About Me

Murányi Tünde (M. T. Marlow) az Irodalmi Rádió szerzője.

1985. március 26-án születtem Miskolcon. Bár most már nem ott élek, a város mindig közel fog állni a szívemhez. Az általános iskolát Hévízen fejeztem be, majd Keszthelyre kerültem középiskolába, végül 2011-ben a Debreceni Egyetemen végeztem el a szociálpedagógus szakot. Jelenleg Esztergomban élek a családommal. Gyermekkoromból leginkább arra emlékszem, hogy sokat olvastunk, mesét hallgattunk. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy később érdekelni kezdett a történetszövés. Regényt, novellát, mesét bármikor tudok írni, ám az igazán jó írásokhoz ihlet szükséges. Ez igaz a versekre is, hiszen a legjobb művek mindig valamilyen nagy érzelmi töltetből születtek, mint amikor egy vulkán teremt új életet. 8 évesen írtam az első mesémet, ami rég feledésbe merült, én azonban a fejemben őrzöm minden sorát. 14 évesen 100 versemet őrizgettem egy spirálfüzetben, mára ebből csak a negyede maradt meg, de nem bánom, tudni kell szelektálni. 1 novellám, 1 folytatásos regényem szinte készen várja, hogy egyszer napvilágot lásson. Sosem tekintettem munkának az írást, inkább olyan, mint amikor egy kisgyermek belép egy játékboltba és elkapja az eufória érzése. 2017-ben magánkiadásban Motiváció címmel jelent meg könyvem, melyet az életmódváltásomról írtam. Legkedvesebb műfajom a fantázia, ezen a vonalon folytatom tovább az írást.

Posted by
Posted in

Csodás elmúlás

Csodás Elmúlás Fekete lyukból szürke kisegér kandikál elő a zsemleszínű nappalira, ahol egy karosszék szúette karfáján támaszkodik egy megfáradt alkar. Tulajdonosa az utcát lesi jobb irányban, balról pedig egy pipából szívja olykor az éltető anyagot. Szépen szóló csengő táncol a márciusi szél csilingelő hullámain. Elönti a melegség, szíve kalapál egy pár gyorsat és vidámat. Forró […]

Posted by
Posted in

  Maradj otthon! Talpamba simulnak a szürke utcák, fülemet erőtlen kutyahangok piszkálják. Egyedül vagyok, megyek, haladok. Nem tétovázom, célom tudatos, mozdulataim megfontoltak, hangom büszkén tartom meg magamnak. ————— Elrohan előttem egy kinőtt, barna, szomorú kabát, ha akarnám sem érném utol lába nyomát. Álmodozom Mosolyra húzódik a szám, és mégis elhagyja lelkem egy nagyon halk és […]

Posted by
Posted in

Írok valamit

Írok valamit, talán jó volna érteni is, szeretni is. Ám ha csak a betűk sorakoznak, az se baj. Talán hosszabb lesz, mint egy árvalányhaj.