nézzen vissza rám. Előfordul, hogy a főhőseim általam elképzelt arcát lerajzolom, mivel imádok portrékat rajzolni. 2017. januárjában megnyertem az Irodalmi Rádió által kiírt pályázaton A kisfiú és a Játékbaba című novellámmal "Az év diák írója 2016" címet, amit még most sem tudtam teljesen feldolgozni akkor boldogság volt számomra. Jelenleg, 17 évesen egyelőre még nem tudom mit hoz a jövő, így csak remélni tudom, hogy az irodalom iránt érzett szenvedélyem egyre erősödni fog.

Posted by
Posted in

Porban süppedve

  Olyat láttam Mit mások nem látnak Olyat látok Mit mások nem tudnak.   Nem veszik észre Elsiklanak felette Ott hagyják a porban Magányosan süppedve.   Látom ahogy megmozdult Ki szeretne törni Látom ahogy próbálkozik S nagyobbra szeretne nőni.   De az emberek nem látják Nem akarják észrevenni Úgy érzik egyszerűbb elnyomni.   Láttam a […]

Posted by
Posted in

Ne hagyd elszaladni

 Lecsorog az idő, mint eső az ablakon. Észre sem vesszük, s már el is szaladt, mint bogár a fűszálon. Hiába szeretnénk utána nyúlni és fülön csípni, Megkaparintani S saját elképzeléseink szerint alakítani. Az idő rohan, mint a kiskacsák a befagyott tavon. S úgy száll el akár a kismadár az ágon. Néha lelassít, pont mikor gyorsulnia […]

Posted by
Posted in

Ilyenek vagyunk

Kavarog a tenger Csapkodnak a hullámok Süvít a szél Sorra törnek a vulkánok.   Dübörög az ég, mintha kiabálni akarna. Csattog a villám, mintha izzó csillag volna.   Hajladoznak a fák tisztelegnek a szélnek, Nem azért mert szeretik Hanem mert annyira félnek.   Dübörög a jégeső A járdák némán tűrik, Szenvednek, de kívülről ez boldogságnak […]

Posted by
Posted in

Varázslak

Mikor még ide jártam nem is gondoltam volna Milyen csodálatos hely ez az óvoda.   Alig vannak itt felnőttek csak apró, pici gyermekek Olyan mint egy hangyaboly nyüzsög a sok picúr.   Sok felnőtt legyint rájuk „Ah ők még csak gyerekek!” Igen ám, de mi van akkor Ha többet tudnak mint a felnőttek?   Tudnak […]

Posted by
Posted in

Szivárvány

Alkotni szeretnék Mást mint a többiek Mindenki ezt szeretné Különb lenni mint a többiek.   Néha különbnek tartom magam Néha egy kicsit sem Néha azt hiszem, hogy ez különleges Néha azt hiszem, hogy nem.   Talán mégiscsak másmilyen vagyok Mint a többiek Ők egy követ látnak Én domborulatot, hegyeket, színeket.   Azt hiszik, hogy a […]

Posted by
Posted in

Játékbaba

Anyu azt mondta, megint itthon kell maradnom egyedül. Azt mondta már nagylány vagyok és nem lesz semmi gond. El kell mennie ahhoz a bácsihoz. Elvileg nagyon sok pénze van a bácsinak, akár egy játékbabát is megtudna nekem venni. De nem olyat, mint amilyet Anya készített kukoricacsőből, hanem olyat amilyet a nénik árulnak a sarki boltban. […]

Posted by
Posted in

Egyedül

Ekkor éreztem, hogy valami a fejemnek csapódik. Csak egy papírgalacsin. Nyugodj meg, semmi gond. A táblát szuggeráltam. A hámszövet sejtjei szorosan egymás mellett helyezkednek el, így jól záró réteget alkotnak. Vajon ha én is sejt lehetnék, tartozhatnék egy csoporthoz? Vagy sejtként is kitaszítanának? Vajon ha rá lennénk kényszerítve, hogy a test működését segítsük a hámszöveteken […]

Posted by
Posted in

Csillaglények

Sok-sok évvel ezelőtt, még senki nem élt a Földön, egyedül a felhőkön laktak test nélküli csillaglények. Nagy békességben éldegéltek, mondhatni lebegtek a felhőkön. Igen ám, de egyszer az összes lény közül a legnagyobb, így szólt a többiekhez: -Drága Barátaim! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én kezdem unni ezt a helyet… Mindenki csak ténfereg, […]

Posted by
Posted in

A kisfiú

Egyszer nagyon régen, mikor még kevés ember élt a Földön megfogant egy kisfiú. De nem akármilyen kisfiú! Magzat korában egy ragyogó csillag volt az égen, amely ahogy növekedett egyre fényesebben ragyogott. Ez a csöpp lélek a csillagok szeretetéből, az égitestek gondoskodásából, és az emberek törődéséből táplálkozott. Családjában évtizedek óta hagyomány volt, hogy minden születendő gyermek […]